bányászlámpa


Forrás: 
saját
bányászlámpa

Az 1950-es évek elején Komlón laktunk, és akkor ilyen bányászlámpákkal mentek a szénbányászok dolgozni: ez a példány is onnan származik, a súlya 4 kilogramm, de a munkahelyen fel lehetett akasztani...
(gondolom a csákány még nehezebb volt! most eszembe jutott a "szívlapát" is, amivel a szenet lapátolták nemcsak a csillések, hanem a fuvarosok is.)

lampa1_03.jpg

Azaz mi és hogy világított?

Hogy ebben mi világitott azt nem tudom, de akkoriban un. karbidlámpa volt divatban. A karbid valami fehér morzsálódós puha kő féleség, ha vizet öntenek rá pezsegni kezd és iszonyú büdös éghető gáz szabadul fel, amivel órákig lehet égetni egy bányászlámpát. Gyerekkoromban a rendezőpályaudvar sinei mentén rengeteget találtunk, mármint karbidot, leöntöttük és néztük, hogy pezseg.  Itt leirnak mindent róla:  http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/Rae/0/30482/indexx.htm

Örülök az érdekes és értékes hozzászólásoknak.

Ez a lámpa valóban szétcsavarható (volt) a leírt módon, de hogy 50 év elteltével még szét lehet-e csavarni, abban erősen tamás vagyok, de azért megpróbálom majd.

 

A karbid miatt írok inkább, ugyanis az 1960-as években még minden ipari üzemben volt karbiddal működő acetiléngáz fejlesztő készülék lánghegesztéshez. Elképzelhető, hogy ennek oka részben a palackos acetiléngáz beszerzésének bizonytalansága volt.

Az általam ismert berendezés kb. 80 cm átmérőjű, 1-1,5 m magas, vaslemezből készült, nem túlzottan bonyolult szerkezettel. További részletek leírása talán felesleges lenne.

 

bfonok

Akkor meg van a magyarázat a rendezőpályaudvari karbidra. Biztos gázfejlesztőket használtak a sinek hegesztésénél meg tehervagonok javitásánál aztán elszóródtak a feltöltésnél a diribdarabok, mi meg összeszedtük.

leguan képe

A lámpa tartályában lévő karbidból acetiléngáz szabadul fel (víz hozzáadására) és ez ég. A bányászokon túl a barlangászok is használják (legalábbis a '80-90-es években még használták). Biztonságosan kiegészítheti az elemről működő elektromos fejlámpákat.

Ebben a lámpában akkumulátor volt,az szolgáltatta az égőnek az áramot.Az igaz,hogy volt karbid-lámpa is,de az a nyilt lángjával veszélyes lehetett,így jobbnak látták ezeknek a lámpáknak alkalmazását.A lámpába az akkut a BUDAPEST felirat alatti peremnél lehetett lecsavarozás után behelyezni,de ugyanez a fedél balra elfordításával lehetett bekapcsolni is.
(Kis módosítás xdj hozzászólására,a karbid nem fehér,hanem szürke színű,kemény,összetört kősziklaszerű állagú,jó dió nagyságú darabokkal.Elhasználás után volt fehér,túróhoz hasonló állagú)
Ü:lgp

Nekem is gyanus volt, hogy ez nem karbidlámnpa az üvegburkolat miatt, de a karbidlámpának is volt egyfajta szénbányában is alkalmazható biztonságos változata. Gyerekkoromból ugy emlékszem, a vasút mentén nem szürke, hanem piszkosfehér, kézzel is tördelhető karbiddarabokat találtunk. A pezsgés és büdös az stimmelt.