Képzőművészet Oroszlányban (1962)


oroszlany_fejlec.jpg

A cikk megjelent a Művészet c. folyóiratban, 1962 februári szám.

_____________________________________________________

Oroszlány-újváros — több más hazai ipari településhez hasonlóan — a régi falu mellett, úgyszólván „szűzföldön" keletkezett. Bár a XVI-os aknát 1942-ben nyitották meg s vele egyidőben néhány Oncsa-ház (1) is épült, ezek már a mai város szélén vannak, alig lehet őket felfedezni.

 

Az élet itt 1946-ban kapott lendületet, akkor indultak új aknák, s velük egyidőben a város is fejlődni kezdett. Mai állapota /1962/ tehát 15 éves sietős tevékenység eredménye ; magán viseli a gyors növekedés hibáit is, erényeit is.

 

Sok szó esett nálunk 15 év alatt az észszerű, szép és célszerű várostervezésről, ennek megfelelő épületek létrehozásáról, a velük vagy körükben élő képzőművészeti alkotásokról.

 

A vita napjainkban is hevesen folyik, ragyogó tervek, szellemes elképzelések születnek — olvassuk az újságokban — de megvalósulni sajnos csak elvétve látjuk, akkor is töredékesen, egy-egy kisebb, néha nagyobbszabású épületen, vagy épület belsejében.

 

Az átfogó és elmés tervek realizálásának sürgős szükségességét akkor érezzük igazán, ha végigjárjuk Oroszlány utcáit, tereit, megnézzük épületeit és képzőművészeti díszeit.

 

Egységes látképről nem szólhatunk, Oroszlány még születőfélben levő város. Arról viszont igen, hogy utcáinak szélessége meglepően különböző : egyik keskeny, másik keskenyebb. A folytatólagos utak ritkán torkollanak egymásba, a kereszteződéseknél gyakran egy-két méteres eltolódással folytatódnak tovább.

 

A lakóházak és középületek külső-belső formájukban nagyon változatosak. A földszintes, kertes családi háztól kezdve a sokemeletes, tarkaerkélyes variációig mindent meglelünk.

 

Ámulatba ejtenek a különböző építési és stílusbeli váltakozások.

 

A vájár-iskola például lótusz-bimbó fejezetes oszlopokkal kialakított, klasszicizáló homlokzattal rendelkezik, balszárnyán pedig sivatagi sírkamra bejárat is helyet kapott. Külső képe azt hirdeti, hogy mi nem kötődünk provinciálisán szűk földrajzi, stílus vagy kronológiai határokhoz, hanem bátran merítünk a tengerek és ezredévek távolából is. Belsejében viszont mindezekből semmi sincs. A belső kiképzés olyan építészre vall, aki tudta az épület rendeltetésével összefüggő követelményeket és annak megfelelően tágas, egymáshoz szervesen kapcsolódó, jól kihasználható tereket teremtett. A bejárat fölött kétalakos, körülbelül két és fél méteres bányász tanulókat ábrázoló szobor áll, amely alig fér be a számára kiképzett fülkeszerű mélyedésbe. (Sóvári János munkája). Az épület és az egyszerűsített naturalizmussal megoldott szobor között semmi kapcsolat nincs, egymás nélkül valószínűleg jobban érvényesülnének.

 

Az Ady mozit óriási transzformátorháznak nézhetné valaki, ha nem rendelkezne homlokzati üvegfallal és szűk, alig másfél méter szélességű, alul hézagos lépcsőfeljáróval, amely túl keskeny bejáraton át szűkös előcsarnokba vezet. Ide készült Oroszlány legszebb képzőművészeti ékessége, Domanovszky Endre Táncolók című freskója. A falkép körülbelül hat négyzetméter, két oldalán szárnyszerűen felcsapódik a mennyezet szintjéig, szalagszerűen simul az előcsarnok homlokfalára.
Témája — életöröm, zene, tánc — magától értetődően kapcsolódik a filmszínház rendeltetéséhez. A kompozíció csúcspontja a középen ülő, furulyázó férfialak. Kitűnő rajza, felragyogó fehér, sárga, majd borongó sötét, tört színeinek szellemes variálása Domanovszky táblaképeinek varázsos hatását is megcsillogtatja a falon. A férfialaktól jobbra és balra négy-négy dekoratívabb megoldású, ritmikusan összefűzött lányalak perdül el tüzes vörös, fehér, kékszínű szoknyában. A kromokszidos szürkészöld és égetett sziéna háttérből kivillanó izzó színek kitűnő kísérői a műből áradó életteljes derűnek, elevenségnek.

