tábla


Forrás: 
saját
tábla

Tiszta udvar rendes ház alu tábla.

Talán az ötvenes évek végén és a hatvanas években lehetett kiérdemelni ilyen táblákat. Az biztos, hogyha egy házon ilyen táblát lehetett látni, az tényleg tiszta és rendes volt.
Azt nem tudom, hogy ez az akció Vöröskeresztes vagy tanácsi szervezésű volt-e.
ml

Faluhelyen még a 80-as évek legelejéig is volt ilyen tábla. Egészségügyi szervezésű volt.

akkor ez úgy nézett ki, hogy kijött egy bizottság ellenőrizni a jogosultságot ?

Ha jól emlékszem, akkor vagy a járásnak, vagy a megyének voltak olyan járványügyi egészségügyesei, akik a helyi körzeti orvossal járták a falvakat. Fontos volt a tisztaság a falvakban, mivel a járványok kiindulópontja is ez volt. Propagandafilmeket is forgattak a témában, és sok ápolónőnek az volt a feladata, hogy az emberek között felvilágosító munkát végezzenek. Nagyon szép, és nemes feladat volt ez, nem tudom, hogy ma is létezett-e, de akkoriban bizony végiglátogatták a falut, meghallgatták az emberek gondját-baját. Ez nem a szocializmus vívmánya volt, ezt még a háború előttről örökölte a rendszer. Sajnos ezeket az emberi kapcsolatokat 1956 után igyekeztek kiölni az emberekből, elidegenítették őket egymástól. Fontosabbá tették a birtoklási vágyat, mint az emberi értékeket. Erre amiatt is szükség volt, mert az az ember, aki 14-16 órát gürcöl azért, hogy nekik is legyen kocsijuk, nyaralójuk, színes tv-jük (státusz szimbólum) mint a szomszédnak nem politizált. Max szidta egy kicsit a rendszert, de nem volt ideje, ereje lázadni ellene. És ezért lettünk a 80-as évekre a vezetők öngyilkosságok számában, mert sikerült az embereket elidegeníteni egymástól, nem foglalkoztak a más bajával, az egyének magukra lettek hagyatva. Ez meg azért kellett, mert a rendszer csak így volt fenntartható egy ideig. Csak sajnos ezt sokan nem látják be, csak a szépre emlékezünk.

A Kádár rendszer mint a birtoklási vágy szítója, hát én nem igen erre emlékszem. Más volt az értékrendszer na és az árrendszer. A lakbér, közüzemek, napi szükséglet relative olcsó volt, a műszaki cikkek igen drágák. Ehhez hozzátartozik, ha az éhbérért 12 órát dolgozó szorgos kis kinaiak nem lennének, ma sem lenne filléres műszaki cikk. Aki szines tévét akart, annak valóban sokszor másodállást kellett vállalni. De a fogyasztási vágyat semmiféle módon nem gerjesztette a rendszer. Napi szinten az emberek nagyságrendekkel voltak kedvesebbek, segitőkészebbek, türelmesebbek egymással mint manapság. Az agresszió, türelmetlenség, intolerancia manapság mindennnap megtapasztalható és szinte már természetesnek elfogadott megnyilvánulásai ismeretlenek voltak és nem csak a rendőrségtől való félelem miatt. Ha egy autó nem adta meg az elsőbbséget, maximum kiszólt a másikból egy öltönyös úr, Uram, maga egy ló. De az, hogy kiugrik 3 kopasz és agyba főbe veri az elkövetőt,összerugdossa a kocsiját hát ismeretlen fogalom volt. Focimeccs az egy kellemes békés hétvégi szórakozás volt, ahová kisgyerekkel jártak az apukák. Vidéken be lehetett kopogtatni bármelyik házba ha az embernek valami gondja volt. Manapság a gyanakvás és bizalmatlanság teljes mértékig átszövi a társadalmat. Az előbbi irás minden sorával egyetértek a Sajnos-tól keződően, de inkább a szép uj magyar demokráciához kötném a jelenséget. Még a nyolcvanas években is segitőkészebbek, türelmesebbek voltak az emberek egymással mint manapság.

