MOM bontása
leguan, 2009, február 27 - 13:08
Forrás:
Kieselbach Tamás: Átmenetiemlékkkönyv, Budapest 2006.A Magyar Optikai Művek központi épületének bontása.
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
MOM
1957
Találat: 3
1997
1987
1950-1959
1970-1979
Találat: 7
1960-1969
Bontás. Bontás. Mindig csak bontás volt. Azt az érzetet keltette, hogy
a múltunkat bontják le.
Úgy tudom, hogy a második világháború előtt készült épületek a gyors kötést biztosító bauxit betonból készültek, már a hatvanas évek elején állandó figyelést, statikus megerősítést igényeltek. Igy a lebontása szükségessé vált.
Nem a bauxit volt a bontás indoka. A valóban sérülékeny épületek helyrehozatala már a '80-as évek beruházásai során megtörtént (és nem bontással, hanem építéssel).
Viszont a '97-ben megkezdett bontásnak áldozatul estek a bauxitosak mellett a közel százéves épületek éppúgy, mint az előtte egy évtizeddel épült korszerű vasbeton szerkezetűek is.
Vagyis indok: a pénz.
Sok esetben gazdaságosabb lebontani, és mást épiteni, mint eröltetni egy pusztuló,néhol üresen kongó épület fenntartását, gazdaságtalan fűtési, hőszigetelési rendszerrel. Ismétlem nem vagyok épitész, de sok esetben a pénz mellett a pénz is fontos szerepet játszott. Azaz sokszor nem volt pénz felujitani. Ugyanis az bizony nagyon sokszor drágább, mint a bontás, és az új épitése.
Sok esetben egy kivülállónak nehéz eldöntenie- hogy egy régi épület műemlék, azaz azon kivül, hogy valamikor betöltött valamilyen funkciót, épitészetileg jelent-e valami töbletet, vagy csak egyszerűen a mult egy olyan emléke, ami nosztalgikusan kötődik az emberekhez. Azért is nehéz ezt eldönteni, mert sokan nem vagyunk szakértők. Ott van pécsett egy példa. A régi magtár épülete sokáig egy diszkó volt, a külsö állapot megtartásával, de nemsokára bontani fogják. Nem műemlék, és le is fogják bontani, mivel az állapota olyan. Régi épület, de jobb igy. Vagy ott volt a Planetárium épülete a Mecsek oldalban. Nem volt pénz az állagmegóvásra, felujitásra, omladozott. Sajnos sok esetben magántulajdonban vannak ezek az épületek, és pénz nincs rá, hogy felujitsák. Sok esetben a telek többet ér. De ez nem csak nálunk van igy, nyugaton is igy megy.
Nem tudom, hogy a MOM épülete milyen volt, igy itélni sem tudok. Csak igyekeztem más irányból is megvilágitani a dolgot.
A MOM esetében messze nem csak az épületekről van szó (amelyek egyébként nem voltak lerobbant, és ezért bontásra érett állapotban).
Hanem a nem is olyan régen világszínvonalú finommechanikai gyár megszűntéről. Amely az 1876-os kolozsvári alakulás után, 1884-től Budapesten a fotó, geodéziai, hadi, optikai, óra, labor, számítástechnikai, méréstechnikai, járműipari termékek fantasztikus gazdagságát hozta létre, központja volt a szakember képztésnek, együttműködője az ipari kutatásoknak.
Azok is megszüntek sajnos. Én bevallom jobban sajnálom az Oriont, mint a MOM-ot
Mindegyiket sajnálják valakik.
Azért páran emlékezünk midenre 1990 előttre.
Nekem a munkahelyem egy 194o-ben épült bauxitbeton házban van. Abba a falba még betonfúróval sem lehet lyukat fúrni annyira kemény. A háznak az égvilágon semmi baja sincs, de ennek ellenére minden évben százezres értékű statikai szakértői dijat kell fizetni. A statikus kijön, semmit sem csinál aztán küldi a számlát. Ennek a háznak inkább a telekspekuláció és a bevásárlócentrum miatt kellett eltünnie.
Én nem vagyok épitész, de:
A franciák 1916-ban - ha
csatát nem is - hat napot nyertek Verdunnél. Az addig obligát hét helyett
egyetlen nap alatt megszilárduló betonnal varázsoltak ugyanis sebtében ütegállásokat
az öldöklés mind jobb feltételeinek megteremtésére. A bauxitbeton - mert
ez volt a technológiai csoda - polgári térhódításának ilyen referencia nyomán
már semmi sem állhatott az útjába. A megoldás az 1920-as években a legszélesebb
körben alkalmazást nyert, mert azon kívül, hogy gyorsan szilárdult, akár
mínusz 10 fokos hidegben is lehetett vele betonozni. A nagy eufória után
azonban hamar jött a kijózanodás - igaz, jó ideig csak elméletben. Mert
bár arra, hogy a bauxitbeton szilárdsága idővel csökken, viszonylag hamar
felfigyeltek, a kivitelezők még sokáig nem mondtak le kedvenc építőanyagukról:
„A bauxitcement gyártása Magyarországon csak 1949-ben szűnt meg, a felhasználás
1954-ig tartott” - tudhatjuk meg Révay Miklós kémikusnak az interneten olvasható
összefoglalójából.
Ő egyébként arra a következtetésre jut, hogy a felhasználás fénykorának
10-14 éve volt a hazai építőipar legerőteljesebb konjunkturális időszaka.
