Telefunken magnetophon - 207


Forrás: 
saját
Telefunken magnetophon - 207

Egy igazi magnetophon a Telefunkentől. Az 1930-as években ez a cég gyártott először mágneses hangrögzítőt sorozatban. Ők találták ki neki a "Magnetophon" fantázianevet. Az első szériák egy-egy példányát még két felnőtt férfi cipelte, tehát az 1970-es évek 15-20 kg-os magnói már pillecukrok ehhez képest. De  a háború után szabad lett a vásár, mindenki gyárthatta őket, így nálunk is készült a sokak által már itt méltatott, bemutatott Vörös Szikra, Mambó, Erkel, stb. A hazai gyártás történetét már megírták nálam hozzáértőbb emberek.

Itt csak ezt a készüléket méltatom a továbbiakban: Telefunken "Magnetophon" 207. Háromsebességes, sztereó, tranzszisztoros, saját erősítővel, 2x 5 W teljesítménnyel. 4 vagy 8 ohmos hangfalakkal is megy, súlya 8,5 kg. A két csatorna két külön felvételi szintszabályozóval rendelkezik, lejátszáskor ezek a két csatorna hangerőszabályzói. A középső potméter a bekapcsológomb, ezt követően, a kattanás után hangszínszabályozóként működik. A kapcsolók elektromágnesesek, például kifutószalagnál, szalaghibánál kikapcsolnak.Eredetileg járt hozzá két, aluminíum előlapos, lecsatolható kis hangfal is. Van ennek mono változata is. 1969-1972 között gyártották.

További részletes adatok a német nyelvű oldalon.

Kedves Retronomos Társaim!

 

Talán nem hangsúlyoztam ki, de ez a készülék mechanikájában korszerűbb volt 1970 táján, mint néhány,  8-10 évvel későbbi utód, gondolok a japánok egynémely konstrukciójára. Például van nekem is Akai GX 4000 D magnóm, de ez utóbbinak a mechanikáját még az ötvenes évek végén tervezték. Csak ügyesek voltak, fejlesztették az elektronikát, meg a külső megjelenést, de a legfőbb újítás persze a GX-fej volt, amiről máig vitatkoznak, hogy milyen előnyei és hátrányai voltak. Tehát a két szóbanforgó készüléket egymás mellé téve: a Telefunken jóval könnyebb konstrukció, masszív, de nem olyan vaskos, pedig van benne erősítő is, és három sebességes, ahogy említettem, több elektromágnes van benne, és fejlettebb szerkezetileg (Telefunken 207: 8,5 kg, Akai GX 4000 D: 13,2 kg).

Az Akaiban van S.O.S. (sound on sound) trükkfelvételi lehetőség, az első felvételt nem törli le, de másikat lehet rá csinálni. Nos, hasonló a Telefunkenen is van: a középső, fényes nagy forgógomb állásai: stereo, aztán 1 és 2 állás a 1-3 vagy 2-4 csatornának, majd végül: a P azaz Parallel pozíció, a két csatornára külön készített felvételt ezzel tudjuk visszahallgatni.

Azért az Akait is szeretem, mindkettő szépen szól. A Telefunken frekvenciátvitele 19 cm/s sebességnél 40-15 000 Hz, az Akaié a fejlettebb elektronika miatt ugyanilyen sebességnél 26-25 000 Hz közötti, de ugye ott meg az áthallás a probléma...

A szalgsebesség-ingadozás mindkettőnél 0,15%, de az Akainál a szalag végén ez megnő (az ismert nyávogás), és akkor felmegy 0,3%-ra is.

Jel-zaj viszony: Telefunken: › 50 dB, Akai: 49 dB.

Minden észerevételt szívesen fogadok

Bobi

Üdv. Bobi, érdekeseket írsz...

 

Klassz lehet ez a Telefunkan magnó, kár hogy még nem volt testközeli kapcsolatom vele. :)

Ugyanis fényképen..., meg más véleményét olvasva..., távolról nem az igazi.

Az összehasonlítási alap is kb. jól lett megválasztva, és persze a "lehetőség" az ami főképp meghatározta, hogy mit mivel.

Nos, egészen sokáig én is csak és kizárólag a 4000-eseket ismertem, hogy ez az Akai

no, de ha jobban belengondolunk: Akkor egy festő palettáján sem csak sárga vagy zölt szín van nemdebár?

 

Ettől miért lenne más az Akai Electronics Co.? Ahogy a festő, úgy ők is több szálon dolgoztak. Ez innét is kitűnik: Akai orsós magnók, az „Akaik”. Érdemes végiglapozni ezt a helyi oldalt.