NofreT képe

valahogy így volt ez, ahogy xdj írja. Tanusíthatom, mert átéltem.
Az agresszió, türelmetlenség, intolerancia manapság mindennnap megtapasztalható és szinte már természetesnek elfogadott megnyilvánulásai ismeretlenek voltak és nem csak a rendőrségtől való félelem miatt.

Nyilván akkor is volt, csak éppen fordított arányban, elenyésző mértékben, és az agresszió számított deviánsnak.
Anonimus hozzászóló nem tudom, hogy mikor, milyen környezetben élt, de további állításai meglehetősen egyediek, csak szűk körre lehet, ha egyáltalán lehet érvényesnek tekinteni. Az általános viselkedésnek semmi köze nem volt a rendőrökhöz, pláne nem a félelemhez. Soha nem "féltem" a rendőröktől.

xdj tapasztalatait, véleményét osztom.
Nofre

A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a magyar társadalom erősen individualista beállítottságú. Ebből a szempontból nézve az USA, Ausztrália, Anglia és Hollandia után rögtön Magyarország következik a „ranglistán”. Ezzel szemben szomszédaink mind kollektivisták, azaz nagyon jól szervezhetők, ha kell, parancsszóra egyszerre tudnak lépni. Ám a sokszínű, individualista társadalomnak is van előnye: azáltal, hogy nálunk szinte minden körülmények között az egyéni célok és a vágyak elérése áll a középpontban, nagyon sok ötlet születik. De az individualizmusnak, kreativitásnak van hátránya is, így például az alkotó emberek művészek, tudósok között gyakoribb a bipoláris zavar előfordulása. Hozzánk képest a többi individualista országban azonban sokkal alacsonyabb az anómia, azaz a bizalmatlanság, az emberek elfogadnak közös értékeket, erős a nemzeti azonosságtudatuk, vannak olyan közös céljaik, amelyek összetartják őket, ránk viszont az a jellemző, hogy egymás ellen fordulunk. Ennek az lehet az oka, hogy az 56-os forradalom után a magyar politika rádöbbent arra, az összetartozás-élmény, a társadalmi kohézió a legveszélyesebb a számára, ezért megpróbálta elnyomni a nemzeti azonosságtudatot és célzatosan kezdte terjeszteni a fogyasztói ideológiát. És a polgárok „a kocsit választották a kicsi helyett”. A kereskedelmi tévék propagandája ma is meggyőzi őket, és nem a magyar, hanem az olcsóbb külföldi termékeket választják. Ugyanis nemcsak a diktatórikus hatalomnak, hanem a fogyasztói szemléletből hasznot húzó cégeknek is az az érdekük, hogy az egyének ne tartozzanak közösségbe, mert leginkább a magányosan szorongó ember manipulálható. Ezért tartunk most itt. És például a lengyelek ezért tartanak ott, ahol most. Lásd: vallás, szolidaritás stb. Az agresszió ami most tapasztalható jelentős részben a 70-es évek elidegenítési törekvéseinek köszönhető, ami a 80-as évekre be is érett, és folyamatosan emelkedő mértékben jelen van a társadalomban. A pénz kultusza is a 80-as évekre teljesedett ki, amikor az egyéni javakat kezdték előtérbe helyezni az emberi értékekkel szemben. Eklatáns példája ennek, hogy már a 70-es években a fiatal nők jelentős része előtérbe helyezte a pénzt, és a külföldi állampolgárságot, talán vannak olyanok, akik emlékeznek rá, hogy ekkor elég volt 1-2 olasz szót tudni, és máris megvolt a siker. Lásd: Kenguru c. film a hetvenes évekről, ami igazán szépen mutatja be a társadalom szerkezetét, belecsomagolva az öntudatos szocialista ember bizonytalanságába. Jól jellemzi ezt a mai rendszert az a mondás, hogy olyan ez mint a kávé. Régen a zacc leülepedett az aljára, és ott is maradt. Most érdekük bizonyos társadalmi csoportoknak az, hogy felkeverjék a kávét, és a zacc felemelkedjen a tetejére. De erről mi tehetünk, mivel nem tettük/tesszük egyértelművé, hogy mi a zaccot nem szeretjük. Fel kéne végre ébredni, és rájönni arra, hogy a társadalmi csoportoknak, kis mikro és makroközösségeknek nagyon fontos szerepe van az egyén életében, és boldogulásában. Ha valaki éhes, nem halat kellene neki adni, hanem megtanítani horgászni. Mivel a jelenlegi gazdaságpolitika elvette a hálót, és a halat is.

