Az első városi roller gördeszka kerékkel?

Ha valamilyen tárgy valaha érdekes vagy fontos volt nekünk, arról általában találunk valamit a Neten. Legalább egy képet, jobb esetben filmet, blogot, vagy épp egy eladó példányt. De, furcsa módon, vannak kivételek. Ma egy ilyet mutatok be. És mert nyolcvanas- kilencvenes évek fordulójáról való, nem is lehetne jobb helyen itt a Retronómon.

Az úgy volt, hogy, ha jól emlékszem középiskolás koromban, valamikor a kilencvenes évek legelején, a budapesti Múzeum körúton, egy sport-játék üzlet kirakatában láttam egy érdekes rollert. Fém csövekből készült keskeny szerkezet volt, és a nyolcvanas évekbeli "nyugati" gördeszkára való kerekkel. A taposó felület mindössze két fém cső volt közel egymáshoz, közéjük be lehetett hajtani a fura alakú kormányt, vagyis össze lehetett csukni.

Mindig vonzott a rollerezés, de kiskoromban valahogy kimaradt. Nagyjából mindenki úgy gondolta, hogy roller csak egy játék, olyan kisgyerekeknek, akik még nem tudnak biciklizni. Én meg már hatéves koromtól bringáztam. Tizenévesen pedig végképp úgy éreztem, hogy egy rollerrel mindenki kinevetne, pedig valahol tetszett volna a dolog. Pedig - mert deszkázással is hasonlóan jártam -, ezt a gördeszka- kerekű rollert nagyon kipróbáltam volna.

Aztán eltelt pár év, és egy Wim Obuoter nevű svájci ember 1997-ben feltalálta az összecsukható alumínium rollert, a soros görkoriéhoz hasonló poliuretán kerekekkel. Ez pedig nem játék, hanem a tömegközlekedéssel kombinálható mikromobilitási eszköz. Ellepték az utcákat a rolleresek - gyerekek, fiatalok, felnőttek - nagy sikertörténet lett belőle. Eleinte rettentő drágán, nem magyar egyetemistának való pénzekért árulták itt-ott, de hamar megjeleltek az olcsóbb koppintások. Amint lehetett, vettem olcsóbb de jobb fajtát - és nagyon bevált. Praktikus, gyors, egészséges. Azóta is sokat járok rollerrel, bár egy ideje gyakrabban gördeszkázom.

De, mert szeretem a retró dolgokat, és a különleges járműveket is, néha eszembe jutott az a régi gördeszka kerekű roller. Évekig kerestem a Neten, mindenféle módon, de soha nem jutottam a nyomára. Hoztak a keresők mindenféle rollert és görkorit, csak ezt nem. Nemhogy blogot, vagy eladó, megmaradt példányt nem találtam, de még egy árva képet sem.

Mondjuk - a kirakatot leszámítva, akkor régen, élőben sem láttam sokat belőlük. Egyszer gyerekeknél láttam, de nem nagyon akart nekik gurulni, nem is tűntek túl lelkesnek. Vajon nekem hogy ment volna? Vajon tényleg volt valami hibája? Vagy lehet, hogy mikromobilitási eszköznek szánták, és nem is gyerekeknek tervezték, csak megelőzte a korát? Vajon ki gyárthatta? Vajon milyen lehet vele menni? Úgy tűnt, már soha nem tudom meg.

Aztán egyszer csak elém jött egy árverési oldalon. Piros színű, és épp az, amire emlékszem. Meg is vettem hamar, és eljött a 30 éve várt pillanat: végre lett egy ilyen rollerem is! Megjött, egy eredeti, elég masszív hordtáskában:

Úgy látszik, ezt arra szánták, hogy valaki vigye magával. A mérete azonos az első Micro-koppintás rolleremével, de ennek nem állítható a magassága:

Vagyis gyerekeknek kényelmetlen lenne. Lehet, hogy ez volt az első felnőtteknek való városi roller! A kerekei egész korrektek tűntek, kicsit nagyobbak is, mint a cruiser gördeszka kerekek. A kinyitása érdekes: nincs rögzítő szerkezete, mint a mai rollereknek.

Ezért kinyitva nehezen áll meg, ha nem fogjuk, viszont, mint később tapasztaltam, menet közben stabil. Okosan meg van tervezve az egész, és gyári dolognak tűnik.

Vajon magyar gyártmány volt? Vagy valami távol-keleti?

Az én példányom sem volt sokat használva, a csövek, amire állni kell, alig kopottak, a kerekek is szinte újak. A kormányon van némi karcolás - lehet, ezt is többször dobták el valamiért, mint gurultak volna vele?

Aztán kipróbáltam. Kicsit fura volt elsőre, és nagyon nem gurult. Na, nézzük csak a kereket. Hát igen, lötyög az egész ócska csapágy minden kerékben. Szedtem is szét… Az akkoriban szokásos ultragagyi lemezcsapágyak voltak benne. Lehet, hogy ez okozta a vesztét?

Mindenesetre én szépen letisztítottam mindent, kimostam a zsákját, és tettem bele normális modern csapágyakat… Ezek után a konyhában nagyon ígéretesen gurult. És végre, egyszer kimentem vele, és tudtam menni egy kicsit.

És nagyon tetszik. Más, mint a mai rollerek, de jó vele menni. Biztos, hogy szoknom kell még, de használni fogom. Csak sajnos november lett, vizes-ködös minden, ilyenkor nem viszek ki valamit, ami nem szereti a vizet, és harminc évbe telt találni egyet. Szóval hogy milyen vele a városban közlekedni, arról most nem tudok beszámolni, de már nagyon várom.

Mindenesetre most már meg lehet majd találni a Neten. Persze sok nyitott kérdés maradt. Hol készült, hol árulták? Az AI felismerők a képek alapján sem mondtak érdemlegeset. Vajon miért nem terjedt el? Talán a vacak csapágyak miatt. Talán azért, mert tényleg kicsit fura, nem látszik valami modern, menő high-tech cuccnak, mint a későbbi alumínium rollerek, és kicsit nehezebb is használni, többet kell vele gyakorolni? Ki tudja… Azért kíváncsi lennék, tud-e róla valaki valamit. Vagy van-e valami emléke. Igazán megoszthatná.