Ede bá' esete az üllővel

Ede bá' jó munkásember volt, keményen dolgozott a gépgyárban mint lakatos. Csengett-bongott keze alatt az üllő és a kalapács. Otthon is szeretett barkácsolni, de hiányzott egy

jó kis üllő, amin egyengethette volna a különböző fémeket. De nem volt... Volt viszont a gyárban, a sarokba dobva, kissé rozsdásan, porosan, majdnem fölöslegesen.

Ede bá' úgy gondolta, ez már nem kell a népgazdaságnak, jó lesz otthon a sufniban!

A munka végeztével fel is kűzdötte a bicikli csomagtartójára , leterítette szürke viharkabátjával, majd imbolyogva elindult a porta felé.

Nehéz volt a dög, kacsázott is a bringával az öreg melós.

Már a portán is majdnem átjutott, mikor a nehéz viharkabát lecsusszant a menteni kívánt portékáról!

A portás felvont szemöldökére válaszul Ede bácsi elmosolyodva megcsóválta a fejét és ennyit mondott:

-  Ej ej, ezek a büdös inasok hogy megtréfáltak, iderakták nekem ezt az ócskavasat...!