NofreT képe

megvitatása nem biztos, hogy itt sikerül, mert tételesen kellene szétboncolni az egész indoklásodat.

Most egy ténybeli tévedésre hívom fel a figyelmedet, és emiatt gondolom azt, hogy azokban az években még nem éltél.

"az 56-os forradalom után a magyar politika rádöbbent arra, az összetartozás-élmény, a társadalmi kohézió a legveszélyesebb a számára"

Ez egyszerűen nem igaz, hihetetlen, bár nem voltam "a magyar politika".
ezt az állítást az alábbi tények cáfolják
- nem is sorolom. Mi volt, ha nem épp a közösség építése, a kisdobosok, az őrsök, a közös kirándulás, a betegek meglátogatása, az öregek meglátogatása (akár őrsi vállalásként is!), a társadalmi munka vállalása, ha kellett kötelezően, a szocialista brigádok felajánlásai, amikor társadalmi munkában szakmájuknak megfelelő témában segítettek például egy iskolának.
Hogy irányíthatott volna a "vagyonszerzésre", amikor 1 db. saját tulajdonú ingatlana lehetett az embereknek?

második:
Most olvastam, majd előkeresem, hogy a nagyobb létszámú csoportot könnyebb irányítani, mint a kislétszámút.

A valós konkrét tények, azok helye és ideje, valamint időtartama is lényeges támpont, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az un. Kádár-korszakon belül nagyon sokféle időszakaszok voltak. Ezért az általánosítást célszerű elkerülni, az ifjabb generációt nem szabad félreinformálni.

Ezt a témát itt nem is szeretném így folytatni, inkább maradnék az 1900-1999 közötti időszak tárgyi emlékeinél, és az általad leírt általánosító, nagyobb időszakra vonatkozó következtetések levonásától tartózkodom, nem tartom hitelesnek.

A mai életet is sokféleképpen látják az emberek.

Ha például az utcán elszórt csikkeket látunk, már abból is többféle következtetést vonnak le az emberek.
Van aki azt mondja, milyen rosszul végzi a munkáját a közterületfenntartó cég(nem takarít rendszeresen),
van aki azt mondja, hogy milyen rendetlenek az emberek (nem a csikkgyűjtőbe teszik),
van aki tapasztalja, hogy egyesek kikotorják, hogy találnak-e benne valami használhatót (ennek is külön okozati szálai vannak),
van aki azt mondja, a pestiek piszkosak,
van aki azt mondja, a magyarok piszkosak és rendetlenek, igénytelenek, primitívek.

A múlt tárgyi emlékeinek megőrzése, hiteles bemutatása (évszám, hely, időtartam, hozzáfűződő emlékek), ez az, amit itt fontosnak érzek, ebben látom a retronom.hu értelmét. Próbálom ehhez tartani magam.
Nofre

"Mi volt, ha nem épp a közösség építése, a kisdobosok, az őrsök, a közös kirándulás, a betegek meglátogatása, az öregek meglátogatása (akár őrsi vállalásként is!), a társadalmi munka vállalása, ha kellett kötelezően, a szocialista brigádok felajánlásai, amikor társadalmi munkában szakmájuknak megfelelő témában segítettek például egy iskolának."

