Pár kép édesapám életéből.

Emlékszem, kicsi koromban (83-84-ben) igazi "reklámzabáló" voltam. Még a játék kellős közepéből is berohantam az udvarról, mikor anyukám kikiáltott: -Zsuzsi reklám!!

Ma már más a helyzet,szinte "herótom"van tőle (mert már lassan több kereskedelmi rövidfilmet látunk, mint jó műsort).

Elgondolkodtam, hogy miért is van ez így és összehasonlítottam az akkori és mostani reklámokat. Ebben nagy segítségemre volt többek között Sas István gyűjteménye.

Az idén lesz 40 esztendeje, hogy néhány osztálytársammal rászántuk magunkat és jelentkeztünk  KISZ szervezésében az Önkéntes Építőtáborba. Akkor egy kicsit ajánlották is.

Ahogy elnézem a mai fiatalságot(bár magam sem vagyok öreg, 81-es születésű), elszomorodom, hogy hova is süllyedt ez a világ! Nem akarok eleink untig hallgatott mondatával élni ("bezzeg a mi időnkben...."), de lényegesen megváltozott minden! Ezért nagyon sokszor visszagondolok az én gyerekkoromra, amit akkoriban még nem értékeltem úgy, mint most.