Géza szaki és a vascső

Ez a történet már a hatvanas években esett meg. Akkortájt nagyjából lehetett tudni ki hol dolgozik: a házak, nyaralók kerítése híven tükrözte ezt. Ami éppen a gyárban "leesett, fölösleges volt", abból lett a kerítés.

Géza szakinak szüksége volt otthon egy darab vascsőre, valami vizes munkához, de nem tudta sehogysem kilopni a szigorú porta miatt.

Aztán mégis kigondolta, hogyan legyen.

Megbeszélte a dolgot a fiatal inassal és egyik délelőtt nyélbe is ütötte emígyen:

Haragot színlelt, ami nem esett nehezére, mert hirtelen természetű ember volt, aztán hangosan kergetni kezdte az udvaron az inast:

- Na megállj a szentségit,majd adok én neked!

A portás, hogy a gyereket mentse, gyorsan kinyitotta a kaput, az meg kirohant rajta.

Géza szaki a kezében lévő méteres vascsövet nagy dühösen utánavágta, majd zsörtölődve visszament dolgozni.

Négykor fújt a gyár, indulás haza és a csövet csak fel kellett venni ahova az ipari tanuló dugta. Este már be is volt építve...