Ezzel az a probléma, hogy nem önszervező közösségek voltak, hanem felülről szervezett, irányitott közösségek. Azaz a hatalom teljesen átlátta a közösség életét, és munkáját, és irányitotta. Ez nem azonos például egy irodalmi körrel, ahol sok esetben történészek, irodalmárok foglalkoztak a társadalom kérdéseivel. Ezt nézte rossz szemmel a hatalom. Sok esetben kötelező volt a szocialista birágnak patronáltat keresni, mivel ennek szerepelnie kellett a brigádnaplóban, és a közös mozilátogatások is sok esetben kimerültek az ismerősöktől beszedett jegyek beragasztásán. Természetesen voltak öntudatos szocialista emberek, akik ezt komoylan vették, de a nagy többség számára ez aféle kolonc volt, amit mosolyogva tűrtek, mert mit szólnak a többiek.

"Hogy irányíthatott volna a "vagyonszerzésre", amikor 1 db. saját tulajdonú ingatlana lehetett az embereknek?"

A 80-as években igen jelentős rétegnek volt már 1-2 millió Ft feletti megtakaritása, ami akkoriban nem volt általánosnak mondható. Az ingatlanoknál viszonylag egyszerűen megoldották a dolgot, mivel bizony előfordultak olyan esetek is, amikor papiron azért váltak el, hogy ezt kijátszák. És sok esetben az ingatlan, ami 2 szintes nyaraló volt, papiron csak fáskamra volt. Akkoriban minden csak összeköttetés kérdése volt.

NofreT képe

Természetesen voltak öntudatos szocialista emberek

Ez megint egy durva általánosítás, vagy nem is tudom mi. Az meg sem fordul a fejedben, hogy a gyerekeknek jó volt egy közös kirándulás? Hogy aki szívesen segít másoknak, az egy félrevezetett, de öntudatos szocialista ember?? És ma is az?
És a korábbi társadalmi közösségekben élő, másoknak segítő humán beállítódású emberek mik voltak?
Az apácák, hogy egy szélsőséges példát említsek. A közösségi életre mindig volt rálátás, gondolj például az egyházakra, katolikusoknak a gyónásra, a kötelező misére járás, ami lényegében konvertálható a későbbi, és a korábbi korok "diktatórikus" közösségépítésére, azok irányítására.

Tényleg nincs így értelme erről beszélni, mert túlságosan egy célzott, és talán elfogult nézőpontra álltál be.
Nofre

Valamit keversz. Én sarkitottam a kérdést, mivel azért nem az volt az általános jellemző, hogy mindenki örömmel ment kommunista műszakra, meg társadalmi munkára. Ez utóbbi még könnyebben elfogadott volt az emberek számára, főleg ha például a vállalat nyaralóját épitették, de ezekkel a felülről szervezett közösségi programokkal igyekeztek az emberek szabadidejét is beosztani. Volt amikor ez pozitiv volt, mivel egy jól összetartó közösség számára ez remek alkalom volt az együttlétre, azonban volt, amikor szinjáték volt az egész. Mint amikor elment a brigád az erdei tornapályára, és ezzel kipipálta a brigádnaplóba a sport részt.
Nézőpontom csak egy van. Ebben a korszakban éltem, mindezt én és a szüleim élték meg.

NofreT képe

Mint amikor elment a brigád az erdei tornapályára, és ezzel kipipálta a brigádnaplóba a sport részt.

Ha ezt ojektíven nézed, nincs benne semmi rossz . A brigád (nem tudom, hogy mit, milyen műhelyben, munkahelyen dolgozott)Kint volt a szabad levegőn (vagy mit csinált volna helyette? Rosszabb esetben kocsma, jobbik esetben bármi), ami egész egyszerűen egészséges dolog. A sport, a sportos élet fontosságát a cserkész-mozgalmakban is nagyon fontosnak tartották. Tulajdonképpen minden korszakban, csak legföljebb ideológiához kötötték. Mint a vallások alakulásánál, a meglévő szokásokat, ünnepeket címkézték át az aktuális cél érdekében.

Kötelező társadalmi munkára meg azért lehetett szükség, mert sok mindent önerőből kellett megoldani az országnak, egyszerűen nem volt rá pénz. Közvetlenül a háború után, a romok eltakarítása is nagyrészt társadalmi munkában történt. Mivel akkor majdnem mindenki a saját bőrén érezte a bajt, kevesebb felhívás kellett, azt hiszem. Akkor még nem éltem.

