Ratkó Anna, diktátor vagy a magyar nemzet megmentője?!
Ratkó Anna (Bíró Károlyné ) Született Párkánynána(Szlovákia) 1903 augusztus 19-én-1981. július 20-án hunyt el Budapesten, 78 éves korában.
Számomra egy érdekes "politikus" volt. Magyarország néppesége 1949-ben az 1920-as adatokra vissza tekintve gyarapodott,majdnem 2 millió fővel. Ez a szaporulatnak és a sok betelepülőnek köszönhető. A róla elnevezett születésszabályozási törvényt amiben bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki.Ezzel párhuzamosan rögzítették az anyák, terhes nők és gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosított a törvény. Ezzel egy néppeségi növekedést értek el. Lehet előre látták,hogy az 1956-os forradalom során közel 800.000 honfitársunk hagyja el Magyarországot?! Érdekes gondolat.
Ratkó Anna pályafutása a törvény bevezetése után nem sokkal, 1953. április 18-án véget ért.Szívinfartust kapott korán nyúgdíjazták.
Ratkó korszaknak köszönhetjük Nagy Bandó Andrást,Eperjes Károly,Józsa Imre,Gyarmati Andrea,Kemény Dénes,Udvaros Dorottya színészeinket,sportolóinkat.
A saját véleményem a Ratkó korszak jelenlegi egyik legnagyobb negatív hatása,hogy egy generált,mannipulált néppesség nővekedést eredményezett. Ami miatt már vagyis az elmúlt években nyúgdíjba mennő embereket a társadalmunk(nyúgdíjrendszerünk) nem bír eltartani. Pedig ez a korosztály sokat tett/dolgozzott eddig is. Lehet indítani kellene egy 2.0 Ratkó korszakot?
- Dr Dee blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Nagymama mondta, aki 1949-ben már 41 éves volt és 2 gyermek anyja:
„Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!” Ez egy célt fejezett ki elsősorban, de aki figyelmesen olvassa, meglátja benne az erkölcsöt is!
No, de valóban így van? (meglátni?)
:: Kalmopirin
u.i.: Mintha lemaradt volna a szöveg, a felsorolás vége(?)
Igen,most befejezem:-)
Vagyis két szó ami számomra érdekes, és a másodikat nem értem:
"2 milliüó fővel." és a 2. "(nyúgdíjsórendaszerünk)"
:: Kalmopirin
Jó érzés,hogy valaki időt szán az írásaimra:-))
Javítva az elírás!!
Komor tények:
Ma, egy „lájkolós” időszakban élünk! Amikor vagy csak „átfutnak” egy-egy szöveget, vagy ha a leírásodhoz hasonló, akkor talán az elejét olvassák el, csak.
Az érdektelenség, és az idő hiánya kéz a kézben járnak és ez egy nagyon rossz páros!
Itt is látok olyan "Témát" amit 3 vagy épp 5 ezren már megtekintettek, de egyetlen észrevétel sincs.
A legérdekesebb élményem a hírös „videómegosztó” oldalról származik, ahol 11 hónapnyi kommentelés után ébredtem rá, hogy akinek írok az ugyan megjelöli szívvel, aminek jelentése „tetszett” de végig sem olvasta amit írtam :((
Legfeljebb ami „előnézetben” látszik, azt a 2 mondatot talán (néha) olvasta.
Miért merem kimondani ezt? Ugyanis volt olyan komment ami úgy kezdődött eleve: „Ez nem tetszik nekem!” És mi lett? Szívvel való megjelölés, hogy neki tetszik ez a komment is.
Aztán pár alkalommal kérdeztem (és más is kérdezett), de a kérdések válasz nélkül maradtak. Végül: amikor dicséretet, jó kívánságokat írtam kedves szavakkal, erre sem jött válasz. Emellett aki csak néhány hangulatjelet küldött az is ugyanolyan reakciót váltott ki... (megjelölés = tetszik)
Hát, én nem ilyen „NekemMindegyMitÍrsz” vagyok.
üdv.: oldtimer
Vagy csak olyan sokszor van tele egy-egy írás helyesírási hibákkal, hogy nincs kedvünk kiigazítani a szerzőt? Én inkább így vagyok vele. Észreveszem de nem írok neki, hogy javítsa ki. Miért? Mert akkor én vagyok a szemét, szőrszálhasogató, stb. Belefáradtam és már túl sokat kaptam ilyesmi miatt, nem ezen a honlapon, sokkal inkább az életben..:(
Kedves Melica, átérzem a helyzeted. Talán mert én tudom mi az empátia. Egy nemrégi élmény kapcsán jött az előbbi mondatom, amikor valaki velem bunkó módjára viselkedett és a "Bátyja" hatására még én kértem tőle bocsánatot.
No, a "Bátyus" megkérdezett, tudom-e mi az empátia? Vicces ember :)
Az igazság az, hogy nekem is van egynéhány rossz tapasztalatom a "tárgyban" és felfogtam, hogy az igazán alázatos embert lehet csak helyreigazítani. A többiek csak megjátszák maximum, hogy őket is lehet, de ha oda kerül a sor...
Na, akkor jön elő az igazi énjük.
Igen,,, "Ők" sosem ismerik el hogy hibáztak.
Én gyakorta hibázom. Nem egy alkalommal javítok a hozzászólásomon, és van, hogy egy augusztusi (vagy kettő) hozzászólásban is most javítodttam csak (sokadjára) a helyesírási hibát. Kimaradt egy betű például.
üdv.: oldtimer