Győri Keksz végnapjai

Üdvözlöm Gábor! Elmondom, mi a helyzet a kekszszel: adva volt egy száz-egynehány éves, híres-neves (Koestlin) édesipari nagyvállalat, szocialista relációban meghatározó, de a későbbiek során is sikeres, jól működő cég. Mindenki ismerte termékeit: Pilóta keksz, Albert keksz, Vaníliás karika, Győri édes keksz, Negro, klf. pehelycukorkák, stb... Ezek versenyképes minőségű cuccok voltak a szabadpiacon is. Aztán a '90-es évek elején eladták a United Biscuits-nek, majd később a Danone-csoportnak megszokott dumával: termékszerkezet-váltás, korszerűsítés, racionalizálás. Az egészből annyi valósult meg, hogy a külföldi finánctőke megkaparintotta a joggal létrehozott piacokat, és a bejáratott márkanevet ("Győri") Ugye kapitalista olvasatban elfogadható az az érv, hogy a telep logisztikája európai mérvű mennyiségekhez nem kielégítő, terjeszkedési lehetőség nem nagyon van. Ez egy kizárólag profitorientált, a helyhez és hagyományaihoz semiben sem kötődő menedzsmenttől az ember nem is várhat mást. Jelenlegi helyzet: a cég (mely ezres létszámmal dolgozott) nevezetes termékeit Székesfehérvárott, Lengyelországban, és Szlovákiában gyártják, egyedül a cukorka-profil maradt Győrben, a helyi ipari parkban felhúztak egy szürke egyenbodegát, ahol 50-fős összlétszámmal pár megszomorodott öregasszony szaggatja a cukormasszát. Összegezve: adva volt egy édesüzem, mely bőségesen kielégítette a belföldi igényeket a többi hazai édesipari vállalattal együtt, jelentős volt úgy a tőkés, mint  a szoci export. A privatizációnak nevezett ámokfutás keretében el lett kótyavetyélve mindenféle kapitalista hazugságoknak bedőlve, a végén az lett  a dologból, hogy a piacot megszerezve hagyták lerohadni a nagymultú gyárat, és szétkergetni a törzsgárdát. A tulaj meg röhög a markába, és dörzsöli a tenyerét, mert neki így volt olcsóbb. És ez nem a tulajdonos felelőssége, hanem azé, azoké a tömegeké, akik ezt lehetővé tették számukra. Egy teljes nép kollektív bűne az, ami ebben az országban zajlik.