Nofre

Valamit félreértettél. Az, hogy kimentek az erdei tornapályához, még nem azt jelentette, hogy mozogtak. Kimentek kocsival :-)
Jó kis szalonnasütés, sörözgetés... :-)

A baj ott volt, amikor ezt nem örömmel tették, hanem mert kötelező volt. Ezzel nem általánositok, csak erre is igen sok esetben volt példa.
A 60-as évekre azért már a romok eltakaritása megvolt. Nem az ötvenes évek hurráoptimizmusára gondolok itt, az egy más korszak volt.

NofreT képe

hogy mikor volt a sportnak álcázott erdőjárás.
A hatvanas években még elég kevés volt a kocsi (másutt próbáltam erre rávilágítani), tehát akinek akkor kocsija volt (1960), nyilván nem volt túl rossz élethelyzetben, anyagi szempontból. A szalonnasütés sem rossz dolog, ha belegondolok :) Szóval, nagyon rossz volt?
Nekünk nem volt autónk. Csak jelzem, de nem is sajnálom. Nekem jó élmény volt kb. 1960-ban az iskolai buszos társadalmi munka a paradicsomföldön, valamelyik állami gazdaságnál.

NofreT, 2009, április 23 - 21:35

Mivel nem volt érdeklődő, nem vártam tovább, feltöltöttem a Kresz-vizsgára előkészítő könyv első oldalait.
Nekem meglepő volt.
Magánkézben lévő autók száma:
1959-ben néhány ezer
1969-ben megközelíti a 200000 (kettőszázezer) darabot.
Hihetetlenül alacsony szám.
Azt sajnos nem tudom, hogy most 2009-ben mennyi van.
Autó műszaki vizsga1963

Nofre

1. a szalonnasütéses dolog már a 70-es évek közepe vége fele volt.
2. a 60-as éveket a romok eltakaritására mondtam, mivel ez az egész dolog onnan vált érdekessé.
3. mig tartott a rendszer, nekünk sem volt autónk. 1 mérnök, és egy tanácsi előadó ezt nem engedhette meg magának.

Hatvanas években romeltakaritás? Tán a negyvenes végére gondoltál. Már az ötvenes évek végére sem volt rom csak mutatóba de azok jó része 56-os eredetű volt nem világháborús. A hatvanas évekre komolyabb rom csak az Erzsébet hid meg egy Dunaparti szálloda maradt pld. Budapesten, leszámitva néhány lepusztitott kastélyt, de azok is inkább a módszeres érdektelenség mint a háború áldozatai voltak. A mindenféle programokról: Persze, nagyon igyekeztek a kollektiv szemléletet erősiteni központilag, pld. a brigádmozgalom keretén belül. Kirándulások, szinházlátogatások, jórészt mert jól mutatnak a brigádnaplóban, Hofi is jól kifigurázta akkoriban. Viszont az emberek önként és alapból voltak a mainál kedvesebbek, türelmesebbek, segitőkészebbek, egyszóval NORMÁLISABBAK a mai embereknél. Nyoma sem volt a manapság divatos magamutogatásnak és erőszakkultusznak, de jórészt nyugaton sem. Az erőszakkultusz kb a nyolcvanas években kezdődött és a mai napig is fokozódik. Az autóról: Szüleim mindketten egyszerű munkásemberek voltak, igaz egy ugymond "jobb" szakmában. Miután mindketten ledolgozták reggel 7-től 4-ig a számomra elképesztően hangzó normát, mamám még otthon minden nap főzött, papám meg kb éjfélig a konyha sarkában fusizott, szerencsére olyan szakma volt, hogy legalább ezt lehetett. Igy aztán a TV adás megkezdésekor volt tévénk, Vörös Szikra magnónk, az ötvenes években motorkerékpár, 67 től meg Trabant, söt 7o-től non plusz ultra, valódi Skoda 1ooo MB. Aztán a változások után az egykori elit szakma intézményeit szétverték, az egykor megbecsült képzett szakemberek mai utódai minimumbér környékén vannak végletekig kizsigerelve a néhány magáncég mühelyeiben. Apám miután az egész életét piszok keményen végigdolgozta, végül relative fiatalon meghalt a szakma egyik gyakori és halálos ártalmába. Egész élete munkája mára elenyészett egy lakótelepi panelt leszámitva. Mondhatom megérte.