 

A szűk előtérhez viszonyítva magasan elhelyezett freskó a belső térből nem élvezhető zavartalanul. A filmszínház külső üvegfalú homlokzatának kellene biztosítani azt, hogy este a kivilágított előcsarnok freskója jól látható legyen. De az üvegre redőnyök kerültek, s ezzel az épület és falkép ötletes traktálásának ilyenforma lehetősége megsemmisült, a freskót csak kényelmetlen körülmények között lehet megszemlélni. A mozi belső vetítőtermének kialakítása sikerültebb, mint külső megjelenése. A tágas terem sötétszínű falburkolatával és tetőről függő hengerestestű sokszínű lámpájával ízléses elképzelés.

 

Mátyás király utca 2 szám alatt emelkedik a Béke Szálló színes erkélyekkel és mázas kerámiával díszített impozáns épülettömbje.
Bejárata előtt a moziéhoz hasonló, csak valamivel szélesebb, alul hézagos lépcsőfeljáró van — ezt úgy látszik kedvelik Oroszlányban — bár itt is előnyösebb volna a célszerűbb bejárati kiképzés. A szálló a kiváló dolgozóké, helyet kapott benne könyvtár, olvasóterem, társalgó és ezekhez képest kicsi, de elmés kialakítású előcsarnok. Dekoratív fehér-fekete mázas rács osztja meg az amúgyis kis teret. A bejárati ajtóval szemben levő falra illesztették Sirnó Ágoston és Simó József színes, csillogó mázzal bevont mesehangulatú János Vitéz című kerámiáját. A kedves kerámia elé kopott székeket, asztalt és virágot tettek, ezek miatt a kerámia sem látszik és a szép kis előtér túlzsúfolttá vált.

 

Jó végigtekinteni a szélesebb, levegős Rákóczi úton, pedig itt különösebb művészi igény nélkül úgynevezett típusházak állnak. A célszerű emeletes épületek mindegyike a kapubejárat felső harmadának magasságában kapott egy-egy szgraffitót, amelyet fiatal festők készítettek. Művészi kialakítás szempontjából természetszerűen nem egyenértékűek, de nagyjából azonos terjedelmükkel, élénk szín- és formahatásukkal, valamint soros elhelyezésükkel az egész utcának friss hangulatot adnak.

 

Egyénileg kitűnik Mihnai Andrea békejelenetet ábrázoló munkája változatos forma- és színmegoldásával és azzal, hogy a tartalmi mondanivalót és a dekoratív hatást egyensúlyban tudta tartani.

 

Oroszlány-újváros szgrafitto (sgraffito) Kokas Ignác Kokas Ignácnak a tömör kompozíció, a sötét és világos színek mértéktartó alkalmazása az erőssége (Aratók)

Vecsési Sándor pedig vidám témamegoldással,' ötletesen alkalmazott színfoltjaival kelt figyelmet (Halászok).

 

A kilenc darab szgraffito jó ütemben simul az architektúrához és ez amellett bizonyít, hogy az egységes hatású, helyesen alkalmazott képzőművészeti munkák nagymértékben gazdagíthatják környezetüket, akkor is, ha értékkülönbségek akadnak közöttük.

 

Terek, ligetek, szobrok teszik a szép városokat még szebbé, ha megfelelően rendezettek. A felszabadulási emlék — Ungvári Lajos műve — a haraszthegyi kultúr-parkban kapott helyet. A körülbelül háromméteres, tölgyágat tartó bronz nőalakkal, vöröskő oszlop és talapzattal kialakított emlékműszobor környezete annyira rendezetlen még, hogy ebben az állapotában aligha keltheti fel a szemlélőben a lelkesültség érzését.

 

A központban levő József Attila általános iskola és környezete formás teret zár közre, egyik pontján a Kislány gidával című szobor áll.

 

Nem messze fekszik innen egy másik sikerült kis park, ahová Vígh Tamás Kisfiú csikóval című művét tették ugyancsak alacsony talapzatra. A kis csikóst lírai hangulat veszi körül, s bár a szobor szépségét szerkezeti bizonytalanságok zavarják, a park, a környező házak és a szobor egyik legsikeresebb együttese a városnak. A két terecske között azonban nincs jelentős távolság és a két szobor is nagyjából azonos méretű, érthetetlen tehát, miért állítottak mindkét térre témában, méretben, elhelyezésben hasonló szobrot.

 

A belváros épületei, utcái, terei különféleségükben általában a régi Magyarországon megszokott kisvárosok emlékét idézik. Új város, ahol máris „helyhiány" mutatkozik. Autóparknak alkalmas helyet hiába keresünk a belső városrészben, pedig a fejlődő város nem sok idő múltán sok látogatóra számíthat, akik a most elkészült kitűnő beton országúton szívesebben utaznak autón Oroszlányba.

