Hat magyar hangsugárzó

Legutóbb öt új keletű Videoton hangdobozt teszteltünk. Enyhén
szólva elégedetlenek voltunk ezekkel az - igaz - kisméretű, viszonylag
olcsó típusokkal. Elképzelhetőnek tartottuk, hogy a nagyobbakkal több
lesz a szerencsénk, ezért most megvizsgáltunk további öt VT-dobozt, a
drágábbakat, köztük a legdrágábbat. És ha már hangdoboz, legyen kövér:
hozzácsaptuk a mezőnyhöz a legterjedelmesebb Orion hangsugárzót. Ebből
mindössze 1500 darab készült, s nem is foglalkoztunk volna vele, ha
Olvasóink nem sürgetik oly kitartóan a HS 700-as tesztjét. Végülis
igazuk van; hogyha a Hifi Magazin alkalomadtán még 50 darab
MC-előerősítőt is méltónak tart a zenebarátok figyelmére - akkor hogy
a csudába ne volna érdekes 750 pár olyan hangsugárzó, amely kétannyiba
kerül, mint a hazai átlagkereset? Ennél csak a BEAG régi
Bifrons-szériája volt drágább. (Mellesleg: a Bifrons-sorozat
egyik-másik darabja ismét megjelent a boltokban; nagy a csábítás, hogy
legközelebb majd ezeknek pillantsunk a hangszóróselymük alá!)
Hangdoboz-revünk szereplői rangsor szerint, vagyis az alábbi
sorrendben lépnek (hang)színre:
ORION HS 700 (3900,-Ft)
VIDEOTON DC 3010*
(*Ez a doboz az új VT-torony szatellitje, külön nem árusítják.)
(3590,-Ft)
VIDEOTON DC 2550 (2590,-Ft)
VIDEOTON DC 4014 (2070,-Ft)
VT (Akai) SR-H44 (1980,-Ft)
VIDEOTON DC 2050 (1680,-Ft)
Valamennyi doboz zárt rendszerű. Nagyjából ugyanazokat a motorokat
tartalmazzák, mint a már korábban megismert Videotonok és Orionok,
csak éppen a DC 3010-esnek és a HS 700-asnak 30 centiméter átmérőjű
mélyhangszórója van. A mai napra rendelt hat típus közül három
"Vertical-In-Line" elrendezésű; így nevezi az angol szaknyelv, ha a
mély-, a közép- és a magassugárzó egyetlen függőleges vonalba esik.
Eltér tőlük a nagy Orion doboz a maga tükörszimmetrikusan
széttologatott kettős "kék" dómjával és ugyancsak két csipogójával; a
DC 3010 már aszimmetrikus elrendezésű, ami pedig a hatodik dobozt, a
Videoton DC 4014-est illeti, ennek az egész előlapja ki van rakva
hangszórókkal. A mérésekből majd ki fog derülni, hogy valóban több-e a
sok hangszóró a kevés hangszórónál.
A kisebb dobozokat páronként csomagolják: nagy az esélyünk, hogy a
két darab hasonló lesz. A nagyméretű dobozokat külön kartonban
szállítják és tárolják, tehát olyan példányok is egymás mellé
kerülhetnek, amelyeknek gyártási száma meglehetősen távol esik
egymástól. Ez nem mentség, de legalább magyarázat arra, hogy a két DC
3010, illetve a két DC 4014-es olyannyira eltérő frekvenciagörbét
produkált.
Hangsugárzóink közül az Akai csupasz kábellel csatlakozik az
erősítőhöz, a DC 2050-es kábelére szabványos hangszóró-csatlakozódugót
szereltek, a többi típuson már a modern rugós szorítósarut találjuk. A
DC 2550 és a DC 3010 szorítósaruja új típusú, praktikusabb a réginél.
Méréseinkhez
A hangsugárzókat ugyanúgy mértük, mint eddig. A diagramok
sorrendje, hasábonként, felülről-lefelé: 1. Két doboz együttes, de a
legkedvezőbb mikrofonhelyzetben felvett frekvencia-jelleggörbéje - 2.
Irányjelleggörbék - 3. Közeltéri mérés a basszustartományról
(helytakarékosságból ezen a diagramon szemléltetjük a szintszabályzók
hatásosságát is) - 4. Torzítás (2. és 3. harmonikusok) 1W
teljesítményre - 5. Torzítás 96dB hangnyomáson - 6. Impedanciagörbe.