Valamit félreértesz. A 60-as éveket arra irtam, hogy ekkor már nem volt társadalmi munkában romeltakaritás. Azaz pont ugyanazt irtam mint te. A többi dologban teljesen egyetértünk. Azért ahogy olvasom, ti jól éltetek. Nekünk sajnos ez nem adatott meg. Pedig (vagy éppen azért) mint irtam diplomások voltak a szüleim.

Egyébként én azért tekintek vissza nosztalgiával arra a korra, mert akkor voltam gyerek, fiatal. De tény, hogy most jobban élek én és a családom, mint akkor a szüleim 3 diplomával, és marxista egyetemmel. Az emberekhez való viszony meg olyan, amilyenre az egyén formálja. Az agresszió jelentős része az állandó stresszből ered. "Tanulj meg lazitani" "Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább..."

Én a kettőt megkülönböztetném egymástól A birtoklási vágy jelensége erősen jelen volt minidg is a magyar társadalomban. Ez abban nyilvánult meg, hogy megvolt az a termékkör, melynek birtoklása az egyént a társadalomban egy szinttel feljebb helyezte. Emiatt is alakult ki az autósok hierarchiája, majd hasonlóan ehhez de kicsiben az un tartos fogyasztási cikkek birtoklása. Mint több hozzászólásból is tisztán látszik, a 70-as évek közepe végefele egy szines tv vagy sztereó rádió megszerzése bizony komoly erőfeszitést igényelt, és ez jelen volt a társadalom szinte minden területén. Elég csak a farmernadrágra gondolni, aminek a beszerzése akkoriban nem volt egyszerű, és főleg egy márkás példányért havi fizetéssel mérhető összeget kértek. A korlátozott elérhetősége volt pont az, ami a birtoklási vágyat fűtötte az emberekben. Akkoriban a szekrénysorok bárszekrényében mindig volt egy jobb nyugati ital, márkás cigaretta, amit jelentősebb vendég esetén elővett a házigazda, és ezek az akkoriban luxuscikkek mutatták, hogy ki hol helyezkedett el a rangsorban. Mivel egy luxuscikket birtokolni bizony sok esetben kiváltság volt. Nem erről szólt a társadalom, de jelentős személyiságformáló szerepe volt. Sok filmben próbálták kifigurázni ezt akkor, a Duna TV mostanában keddenként igazi csemegéket kinál. A fogyaztás serkentése más terület, mivel ott már nem az adott termék, tárgy elérhetősége adja meg a birtoklás izét. A birtoklási vágyra jó példa: Szeleburdi család c. filmben a Belvizi család szerepe.

NofreT képe

ha így nézzük, akkor a tudás birtoklási vágyát is ösztönözték, és segítették, lásd például az olcsó könyvtár sorozatot, hosszú éveken keresztül. Vagyis elérhetővé tették sokak számára.
Magyarország elég elmaradott volt gazdasági szempontból, mivel nem voltak gyarmatai, ahonnan begyűjthették volna az alapot. De mindig meg kell nézni, hogy milyen technikai feltételek voltak általában, pl. az áramellátás (mert hirtelen a falvak áramhálózatba való bekötése jutott eszembe- dátomot tól-ig nem tudok hirtelen)nálunk, és a környező országokban, és egyáltalán mikortól volt aott a technológia ehhez.
Ezek a dolgok mind kölcsönhatásban vannak, egymástól nem elválaszthatóak.
Nofre

Tény, hogy a társadalomnak szüksége volt szellemi birtoklásra is, azonban ennek az ellenőrzése, cenzurázása a politika bűne volt. Gondolok itt akár művészekre is, akiket tönkretettek. Lásd Latinovits - Molnár Gál Péter csak a példa kedvéért.

