leguan blogja

A Magvető  Kiadó 1964 óta minden évben - jelenleg is -  megjelenteti a kortárs magyar költészeti  antológiát "Szép versek" címmel.

Az ötvenes éveket megelőzően a rajzfilmgyártásunk  csak a reklámiparnak dolgozott. A játékfilmekre nem volt „fizetőképes kereslet”, hiszen ezek elkészítése  (megrajzolása) jóval többe került, mint a normál filmeké, ráadásul a piacot uralta az amerikai rajzfilm.

A Tabán (Rácváros, budapesti "Montmartre") romantikája az 1933 tavaszán megkezdett bontással visszavonhatatlanul eltűnt.

A századelő közegészség- és járványügyének hatékony (és gyakran használt) eszközei voltak a mobil fertőtlenítők. Lóvontatással eljutottak a legelhanyagoltabb nyomortanyára, cigánytelepre, esetleg katonai táborba. Magasnyomású forró gőzzel fertőtlenítettek főleg ruha- és ágyneműt. A kellő nyomás elérését a kocsi mindkét, nyitható-zárható oldalán 18-18 rögzítőcsavar biztosította. ----- Ez az eredeti, 36 M típusú, muzeális példány a Pest megyei ÁNTSZ előtt van kiállítva (Óbuda, Váradi u.):

Mi volt a mosógépek előtt, ha az ágyneműt, törülközőket,  durvább vászonneműt tisztító  "nagymosást" kellett végezni? A Patyolat.  Pontosabban a Fővárosi Patyolat Vállalat, amelyet 1952-ben alapítottak, és fénykorában több mint 200 üzlete volt. És mi volt a Patyolat előtt? A mosókonyha és a mosónő.

Az '50-es évek végén tucatnyi elsőfilmes rendező tűnt fel Párizsban.

Astruc (Alexandre), Aubert (Claude Bernard), Camus (Marcel), Chabrol (Claude), Demy (Jacques), Franju (Georges), Godard (Jean-Luc), Kast (Pierre), Malle (Louis), Marker (Chris), Molinaro (Eduardo), Resnais (Alain), Rivette (Jacques), Truffaut (Francois), Vadim (Roger), Varda (Agnés). Valamennyien franciák, valamennyien kezdők a szónak abban az értelmében, hogy először rendeznek önállóan filmet. Többnyire fiatalok. Filmjeiket társadalombíráló realizmus, a hétköznapok világa jellemezte tartalmilag, formailag pedig újfajta rendezési és képszerkesztési mód,  új stílus. Elégedetlenek a maguk társadalmával; szinte brutális őszinteséggel bírálják; állásfoglalásuk azonban nem egységes a könyörtelenül feltárt valósággal szemben: bár mindannyian nemesen humanisták - politikai következtetéseik vagy nincsenek, vagy nem túl radikálisak.

Az ötvenes évek érdekes és tanulságos  korszakát adták a magyar filmtörténetnek. Az évtized első felében az ideológia diktált. A "termelési-film", a "szabotázs-film", az életrajzi film kivétel nélkül a termelési fegyelem fokozásának, a "belső ellenség" elleni harcnak, a "példakép"-adásnak a  szerepét töltötte be. Természetesen a "szocialista realizmus" stíluseszközeivel. Mivel a tehetséges alkotók még a "régi rendszerből" jöttek, ideológiai kontrolljukat  a szószerint elkészítendő és elfogadásra bemutatandó forgatókönyv sokszoros ellenőrzése (kihúzásokkal, módosításokkal)  jelentette.

A hazai filmtörténet nagy időszaka. Ennek tényezői: önálló filmstúdiók, alkotóműhelyek létrejötte filmes vezetőkkel, a francia-cseh-lengyel új hullám hatása, kiváló tehetségű rendezők, színészek, operatőrök, a tv még nem igazi versenytárs, az ’56 után nyitottabb kulturpolitika.
A filmtermés gazdagságát nem teljesen tudtam követni. Ezért a blog bővülése elképzelhető :-)