Zenemánia

A "tudatlanoknál" bakelit, a "tudósoknál" vinyl, a lényeg: a mély és tiszteletteljes kalapemelés a gyűjtemény láttán. :-)

Félreértesz. Mindössze arról van szó, hogy te is jelentős vintage hifi gyűjteménnyel rendelkezel, és hát gondoltam, hogy azok, akik ilyen körben mozognak azok legalább nem bakeliteznek. Főleg, hogy bakelitből soha nem készült hanglemez.

Ideidézem neked a wiki egy igen jó cikkét.

A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Az 1920-as években elterjedt, magas, például 78/perc fordulatszámmal lejátszandó gramofonlemezeket először cinklemezből, keménygumiból és sellakból - ami egy trópusi vidéken élő levéltetű, a Laccifer lacca vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka - készítették. A későbbi, elektromos erősítésű lemezjátszók normál, majd mikrobarázdás hanglemezei pedig a hőre lágyuló poli-vinil-klorid és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek, aminek a márkaneve Vinyl. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei szlengben. A téves szóhasználat, a metonímia okozója, hogy a vinyl hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez.