Videoton Preludium B32

Etalon: Heybrook HB1. Szerettük volna összehasonlítani a B32-őt a
B31-gyel (a régi Preludiummal) is, de abból éppen egy darabot sem
találtunk az ismerős boltokban. Ítéletünkben az emlékezetünkre
hagyatkozunk.
Preludium B32. Mélyebb, komorabb tónus. Nem annyira vidám, nem
annyira levegős. (Az Alcomax itt levegősebb volt.) A basszus túl
súlyos, és külön életet él. A mélytartományával többet vállal, mint
amennyit teljesíteni képes. Mindenesetre testesebb. Dzsesszen is
lassú, nehézkes, a szólamok nem válnak széjjel. Túlságosan a
hangszórókhoz kötődik. A hangszerek életnagyságúak, de leragadnak,
nincs terük. Operán színezettebb, prezenszesebb, minden "lejjebb van"
és előrébb, a basszus erősebb (ez néhol jót tesz neki, néhol nem), de
a tere eltűnik. * Több mély: kiemelés. Sokkal testesebb, a magasait
viszont lekaszálták. A dixie elveszítette csillogását. Carmen
komorabb, de több benne a mélyhang (az utolsó 10 másodpercet
leszámítva); több az energia. Döntetlen. * Tömörebb. Fakóbb. Kevésbé
szárnyal. A magasai nem annyira tiszták (még a dixien sem). Carmenen
szegényes. Hiába ez a mélyebb, a HB1 a "nagyobb doboz". * A basszus
előbb többnek tűnik, de feljebb tolódik, üt - becsapós. A tere, a
levegője kisebb, a fortisszimója torz, de végül is rokonhangzás.
Az etalon. Világosabb, derűsebb, színesebb, nincs gyönge pontja. A
basszusa csak mennyiségben kevesebb, viszont nem teng túl. Minden
paraméterében fölényesen jobb. Carmenen igen jó, és roppant módon
zenei. Lágyabb és mégis intenzívebb. A levegője klasszis. A tuttin a
szokásos bajok, de végig bírja - még ebben sem gyöngébb. * Kedves,
vidám hang, több finomság. A mélye viszont hiányzik. * Felszabadult,
megkönnyebbedett, sokkal több apró részletet hallok. * Talán még itt
vannak a jobb mélyek? Lejjebb megy, és nem üt. Minden egyéb
tekintetben: levegősebb, elegánsabb, életvidám, részletező.
A szavazatarány 0,5:3,5.