NofreT képe

A járványok kiindulási pontja a falvakban volt?? Ezt honnan veszed? Egyszerűen nem hiszem el, valami tényszerű adattal kellene alátámasztani.
A városi gyerekeket örömmel küldték le falura (ha tehették), hogy megerősödjön. Hiszen ott az utcai fákról is lehetett egészséges gyümölcsöt szedni, fára mászni, naphosszat a réten szaladgálni, vagy épp besegíteni a kiscsirkék etetésébe. vagy kigyalogolni a tenyérnyi szőlőbe , ami a hegyoldalon volt. Nem autóval, hűtőtáskával és zsebrádióval felszerelkezve, hanem saját hajtóművű két lábacskánkon legyőzni a távolságot. A gyereknek is megvolt a feladata, tudott gazt kihúzni, vagy kacsolni, vagy a köztes növényekről friss termést leszedni. (és megenni :). És kényesek voltak a tisztaságra, ez a tábla inkább csak elismerés volt, mert a kitáblázás előtt is szépek voltak a porták.
Ma a városban sokszor látom, hogy "ami az ajtón kívül van, ahhoz semmi közöm, még akkor sem, ha saját szemetem rohad a lépcsőházban". (az enyém nem)
Nofre

Ezek az 50-es évekig voltak jellemzőek, erről nagyon sok propaganda film is készült, például mosd meg a gyümölcsöt, és fürödjél. Sajnos a higiénia még most sem éri el nagyon sok faluban azt a szintet, amit a városokban. Ez nem a nagyközösségre, hanem az egyénre értendő. Az urbanizáció és az elidegenités azt a negativ mintát hozta el, hogy a városokban erősebben megjelent a magánszféra és a közszféra elválása. Azaz ami az enyém, azt gondozom, de a közösségért már alig teszek valamit. Ez inkább azokban a lakótelepekre jellemző, mivel a városok kertes területei bizony sok esetben sokkal gondozottabbak mint a falvak. Ez betudható annak is, hogy nincs állattartás a városok jelentős részében, valamint az egy adott területre centralizálódott embermennyiség is nagyobb. Az is tény, hogy edzettebbek voltak falun az emberek, de főleg a gyermekhalandóság tekintetében azért nem volt olyan fényes a helyzet, mivel az orvosi ellátás főleg sürgős esetekben az 50-es-60-as években nem volt olyan elterjedt, mint ma. És ezeket a betegségeket, amik egy részét a modernizálódó társadalom okozott, igyekezett megelőzni ez a rendszer. Mivel valamikor ténylegesen meg lehetett enni mosatlan kézzel a fáról leszedett almát.

NofreT képe

Mosd meg a gyümölcsöt- ez inkább a városi embernek volt fontos, mert mire a piacra ér egy termény, addig sok minden történik vele, nem?

Az általános nevelés minden korszakban volt, és minden helyen.
Ott van a "Zsebkendőbe köhögj, tüsszents", ami ha jól tudom, minden pesti villamoson ki volt írva. (Tényleg ilyen villamos-belső képet a reklámokkal- nem is láttam itt.) Ezt ma is nyugodtan ki lehetne plakátolni.
2009-ben.
Nofre

A környezetszennyezés már az 50-es évektől "fellendült" nálunk, mivel az erőltetett iparositás "meghozta" a gyümölcsét, bizony sok esetben hiába volt falusi a termény, ha a közelben volt egy műanyagfeldolgozó üzem, amit odatelepitettek, és az a vegyszert simán csak beleengedte a vizbe, ez elég is volt hozzá, hogy akár tőle nagyobb távolságra is eső utján is vigye az anyagokat.

