Mozigépész is voltam én...

A hatvanas évek közepén nagyapám elvállalta egy szombathelyi peremkerületi klubmozi működtetését, azaz ő volt az üzemvezető és a gépész. Így aztán én, mint unoka jogot formálhattam a gépházba belépéshez és aztán vetíthettem is. A mozi egy pártiroda helysége is volt, lógott benne egy vászon, arra történt a vetítés.

A filmek még 4-5 tekercsből álltak, amikor az egyik lefogyott szünet volt, mert csak egy gép dolgozott és újra be kellett fűzni a filmet.

Csengetés jelezte a kezdést.

Nagyapám egy kémlelőnyíláson figyelte a képet, ha homályos volt vagy futott a kép komótosan korrigálta a dolgot.

A lefutott tekercset egy kézi tekerővel visszacsévéltük az eredeti orsóra.

A filmszakadást hangos füttyszó kísérte és ez gyakori jelenség volt; ilyenkor ki kellett fűzni a gépet, az elszakadt filmvégeket kis fémdarabbal lekapartuk, majd acetonnal össze lett ragasztva.

A filmekhez nagy csomagokban kísérő plakátok is érkeztek én ezeket megdézsmáltam és 10 fillérért árusítottam az osztálytársaimnak. /40 fillér volt egy kifli!/ Nagyapó nem tudta, de én még a vetítés előtt megkerestem és nagyítóval megnéztem a pikáns jeleneteket.

A mozi végére aztán a TV megjelenése rátette a pontot...