 

Például ott van az 1975-ben már létező Akai GX260D, ami 6Fej, 3Motor, 2 sebesség, és oda-vissza játsszik és felvesz. Megvallom meglepően jól szól 9,5-ös sebességen is.

 

Persze régen a Keravill, Ravill, de még a Ramovil sem hozott be mást, csak jó ha 4000-es Akaikat.

Jó, ez érthető is hiszen amikor valakinek az első fizetése pl. 1979-ben 2900 forint körül volt, akkoriban egy Akai 4000DS 9990 forintot "nyomott" a latba, pl. egy Otthon Árúház szerű boltban. Persze gondolom máshol is hasonló árfekvésben volt kapható.

 

De vajon egy Akai GX260D mennyi lett volna? 50 - 60 000? Vagy több?

 

Kalmopirin

Üdv, Kalmopirin,

 

Az 1980-as évek elején 16.000,- forint volt az AKAI GX 4000 D, ahol én laktam, egy kisvárosban. Nap mint nap iskolába menet, elhaladtam az üzlet előtt, néztem a kirakatban a vágy tárgyát, ami akkor apám öt havi fizetésébe került. Aztán leárazták, 13, majd 11 ezer forint lett...

Nem tudtam akkor megvenni. Később (2008-ban) jutottam hozzá használtan egy jól beállított példányhoz, szinte minden nap hallgatom.

Hasonló a sztori a Telefunkennel, gyerekként nyugati újságban láttam, majd pár éve vettem szintén használtan ezt a példányt.

A nagyobb AKAI típusok, amiket említesz, csak a Bizományiban voltak kaphatók, ahogy írod, 50-60 ezer körül, ami akkor egy új kocsi ára volt.

Az Akai gyártott 30 év alatt 90 típust csak orsósmagnóból, és akkor még nem számoltam a kazettás deckeket, az erősítőket, stb.

Tehát nekem itt csak az volt a célom, hogy két alsó középkategóriás készülékről véleményt mondjak ami elvileg magyar ember számára is elérhető volt.

A Telefunken akkor készült, amikor még nem létezett a HIFI-szabvány, ehhez képest elég jól muzsikál.

Később ez a cég is gyártott ennél komolyabb gépeket, például Telefunken M 2000 HIFI, ami már összehasonlítható az akkori felsőbb kategóriás Akaikkal, Sonykkal.

De ez szóbanforgó típus, a 207-es is elég jól sikerült, van rajta minden szükséges, rendelkezik két felvételi szintjelző műszerrel, középen vannak, kicsik, de elég szépen mutatnak élőben. Az erősítője teljestménye meg bőven elég egy szobába. Ahhoz képest, hogy 47 éves, és még soha nem volt hozzányúlva. Oldalról csinos, vékony készülék, fa kávájú, majd töltök fel képet róla még.

 

Üdvözlettel,

Bobi

Üdv. Bobi!

 

Valahogy a Telefunken fejek kimaradtak a leírásból.

Hogy milyen állapotúak például.

Pedig ez is lényegi szempont, ugyanis az Akainál sajnálkoznak a (szerintük) nagy áthallás miatt, amit igazából egyik sajnálkozó sem tudott eddig megfogalmazni, hogy "mit is hall át" (?) viszont ezen fejek esetében tatrós haszálatról lehet szó.

 

De mi van akkor ha a Telefunkent napi 3 órán át hallgatom? Ugyanis az Akaimmal itt vagyok kb. és a fejek köszönik jól vannak.

 

Kalmopirin

A Telefunken kétfejes magnó, valami bevonat lehet a kombináltfejen, a mellékelt kép alapján eldönthető, jól látom-e. Természetesen az AKAI GX fejeivel (valamint a hasonló technológiájú Sony fejekkel: FandF) semmi nem veszi fel a versenyt, kopásállóság tekintetében.

Saját tapasztalatom alapján az Akai GX fejeknél nincs probléma az áthallással, amennyiben nagyon precízen be van állítva a szalagpálya, a fejek. Az igazi probléma állítólag a szóbanforgó fejjel az, hogy túlmágnesezi a szalagot. Ha igaz, emiatt is alkalmazták az Akainál a cross-field rendszert, hogy ezt a problémát kiiktassák.

A Telefunken fej ennél egyszerűbb megoldás. Ami a képen is látható: 47 éves, és még nem nyúltak hozzá (gyári festék rajta van a csavarokon), napi rendszerességgel hallgatom.

A két készülék (Akai és Telefunken) között ugyanazzal a szalaggal, ugyanazon az erősítőrendszeren és hangfalon keresztül hallgatva szubjektíve nem érzek különbséget. De ez csak az én tapasztalatom.

Üdv.

 

Bobi