(Diagramok a 102-104. oldalon.)
Gyári adattáblázatunk háromféleképpen is specifikálja a
hangsugárzók terhelhetőségét - de a laikus vásárló általában nem sokra
megy azzal az adattal, hogy a hangdoboza hány wattos. A hangdobozok
képességeiről csak akkor kapunk teljes képet, ha azt is tudjuk,
mennyire érzékenyek, vagyis 1 watt teljesítményre mekkora hangnyomást
tudnak kelteni, illetve, hogy mekkora teljesítményre keltenek egy
bizonyos, meghatározott hangnyomást. Például az az - egy méter
távolságban mért 96 decibel, amelyen a hangsugárzók torzítását mérjük,
jókora szobahangerőnek felel meg. Hogy ezt a hangnyomás-szintet
elérjük, az alább megadott teljesítményt kellett (1kHz-en) a
hangdobozokra bocsátanunk:
HS 700 16,2W
DC 3010 3,4W(!)
DC 2550 21,1W
DC 4014 6,5W
SR-H44 15,1W
DC 2050 7,2W
A torzítási görbékről még annyit, hogy diagramjainkon a
szemléletesség kedvéért 20 decibellel megemeljük a 2. és 3. harmonikus
torzítás szintjét. Így a kistorzítású hangsugárzók torzításgörbéje is
ráfér a papírra, másrészt még a magas torzítást jelző görbék sem
futnak bele a viszonyítási vonalba, azaz a frekvencia-jelleggörbe
vonalába. Ha ez mégis megtörténik, tehát a két görbe összeér, akkor a
torzítás éppen 10 százalékos, vagyis kriminálisan magas. Ezzel szemben
amikor diagramunkon a két görbe 20 (a valóságban 40) decibelnyire van
egymástól, a torzítás mindössze 1 százalékos.
Beszélnünk kell még az irányjelleggörbékről is. Ismeretes, hogy
zenehallgatáskor mindig kétféle hangot hallunk. Fülünk egyszerre
érzékeli a közvetlenül a hangszórókból érkező, elsődleges
hullámfrontot, valamint a minden irányból visszaverődő, indirekt
hangot, a szobában uralkodó állandósult hangnyomásszint formájában. Az
elsődleges hullámfronttól elvárjuk, hogy lineáris legyen, hiszen
fülünk erre a legérzékenyebb - de még az egészen oldali ányból felveti
görbének is többé-kevésbé kiegyenlítettnek kell lennie. Ha a 40 fokban
felvett görbe túlságosan girbe-gurba, akkor a falakról visszavert hang
is hasonló lesz hiába ülünk pontosan a hangszórók középvonalában: a
hangkép nem lesz lineáris.
Oszcillogramjaink a hangsugárzók legkedvezőtlenebb válaszjeleit
mutatják, a hangfrekvenciás sáv öt szakaszában. (105. oldal.)
Most pedig külön is kommentálni szeretnénk az egyes hangsugárzók
műszaki paramétereit.
HS 700
Frekvenciagörbéje első pillantásra nem is volna olyan rossz,
hiszen (1kHz-hez viszonyítva, 50Hz és 12,5kHz között) +8,5; -5
decibelen belül marad. Ámde tüzetesebben szemügyre véve a görbét,
nagyon kellemetlen vályút látunk 500Hz és 7kHz között. Ezt a vályút a
prezensz-szabályzók sem képesek kiegyenlíteni.
A közeltért görbe félelmetes, 6 decibeles púpot ábrázol - ennyire
csillapítatlan hangsugárzóval talán még nem is találkoztunk (bár a HS
500 és 501 görbéje is hasonló jellegű). A torzítás 140Hz-en 7
százalékra szökik fel, s ez újabb adalék a basszus milyenségéhez.
Az irányjelleggörbék szanaszét szaladnak, és összevissza
szabdalják az amúgyis bizonytalan középtartományt. Már a 20 fokban (!)
felvett görbe is egyhelyütt teljes oktávot vág ki a hangképből. Úgy
látszik, a két kék dóm éppen ott oltja ki egymás átvitelét, ahol a
legprecízebben kéne működniük: az alsó keresztfrekvencia fölött.
Az oszcillogramok mérsékelten rosszak. Az 5kHz-es burst
mindenesetre gyanúra adhat okot.