Pedig e tárgyban sem ártott volna a vigyázó szemeket Párizsra vetni: az
egykori feltalálók és ősalkalmazók az első riasztó jelek nyomán 1927-től
kezdve fokozatosan szigorították, sőt 1943-tól gyakorlatilag be is tiltották
a bauxitcement használatát. A késlekedést Sulyok Tamás betontechnológus
azzal magyarázta, hogy „csak az 1950-es évekre értették meg teljesen
azokat a bauxitbetonban lezajló vegyi folyamatokat, amelyek idővel porózussá
teszik, gyengítik az anyagot”.
Ugyancsak a sokakat érintő építéstechnológiai melléfogások közé sorolják
az úgynevezett öntött kohóhabsalak falakból emelt épületeket Magyarországon.
1950 és 1980 között főként kilencemeletes típuspontházakat emeltek ezek
felhasználásával. A kétségkívül jó hőszigetelő anyagnak megörülve a tervezők
egyszerre véltek könnyű és nagy teherbírású szerkezetre lelni. A súllyal
végül nem lett baj - nem így a teherhordó szerkezetek szilárdságával, minek
nyomán ezek utólag megerősítésre szorultak. De volt más salakbalhé is. Az
1980-as évek Ózd környéki martinsalakos házépítései már az akkori félpiaci
helyzetet tükrözték. Egy, az Építésügy című folyóiratban egy évvel ezelőtt
megjelent cikkből legalábbis kitűnik, hogy a kohósalakjától gazdaságosan
- értsd: olcsón - szabadulni kívánó Ózdi Kohászati Üzemek 1986-ban hivatalos
engedélyt kapott salakbeton elemek gyártására. A felhasználók szerényebb
anyagiakkal elengedett része azonban nem ezt a készterméket vásárolta, hanem
a házilagos felhasználásra alkalmatlan martinsalakot vitte teherautószám
- „jelképes összegért”. Sokan ennek felhasználásával alapoztak is - amire
aztán végképp nem vonatkozott a hatósági engedély. A kis jövedelmű emberek
olcsó építkezése végül az adófizetőknek lett drága, amikor az államnak kellett
megtámogatnia az összeomlóban lévő házakat és tulajdonosaikat.
forrás: http://www.bedoe.de/hvg/omlikbomlik.htm
Azért, hogy bevásárlóközpont és irodaház, meg lakásocskák épülhessenek...amikor ott jártam 2007 nyarán tanulni, már a kis medencécske se működött nyáron, annak a falánál voltak kövek között a MOM termékeinek bemutatóvitrinjei, amik a termékek 1 ezrelékét mutatták max. be...ennyire sóher lehetett a befektető vagy ennyire impotens volt a kerülteti önkormányzat vagy a kormány.
"Bisztoss jó munkásemberr" S.Balázs Szfvárról Vénülő RETROgyűjtő
Lebontották, oda se neki. Nem kell nekünk Orion, Videoton, BRG, Mechlab, Mom, Beag, Ikarus, Ganz-Mávag, Medicor, Autovill, Taurus, Magyar Hajó és Darugyár, Csepel Müvek, Nem kell nekünk Mahart tengerhajózás sem, magyar textilipar, konzervipar sem, inkább veszünk drága Siemens villamost Ganz helyett, Volvo buszt Ikarus helyett, Bomardiert szintén Ganz helyett, Malév is inkább legyen az oroszoké, nem kell nekünk semmi efféle, mi még a kispörkültünket is feladtuk a hamburger kedvéért, megélünk mi a plázákból meg centerekből meg a beszállitói filléres bigyógyártásból. Aztán ha összeomlik ez az egész légvár, akkor aztán jöhet a szánom-bánom, persze csak a pórnép számára. Csak az a baj, akiknek köszönhetjük, azok köszönik, nagyon jól elvannak.:P
Így van! Egyetértek xdj-vel.
A helyén a Várszegi Gábor Fotex irodaépülete ékeskedik és az egész MOM-park komplexumban 75%-os tulajdonosa.
Csak ennyit szerettem volna írni.
Zsozso
Hát valahogy kell a harmadik leggazdagabbnak lenni kishazánkban !!!
Nehéz kenyér !!!
A magyar virtus.... :-((
"Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok"
A bontás szakértői
A MOM épület bontás során, bevetésre kerültek nagy teljesítményű roppantó gépek, melyek, az épület keleti része felöl "harapták szét" az épület falait.
érdekes olvasmány
Dr. Ábrahám György
Jókai távcsövétől a színtévesztést korrigáló szemüvegig
A magyar optika története
című írása, ami itt olvasható:
http://www.scitech.mtesz.hu/26optika/
Nem is olyan egyszerű, ha végigköveti az ember az alapítótól kezdve
a többségi részvénytulajdonokat, gépek elvitelét, hozzácsatolásokat, költözést, licenszek vásárlását, hogy mikor milyen szempontok domináltak, és hogy
"Az 1990-es rendszerváltozást követően sajnos a Magyar Optikai Művek több kisebb utódvállaltra esett szét "
vagyis 19 éve már nincs az a MOM, amire olyan sokan emlékezünk. Pedig még én is jártam ott, iskolai kirándulás keretében, megnéztük a lencsék csiszolását. Nagyon érdekes volt a sok kis automata, ahogy fürgén csiszolták a lencséket, persze mindegyik előtt (ha jól emlékszem) ült egy fehérköpenyes beosztott.
Nofre
mathep
a MOM gyártelep bontására a felszámolás /privatizáció/ miatt került sor. Mint ismeretes, helyén a mai MOM Center található. A felszámolás okainak ismertetése megérne egy oldalt.