Az 1920-as évek rádiótechnikája napjainkban

Avagy hogyan építsünk házilag detektoros rádiót.

Úgy egy éve én is érdeklődtem, hogyan is lehetett detektoros rádiót építeni. A net sok lehetőséget kínált, de nem igazán jöttem rá a kristálydetektor elkészítésének módjára.

Forrás: a Rádió Amatőr újság 1928. októberi és az 1932. februári száma, valamint Molnár János: a Rádiótelefon elméleti és gyakorlati ismertetése - Rádió Amateur kézikönyv – 1926. szeptember)

Az alábbiakban közölt kis készülék sokoldalú használhatóságával, praktikus alakjával, könnyű és olcsó elkészítési módjával tűnik ki. A készülék egyszerű vevő, melynél a hangolás az önindukció megváltoztatásával történik

A készülék megépítését a szerelőkeret kialakításával kezdjük. Egy 65 mm átmérőjű és 25 mm magas bakelithengert veszünk, melynek belső kerületéhez egy 21 mm magas papírhengert ragasztunk. Ez oly módon történik, hogy a 65 mm átmérőjű papírhengerből olyan széles csíkot vágunk ki, hogy az éppen beszoruljon a bakelithengerbe. Ennek szélétől 2 mm-rel mélyebben ragasztjuk a papírhengert, s így alul és felül is egy-egy vájatot kapunk, melyekben a záró és fedőlapok foglalnak helyet. A fedőlap 61 mm átmérőjű, 2 mm vastag keménységű gumi- vagy bakelitlemez, melyet az ábrán, látható módon fúrunk ki.

A középpontba egy fokozatkapcsoló-kart helyezünk (Jackley tárcsa), melynek érintkezőnyelve 17 mm hosszú. Ez érintkezik 7 db fokozatkapcsoló gombbal, melyek félkör alakban foglalnak helyet. Az érintkező gombokat csavarok fejéből alakíthatjuk ki. A detektor részére (D) két banánhüvely szolgál. Az antenna (A), Föld (F) és hallgató (H) részére pedig szorítócsapok kerülnek. A szorítócsapok helyett banánhüvelyt is használhatnunk. Az “S” pontban egy süllyesztett fejű csavar részére fúrunk lyukat. Ezzel a fedőlap el is készült. A zárólap 61 mm átmérőjű, és 2 mm vastag bakelitből vagy üvegszálas lemezből készül. A középpontjától 10 mm-re lyukat fúrunk az “S” csavar részére. Az “S” csavaranya részére a zárólap alját a lyuk körül kissé besüllyesszük, hogy az anya ne álljon ki. Úgy a fedő, mint a zárólapot lombfűrésszel könnyen kivághatjuk (villanyszereléshez használatos kör alakú dobozba is szerelhetjük, ha nem akarjuk ily módon megépíteni, csak úgy nem lesz korhű a szerkezet). A tekercs elkészítése: 30 mm átmérőjű hengerre kb. 10 mm-nyi szélességben 118 menetet, csévélünk egymásra. A tekercselés megkezdése előtt a henger hosszirányával párhuzamosan két szál erős cérnát fektetünk a hengerre, hogy a tekercselés befejezésekor magán a hengeren szoríthassuk össze a meneteket, hogy a tekercs a hengerről való levételkor szét ne essen. A tekercset 0,30 mm szigetelt huzalból (zománcszigetelésű vagy litze huzal) készítjük, és a 40. menetnél ágaztatunk le először. Ezután minden 13. menetnél kb. 3 - 4 cm hosszú leágazást csinálunk. (1 ábra) A kész tekercset erős cérnával több helyen átkötjük. A tekercsnek a fedőlap aljára való felerősítését és a huzalozást a 3. ábrán láthatjuk.

A tekercs és a csavarok közé szigetelőcsíkot teszünk. A készülék összeszerelésekor a fedő- és zárólapokat a keret vájataiba helyezve, az “S” süllyesztett fejű csavart átdugjuk, és alul az anyával jól összeszorítjuk. Alul a csavar kiálló végét lecsípjük. A készülék a közép illetve a hosszúhullámú tartomány egy részét képes fogni. Rádiónk bármilyen huzalantennával jól működik, és ezért kiránduláshoz is rendkívül alkalmas! A minél hosszabb huzalantennát pl. az erdőben egy fára, a földelést pedig a földbe leszúrt rézdarabhoz erősítjük. (Ezért nevezhetjük a walkman ősének!)

Csatlakoztatjuk a 2000 ohmos fejhallgatót, a fokozatkapcsolóval beállítjuk a legjobb vételt, azután lehet gyönyörködni a helyi adóállomás, pl. a Kossuth rádió műsorában! Hallgassunk bele a korabeli rádióműsorokba! (1., 2., 3.) A készülék antenna nélkül, csupán földeléssel is működik, az antennaszorító-csap kézzel való érintésekor a helyi adót egész szép hangerővel hozza be. A készülék fotója itt látható.

És itt egy kicsit bővítettebb verzió:

Detektoros vevő készítése 1932-ből:
(korabeli leírás)

Vegyünk egy 10 cm átmérőjű és 20 cm hosszú papír vagy bakelithengert, arra tekercseljünk fel 0,8 vagy 1 mm, kétszeresen szigetelt huzalból 120 menetet, úgy, hogy a 30., 45., 60., 75., 90.,105. és a 115. meneteknél leágazásokat kössük egy fokozatkapcsoló (Jackley-kapcsoló) érintkező pólusaira. A tekercs elkészítéséhez a 6. ábra nyújt segítséget.

Az 500 pF légszigetelésű (de jó a csillámszigetelésű is) forgókondenzátorral kössük párhuzamosan a kristálydetektort vagy a germánium diódát, majd a kettő közé kössük be a tekercs 120 menetét, ezután pedig a párhuzamosan kötött forgókondenzátor és a detektor másik két pólusa közé bekötjük a földet. A földre kössük még rá a hallgató egyik pólusát is, a hallgató másik pólusát kössük a fokozatkapcsoló tengelyéhez (karhoz). Ugyancsak a fokozatkapcsoló karjához kötjük még be a magasantenna levezetését is. Jó antennát, földet és detektort - diódát feltételezve ez a készülék minden más detektoros vevőt hangerőben felül fog múlni. A megadott tekercsadatoktól értelemszerűen kismértékben el is lehet térni, kísérletezni lehet a vételi tartomány eltolásával.

Sok sikert a rádióépítéshez!

Apsitos István

A forgókondenzátor talán megoldható, ha van, amiből kivegyem de, a dióda, nem tudom, hogy lesz meg…

Szívesen fogadok itt minden javaslatot, mert lehet, hogy rajtam kívül többeket is érdekelne a dolog.