DC 3010
A frekvenciagörbe 6kHz környékén erősen beszakad. A két doboz
közül az egyiknek nyilván rosszul van beállítva az X-váltója, de a
másik példány sem tökéletes, mint ezt a következő diagramon
demonstráljuk; a 40 fokos görbe 4kHz-nél eltűnik a "párkány" alatt;
szinte két részre vágja a diagrampapírt.
A tengelyvonalban felvett görbe mindazonáltal kiegyensúlyozottnak
látszik. Az 1kHz-hez viszonyított kilengés (50Hz és 12,5kHz között)
+2; -13dB. Eszerint a 3010-es doboz dómsugárzója lényegesen jobb
volna, mint a múltkorában tesztelt dómcsipogók? A közeltért görbéből
ítélve a basszus elég jói van csillapítva, csak kevés. (Pedig a
dohogója 30 centis - imigyen dohogunk magunkban.)
A torzítás aggasztóan magas. A nemkívánatos jel - még csak nem is
a 2., hanem a 3. harmonikus, tehát a gorombábbik fajta - beleszalad a
viszonyítási görbébe, tehát eléri a 10 százalékos értéket, amit 5kHz
környékén aligha meg nem hall a fülünk.
Az oszcillogramok közül figyelmet érdemel a negyedik. Az 5,4kHz-es
burstnek nemcsak az alakja torzul el: a hangszóró csöng, nem képes
lefékezni - a jelek úgyszólván egybefolynak.
DC 2550
Azért ebbe a szállítmányba is jutott a múltkori "tüskés"
dómsugárzókból: a DC 2550 dómjának rezonanciája jó 10 decibelnyire
emelkedik a referenciaszint fölé. (Átvitel: +10; -12 decibel 50Hz és
12,5kHz között.) Van a görbén egy jó nagy vályú is, 1 és 8kHz között,
azaz 3 oktávra elosztva.
A torzítása ennek a doboznak is aggasztó méreteket ölt: még meg is
haladja a 10 százalékot. A 17. diagramon a 3. harmonikus komponens
5400Hz-en éri el csúcsértékét. Utána még egy 2. harmonikus "spicc"
6kHz fölött - és tény, hogy a 6,3kHz-es burstjelet a DC 2550 képtelen
elfogadhatóan reprodukálni. De a többi oszcillogram is arra vall, hogy
ez a hangsugárzó elszántan "csörög".
DC 4014
A két példány meglehetősen eltérő vonalat rajzol: az egyiknek
kiemel a görbéje, a másiké beszakad. Az irányjelleggörbék már
300Hz-től széttartanak. A prezensztartomány teljesen szétesik; a 40
fokban felvett görbén 1,5 és 2,5kHz között egy jó 15 decibeles
szakadék tátong. (Az a sok hangszóró sehogysem jut közös nevezőre
egymással...) A basszus kevéske, a treble úgyszintén: 16kHz fölött
szinte nincs jel. Átvitel 50Hz és 12,5kHz között: +4 (10); -12dB.
Viszont a torzítás csekély, alig haladja meg az 1 százalékos
szintet. A burstválaszok is sokkal szebbek az eddigieknél.
SR-H44
A frekvenciamenet elfogadható volna, ha a 3,5kHz-en csúcs nem
volna ennyire magas. A rendszer mindenképpen "sávhatárolt" (+9;
-11dB), se alul, se fölül nincs elegendő jel, de azért ez a
hangsugárzó egyenletesebben osztja el az energiáit, mint a DC 4014
teszi. A torzítás még éppen elfogadható mértékű. A burstválaszok
viszonylag tiszták, főleg a középsávban.
DC 2050
Hasonló görbe - és mégsem teljesen ugyanaz. A 2 és 4kHz közötti,
12 decibeles ugrás nem valami szép látvány, de, érdekes módon, van
ebben a frekvenciagörbében valami folyamatosság. A görbe mintha egy
léniához rendeződne (be is húztuk az ábrán!) - csak ez a lénia nem
vízszintes, hanem a közeltért görbét is figyelembe véve 50Hz és
12,5kHz között oktávonként mintegy 2 decibellel emelkedik. (Átvitel:
+9; -14dB.) Az irányjelleggörbék rendezettek: 5kHz-ig nagyjából együtt
futnak. A torzítás kis hangerőn kifejezetten alacsony, és 96dB
hangnyomáson sem szökik fel túlságosan. A burst-válaszok is
elfogadhatóak.