 

Napjainkban épül a település nyugati része. Itt a már majdnem kész és készülőben levő épületek tervszerűbb elrendezésűek. Hozzávetőleg azonos magasságuk, levegősebb elhelyezésük az új város szebb arculatának ígéretével biztat.

 

Mi sem könnyebb — mondják gyakran —, mint kritizálni mások munkájának eredményét. Alapos tévedés ez, mert a bírálók nagyon jól tudják, milyen erőfeszítéseket tesznek az alkotó emberek. Elképzeléseik mennyi buktatón vergődnek át, hányféle módosítás, esetleg jóhiszemű, de hibás ellenvélemény akadályozza és zavarja meg terveiket. Azután akadnak matériával, adminisztrációval, anyagi kérdésekkel és rideg értetlenséggel való küszködések. Mindezek koloncként függeszkednek a művészember tevékenységére és iszonyúan megnehezítik.

 

Elmondhatatlan, milyen öröm volna együttes hatásban, kitűnően megoldott városokat, objektumokat látni és dicsérni. A nehézségek ismeretében bírálatot mondani olyan terhes feladat, mint az említett nehézségekkel gyötrődni.

 

Új városok épülnek, amelyeknél — mint Oroszlány esetében is — az egységes városkép kialakítását nem kötik örökölt maradványok. A házak képzőművészeti tárgyaikkal előre megkomponáltan épülhetnének, terek, utak, ligetek ökonomikus hálója foghatná egységbe őket, ha végre mindazok a nagyszerű tervek, amelyeknek meglétéről hírközlésből értesülünk, egyszer már testet öltenének.
Az egységes várostervezésről, építészet, képzőművészet összehangolásáról szóló elgondolásokat egy új város előtervezése és a tervek alapján való felépítése kapcsán következetesen kellene megvalósítani, s akkor nem állna elő az oroszlányi helyzet, ahol a szerencsés és kevésbé sikerült megoldások — úgy tűnik — véletlenszerűen ötvöződnek.

 

Nélkülözhetetlen feltételei — a tehetséges szakemberek és anyagi eszközök — rendelkezésünkre állnak. Talán egy-egy koncepciót következetesen végrehajtó akaratra volna szükség ahhoz, hogy most keletkező városainkból a heterogén elemek és a kisvárosi jelleg eltűnjenek s megfeleljenek a jelenkor követelményeinek — táj, városkép, épület, képzőművészet harmonikus egységével — a XX. század városának.

K.E.

 

_____________________________________________________

 

 

Megjegyzés

A cikk megjelent a Művészet c. folyóiratban, 1962 februári szám.

Azért digitalizáltam, hogy jól olvasható legyen.

A hozzá tartozó képeket külön szeretném hagyni, ide majd csak kisebb, linkelhető példányokat teszek.

1- 1920 és 1930 között mintegy 300 ezer új ház épült az országban. A városokban főleg nagy bérházak, magánvállalkozásban vagy önkormányzati, vidéken állami támogatással (Országos Nép- és Családvédelmi Alap, ONCSA-lakótelepek). Nem volt ritka a fővárosi biztosítótársaságok és bankok által tőkebefektetésnek szánt öröklakások építése sem. Kőből és téglából főként Budapesten és a vidéki városokban építkeztek, míg a falvakban a vályogházakat legfeljebb kő- vagy téglaalapra helyezték. http://mek.niif.hu/02100/02185/html/11.html

NofreT képe

 

Látszik ugye, hogy gondosan tördeltem az anyagot??

 

:(

Nofre

NofreT képe

most meg túl ritkás lett.

Majd elboldogulok vele, nagyon kérem, addig ne segítsete bele aszerkesztésbe, amíg nem visítok. Köszönöm :)

 

Nofre

Mindenesetre a cikk szuper, köszi szépen! :)

Szakáll

NofreT képe

:) Ugye? Gondoltam, hogy téged nem fog zavarni, de az összefolyó szöveg mindennél rosszabb.

Nem sok kép van hátra, a Domanovszky-freskó (ezt még össze kell illesztenem, mert csak 2 darabban fért be a szkennerbe), meg a csikós fiú szobra Vigh Tamás -tól.

Ezeket majd talán holnap.

 

Nofre

Külső linkek, és már lehet is vitatkozni a másik szerzővel. ez itt mindenesetre közelebb van az adott korhoz, de érdekes adalékokat találtam benne
http://www.jamk.hu/ek/public/08050502!/szobrok_oroszlany.pdf

Nofre