A mi utcánkban csak a mi házunkon nincs ilyen tábla,mert az újépítésű,a többi régi kockaházon megvannak még a táblák most is:)

Én ahol lakom (nagyváros) mostanában kezdte felfedezni azt, hogy a szép környezet az emberek hangulatára is kihatással van. Na ez sajnos még nem városi szinten működik, de a lakótelepen ahol élek, létrehoztak egy alapitványt, aminek a célja a közösség életének javitása. Sok közös programot szerveznek, ahova egyre többen mennek el, és legutóbb például ingyenes cserepes virág osztással segitették, hogy a környezetünk szebb legyen. Veszprémben például ennek nagy hagyománya van, amikor ott járok, mindig elcsodálkozok a gyönyörűen gondozott virágoskerteken a lakótelepeken. És ez tisztaságra is nevel!

Átfutva az eszmecseréteket azt látom, hogy eléggé elbeszéltek egymás mellett. Amit Anonymus ír, az jellemzően igaz, ő a kronológia szerint az ötvenes évek egészen más rendszeréhez hasonlítja az időszakot, ahhoz méri a változásokat. xdj és nofre meg a kilencvenes évek és a mai viszonyokhoz képest értékel. Persze, sok szempontból ma rosszabb a helyzet, magam is úgy látom, de ehhez kellett az is, hogy mára egy olyan generáció nőjön fel, akiknek a szülei (mi) a szocializmusban szocializálódtak. Hiányoznak a hagyományos alapértékek, ezért védtelenek az új kor "birtokolj-szerezd meg-jogod van" sugallata, ösztönzése ellen. Talán idővel a kisebb-nagyobb közösségek önszerveződései, falun, (kis)városban megteremtik újra az igényességet és az odafigyelést nemcsak a tárgyi környezetünk, hanem egymás iránt is.

NofreT képe

nem nagyon akartam ezt a témát itt, így folytatni, de miből látod azt, hogy a 90-es éveket hasonlítom a maihoz? valami konkrét részletet mutass nekem, hogy a félreértéseket tisztázni tudjuk.
Nofre

Átfutottam újra. A 10:16 végén van egy utalásod, és a 10:03-ban egy xdj idézetet felvállalsz, amúgy valóban inkább xdj-re volt jellemző, hogy azon az elven "védi" az idézett kort, hogy a mai viszonyok rosszabbak. Elnézést az általánosításért. Amúgy e tekintetben xdj-vel sokban egyetértünk, veled is, ezzel együtt úgy vélem, Anonymusnak alapvetően igaza van, ha nemcsak az ifjúkor törvényszerűen szép emlékeit, érzéseit idézzük fel, hanem, annak a kornak akkor nem mindig feltűnő mozgatórugóit, és azt a környezetet, amiből a megkerülhetetlen negatívumokat jobb híján tudomásul vettük, észlelésüket a mindennapokban kikapcsoltuk magunkban.

Örülök, hogy legalább részben egyetértesz velem. Én ugy vélem, akkor is voltak negativumok amiket kikapcsoltunk, pölö nem választhattam meg szabadon elnyomómat és nem lehetett nyáron banánt kapni. Ma lehet, megnézem az árát és otthagyom. Akkoriban unalmas volt a tévéadás, manapság a java agypusztitó förtelem, legalábbis az ingyenes retekklubon és társain. Egyszerűen a két társadalmi rendszert nem lehet összehasonlitani, egymásnak szinte ellentétei, ami abban jó volt az ebben rossz és forditva. Talán csak abban egyformák, hogy valahogy mifelénk egyik sem akar beválni. Én ugy érzem, mivel mindkettőben elég sokat éltem, minden hibájával együtt emberibb világ volt, akkor is ha nem lehetett 26 féle mosógépet kapni, csak mondjuk négyet. Sajnos itt sem a hely nem elegendő sem a távpötyörészés nem megfelelő a nézetek kifejtésére és egy kellemes vita lebonyolitására. De hogy valami hatalmas bölcsességet is mondjak a végére, vannak kevesen akik mind a két rendszerben megtalálták a számitásukat és vannak rengetegen akik egyikben sem...És vagyok én, aki annakidején a tanácselnök elvtársba rúgtam volna bele, ma a polgármester úrba, holnap talán a körzetvezető testvérbe fogok akarni...bár a tanácselnök a tizedét sem lopta mint a polgármester...ugy látszik örök ellenzéki maradok, valahogy mindig túl sok a lyuk a sajtban.