Flexaret fényképezőgép kétféle negatív fogadására
leguan, 2009, május 21 - 22:48
Forrás:
sajátAz itt bemutatott Flexaret kinyitott hátlappal.
Balra a 120-as rollfilm befogadására alkalmas állapotban, amelyre 6x6 méretű képeket készített. A felső orsótartóban a rollfilm fogadására alkalmas orsó.
Jobbra a behelyezhető (és a filmet fedő, lecsukható lapocskával szerelt) maszkkal, amely 135-ös negatív ("kisfilm") fogadására tette alkalmassá, amelyre 36x24 mm-es képeket készített. A felső orsótartóban kiegészítő tüskék, amelyek a kisfilm kazettáját fogadták.
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
Flexaret
lehet, ilyet még nem láttam.
Azt szeretném tudni, hogy a széles-filmnek ( a 6 centisnek) általában nemvolt perforációja? (mint amit most előbányásztam) , vagy mitől függött?
A feldolgozásra váró régi negatívjaim között a régebbiek 9x6-os méretre vannak szeletelve (nem mértem, csak saccoltam) , papírtasakban vannak.
Volt ennek valami gyakorlati oka, vagy úgy látták jobbnak? A negatívok épebbek maradtak, az biztos. (bár régen is volt negatívtárolásra befűzőlap, mint a bélyegalbumokhoz). Vagy csak rendetlenség, ha tekercselve maradt?
Nofre
A rollfilmnek nem volt perforációja. A feltekerő orsóba vágott résbe kellett behajlítani a film (és vele együtt tekercselt fényvédőpapír) elejét, és ez elég húzóerőt biztosított a továbbításhoz. Noha vagy a fedőpapírra nyomatott számok vagy a gépen lévő kis mechanikus tárcsák mutatták az aktuális kép számát, ez a továbbítás azért nem volt valami pontos, de a viszonylag nagy képméret mellett ez nem számított. A kisfilmnél már jóval pontosabb továbbításra volt szükség, azt csak a perforációba akadó fogaskerék mechanika tudta biztosítani. Sőt ez a 135-ös, 35 mm széles film a mozgófilmezésnek is legelterjedtebb alapanyaga volt, és ott még lényegesebb a biztonságos továbbítás.
A fotólaboratóriumi másoló- és nagyítógépek többségének a negatívtartójába tekercset csak igen macerásan lehetett berakni. Ezért vágták fel a filmeket.
Most már emlékszem a befűzésre. Apám fotózott sokat, de csak amatőr módon, labormunkát nem csinált. Mivel én mindenre kíváncsi voltam, és ő szívesen megmutatott, és elmagyarázott amit csak lehetett, elég sok mindent megtanultam tőle. Az első gépet még legénykorából hozta magával, egy doboz formájú, és mintha Leica lett volna, időzáras, állvánnyal, így neki is ideje volt "képbe érni". A mai technikát biztosan nagyon élvezné, és én legalább akkora örömmel mutogatnám. (az avatarom is az általa készített fotóból -6x9- van kivágva), azok a fotók meglehetősen jó minőségűek.
Nofre
'53-ban kezdtem fotózni, még az uttörőházi fotószakkörben. Amíg tartott "fekete-fehér" korszakom, magam laboráltam, hívtam, másoltam, nagyítottam. A színes filmnél ez már nem működhetett, így maradt az Ofotértbe vitel. Ami nagyon-nagyon félmegoldás, hiszen egy kép nem akkor készül el, amikor megnyomom az exponálógombot. Utána még nagyon sok tennivaló lenne, de ettől az Ofotért megfosztott. Ezért áldás számomra a digitális technika, mert néhány jó programmal és a számítógéppel, otthon, sőt macskával ölemben többet tudok, mint hajdan a legprofibb fotólabor mestere.
Jó korán kezdted, de azt hiszem Pesten helyenként több lehetőség volt. Akkor még pont elég volt nekem annyi, hogy mindenre rácsodálkozzam.
Labormunkát már csak a felsőoktatás idején ismertem meg , most hogy írtad, tényleg nehéz volt befűzni a negatívot. De az már keskeny perforált film volt. A negatív előhívása nem izgatott annyira, de a nagyítás, a megvilágítás ideje, a papírminőség, a különböző löttyökbe mártás, szárítás, ezeket szerettem. Meg a kontakt megvilágítással készült "fotók", főleg a dokupapíron érdekes és újszerű dolgokat lehetett létrehozni. Aztán mintha elvágták volna, mert gépem sem volt, meg másra fordítottam az időt. De amióta van digitális masinám (nem túl rég, és nem is valódi minőség), sok jó pillanatot szerez.
A macska meg nagyon jó fototéma! Sőt, magától beáll a céltárgy elé :))
Nofre
a két képet nézve semmi különleges nincs a két gép között.Illetve annyi van,hogy a két gép voltaképp egy gép.A Bal oldali 6x6 os képet csinál.A lényeget viszont nem látni.Mármint azt,hogy a "helye" meg van-e az új tele orsónak vagy nincs,de remélem "belefér" a helyére,mármint a gép alsó részébe.Az alul látható perforálás nem zavar,mert mélyebben fekszik mint maga a befűzött film,magyarul a film haladását nem befolyásolja.
A jobboldali kép már tartalmazza a 24x36-os szűkítöt,és a film továbbítására szükséges "kétágú villát" Ez látható a jobb felső részen lévő tekerőn,mint hosszabbító.A lényeget itt sem látni ami a kép alján van.De két verzió lehet mind a két esetben:Ha a 24x36-os kazettával együtt befér,akkor befér a 6x9-es is.Ha nem,akkor mind a két verziónál le kell mondani a "napfényen is tölthető"előnyről,és sötétkamrába kell befűzni a filmet,az eredeti helyére,az eredeti spulnival.Vigaszul:ha a gép a "kézbe" van,annak töltését a laikus is el tudja végezni,azt csak képről nehéz meghatározni.Remélem a PAJTÁS géppel nem lesz összekeverve. Ü:lgp
A kisfilm használata nagyon érdekes újdonság!!
Én csak kívülről ismertem a Flexaretet, bár néhány felvételt máséval készítettem, de arról nem tudtam, hogy kisfilmmel is lehetett használni. A fotós "tanáromnak" volt ilyen gépe, de sose említette ezt a lehetőséget. Elképzelhető, hogy ezt a kiegészítő betétet külön lehetett valahonnan beszerezni...
bfonok
Már eredetileg "kétfilmesre" készült. Emlékeim szerint a géppel együtt vettem a kisfilmes kiegészítőt. De az emléknél még biztosabb az, hogy az átnéző keresőben van egy - kisfilmes méretre való - nyílás, ami kinyítható a 6x6-os méretnek megfelelő nyílásból, mind pedig a mattüveges keresőben be van rajzolva a 24x36 mm-es keret.
Mint látható ezen a képen.
Köszönöm a kiegészítést.
Remélem, nem tűnt úgy, hogy kételkedem a leírtakban!
bfonok
Nem tűnt úgy. (És amúgy a kétkedés viszi előre a felismerést.)