Másodszor születtem
A képnek most jelentősége van, mert azt a helyet ábrázolja, ahol - mintegy- másodszor is "megszülettem."
Én sajnos nem tanultam meg úszni, de a strandot azért kedveltem, így egy meleg nyári napon , még gyerekként bemerészkedtem a most már nem üzemelő Szombathelyi Városi Strand mélyvízének a lépcsőjére. Ott 210 cm-es volt a víz. Azzal szórakoztam, hogy a lépcsőről átrugtam magam a túlfolyó lyukáig és onnan vissza.
Ám egy alkalommal egy hullám miatt mellényúltam és elmerültem a mélyvízben.
Akkor IGAZI élethalál harc kezdődött; kapálóztam, csapdostam, nyeltem a vizet míg végül csak sikerült a lefolyó nyílását elérni. Akkor kikászálódtam és körülnézve láttam, hogy az önfeledt lubickolók ebből a haláltusából semmit sem vettek észre!
Úgy érzem akkor másodszor is megszülettem és ezt a helyet ábrázolja a mintegy 45 év után ott készült fotó!
- Feribá blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Isten éltessen a második születésnapod évfordulóján!
Akkor lehet, hogy azóta nem is szereted ezt a strandot annyira.
Szerintem nagyon szerencsés dolog, hogy nem került az eset a napilapokba. Ilyen majdnem dolog velem is megesett, de idővel azért megtanultam úszni. A gyerekekre nagyon kell figyelni ilyen helyen. Is.
Nofre
AnnA
Szia, szerencséd volt, megusztad. A történetedről jutott eszembe... Számithatsz arra is, hogy lesz, aki megjegyzést tesz irásodra, azzal a megjegyzéssel pl., hogy magánügyeidet ne vidd a többség elé.
Bocsáss meg nekem, amiért ezzel hozakodtam elő. Üdv.: A.
Feribá
Bízom benne, hogy ezt az esetet senki nem tekinti magánügynek, hiszen egy olyan építményhez tartozó sztori, amiről itt értekezünk és talán felidézi az akkori strandolási szokásokat /pld. hol volt az úszómester stb./ Egy épület például sokkal érdekesebb, ha valami történet is kapcsolódik hozzá. Persze ez csak az én véleményem.
Nagyon egyetértek.
És sajnálatos, hogy akik a századelő emlékeihez tudnának saját élményt fűzni, már nem tehetik meg (hacsak el nem mesélték nekünk még gyermekkorunkban).
Feribá! Ugye megírod az építés dátumát, ha megtudtad? meg hogy ki volt a tervező. ÁDY sem válaszolt még, hogy honnan vette a plakátos kép dátumát (1928)
Nofre
Ismerős a helyzet Feribá,hisz ennél a lejárónál 1972,vagy 73-ban jártam hasonlóképpen. A víz alatt úsztam, és valaki hatalmas talpast ugrott a startkőről a fejemre,aminek az lett a következménye, hogy hosszú másodpercekig nem tudtam eldönteni merre van felfelé, és lefelé....akkortályt még csak a víz alatt, faltól falig tudtam szintén úszni,gyenge gyerektempóban...tűnt az vagy félórának is akkor.A vizet annak idején állítólag a Gyöngyösből, vagy a Perintből engedték bele, némi szűrés után,Ezért sötétbarnás, és jéghideg volt.Annakidején napközistábor is itt volt...Esetemben nem az a tanúság, hogy többet nem merészkedtem mélyvízbe...pont ellenkezőleg!Lételemem lett az úszás, pl. most a hét minde napján lent voltam úszni a Tiszán, és még a hét következő napjait is vízközelben fogom tölteni.Tudjátok,...ami nem öl meg, az megerősít.... További szép napot!
Üdvözöllek,akkor "földik" vagyunk?
Én aztán nem tanultam meg úszni, ráadásul ez már a második esetem volt,
korábban /hatvanas évek/ a velemi KISZ, vagy úttörő tábor medencéjébe is majdnem "belevesztem." Velembe kirándult az osztály és ott derült ki, hogy délután a tábori strandon lehet fürödni. Persze "fecském" nem volt, alsógatyában tipródtam a parton. Az egyik srác aki már bent volt, mutatta hogy csak derékig ér a víz! PERSZE A LÁBA NEM VOLT LENT!
Hát én is bevetettem magam és azonnal elmerültem. Sok vizet megittam mire ki tudtam evickélni a többiek meg a parton röhögtek. A tanárok semmit sem vettek észre.
Ezek az élmények aztán elvették a kedvem, hogy mély vizek felé mászkáljak. Örülök, hogy a Tiedet nem!...
Voltunk, igen de én azután Veszprémbe, majd az alföldre költöztem...ennek jó 30éve. Visszatérve a medencére, engem azután megtanítottak úszni, rendes iskolai keretek között, mikor a Hámán Kató ált. iskolából átmentem a Gyakorló ált. iskolába, aminek saját fedett uszodája egybe volt az iskolával,volt már akkor, ami szerintem országos viszonylatban egyedülálló volt a maga korában.Sőt legtöbb tanteremben kamerák, és távírányítóval elhúzható függönyök, meg profi kivetítők voltak beépítve--hogy az oda gyakorolni járó "kistanárok" akik a tanárképző főiskolába jártak, órákat tarthassanak, a többi évfolyamtársuk, pedig figyelemmel kisérhessék a bemutató órákat a kamerák jóvoltából Bizony, sok mai ált iskola a mai napig sem érte el az 1973-as akkori színvonalat. Nem beszélve a kiváló, soha el nem felejtehető pedagógusokról...További szép napot!