Columbia űrrepülőgép startolása

Kedves Veroka és Zsolti!

Én nem gondoltam volna,hogy ez a kép annyira megmozgatja a fantáziátokat,és ilyen komoly párbeszédekbe torkollik a téma. De azt leszüröm ebből,hogy mindketten nagyon értetek a számitástechnikához.

Mindenesetre ez nekem nagy öröm,hogy két ilyen nagy tudású ember ütközteti  nézeteit,de hozzáteszem,hogy Zsoltinak azzal a megjegyzésével,hogy Jurij Gagarin nem járt volna az űrben,egyáltalán nem értek egyet!

Retronómos üdvözlet:Morvay László

Szivesen elbeszélgetek veled, ez érdekes téma de vitatkozni nem vagyok hajlandó. Az évszámok pedig nagyon is fontosak, hogy az időrendet ne keverjük össze, amik aztán téves következtetésekhez vezetnek.

Maradjunk abban, hogy Gagarin járt az űrben. Hogy mégsem, az városi legenda mint ahogy az is, hogy eltették láb alól. De ilyen legendák ugyanígy felröppentek a holdraszállással kapcsolatban is, ez sajnos az emberi lét velejárója.

Az oroszok azért tudtak előnyre szert tenni, mert náluk dolgozott két zseniális tudós, név szerint Konsztantyin Ciolkovszkij és Szergej Koroljov. Az nem igaz, hogy lágerben dolgoztak, bár egy titkos bázison. Pont ugyanúgy mint az amerikai társaik, de említhetem akár a Los Alamos-i nukleáris 'kutatóközpontot' is, ahol Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Enrico Fermi és Niels Bohr dolgoztak - csupa amerikai, igaz ? Nos, Ciolkovszkij volt az, akinek egyenletei megalapozták az egyetemes rakétatudományt, és az ő műveit alapul véve fejlesztette ki a V2 rakétát Wernher von Braun. A háború után von Braun az amerikaiaknak adta meg magát (kb. 50 láda tervrajzzal, szinte teljes tervezőgárdájával és 100 rakétával egyetemben), így lett az amerikai űrprogram hőse egy német tudós.

Persze zsákmányolt V2 az oroszoknak is jutott. Koroljov volt, aki ezt az orosz oldalon továbbfejlesztve megépítette a Szemjorka (R-7) rakétát. Ez a rakéta juttatta az űrbe a Szputnyikot 1957-ben.

Közben von Braunt és csapatát az USA-ba költöztették és 1950-től az amerikai ICBM rakétákat fejlesztette (Redstone), tartva az orosz ballisztikus rakétáktól. Így indult az űrverseny - de nem lágerben.

Az is igaz, hogy a számítástechnika fejlődése hozzátartozik az űrkutatás fejlődéséhez, de nem ebből vezethető le. Mechanikus számítógépek már léteztek a 19. század végén (Hollerith, 1890), elektronikus számítógépek pedig 1937-től (Atanasoff-Berry Computer). Az űrkutatásban játszott szerepük a te vélekedéseddel ellentétben fordított irányból hatott.

1953-ban a Szovjetunió megalkotta a BESZM-1 számítógépet. Ezt és utódját, a továbbfejlesztett BESZM-2 -t (1956) természetesen felhasználták a Szputnyik fellövéséhez szükséges számításokhoz. Ekkoriban a világ leggyorsabb számítógépei voltak, kb. 5000 elektroncsövet tartalmaztak. Ezek a gépek is hozzájárultak az oroszok akkori fölényéhez, pl. 2 napba telt, mire a Szputnyik pályáját sikerült kiszámolni az Illinoisi Egyetemen. Erre a sokkra válaszolva alapították az USA-ban az ARPA, később DARPA ügynökséget, aminek a feladata volt kifejleszteni egy atomtámadás esetén is működőképes kommunikációs hálózatot, ez lett az ARPANET (1973-ban). Az ESZR nem tudom hogy jön ide...

A Mir űrállomás létrejötte gyakorlatilag Koroljov halálának köszönhető. Koroljov halála (1966) után a Szoljuz rakéták fejlesztése visszaesett, emiatt az oroszok elvesztették a Holdra szállásért folytatott versenyt. A korra jellemző módon persze letagadták, hogy valóban céljuk lett volna a Holdra embert juttatni. Állításuk szerint automatákkal akarták a Holdat kutatni, és a szovjet emberes űrprogram célja állandóan lakott űrállomások létesítése. Ezért épültek a Szaljut űrállomások, amik tapasztalatait aztán a Mirnél felhasználtak. A NASA pedig a holdprogram sikere után nem tudott mihez kezdeni a megmaradt rakétákkal, ezért egy Saturn-5 fokozatból megépítették a Skylabot, ami (többek között az addigi korlátlan költségvetés megvonása miatt) csúfos kudarccal végződött, csak 3 alkalommal járt rajta ember, mindössze 171 napot töltve el rajta. Ezután a NASA már az űrrepülőgép tervezésével foglalatoskodott, a szovjetek pedig a hosszú távú emberi jelenlétre koncentráltak. Propagandában itt sem volt hiány, hiszen az amerikai oldalon meg kellett magyarázni, hogy az USA miért nem repül az űrben, mikor az oroszok állandó személyzetű űrállomásokon kutatnak (a Szaljut állomásokon kb. 1650 napig laktak, a Mir-en pedig 12 és fél évig, ebből 3644 napig folyamatosan). Az űrrepülőket ezért is várta nagyon az USA lakossága, ezért volt 1981-ben hatalmas esemény az első küldetés (az USA visszatérése az űrbe), és volt nagyon fájó pont a Challenger 1986-os katasztrófája (mert kiderült, hogy az orosz technika mégiscsak megbízhatóbb). Szerencsére ma inkább az űr békés kutatásán van a hangsúly az ISS megépítésével és közös üzemeltetésével.

-- Morvay úr, köszönöm az elismerésedet, de érdemtelenül kaptam. Nekem az elektronika és a számítástechnika a szakmám, kötelességem 'nagyon' érteni hozzá.