Neumann M582/M62 mikrofon EAG AT501-típ. tápegységgel
Neumann M582/M62 mikrofon (<1962) és EAG AT-501 mikrofontápegység (1965). A mikrofontest+kapszula maga szó szerint a szemétből lett megmentve (a tápegységét - mivel akkutöltőnek nézték -már kidobták korábban) M582 csöves (EC92) előerősítő M62 kapszulával. Hibátlanul működik. A "munkakábelhez" csatlakozót kellett szerezni a mikrofon-oldalra (egy korabeli, vadonatúj, de műanyag példányt küldött nekem ajándékba (!) a német Microtech Gefell GmbH -írtam nekik), pár héttel később sikerült szerezni eredeti, fém hollanderű Neumann-gyártmányt, ez került fel végül. A képen látható ultra-ritka EAG-tápegységet módosítani kellett, hogy összefeküdjön a mikrofonnal, ennek speciális szakértelmet igyénylő munkáját Harasztos Miki bácsi (Göd) végezte. Zajtalan, tökéletes, hibátlan. A tápegységnek megvan az eredeti doboza: 1965-ös ára majd' 12 ezer forint volt....ehhez képest az eredeti architektúra kritikán aluli konstrukciós és szerelési színvonalú volt.
A mikrofonról már tettem említést ezen az oldalon körülbelül 1 évvel ezelőtt, mostanra állt össze a dolog véglegesen. Íme pár fotó az előző EAG-táp eredeti felépítéséről: nem szükséges kommentálni, hogy mitől és miért méltatlan egy ilyen rendű-rangú pozícióba. Illetlenség a "fater" is a mikrofont betápláló oldalra, de ez végül megmaradt, "mint kortünet" a szép Klangfilm GrossTuchel-lel együtt
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
Igazán szép lett így! Ilyesmi nincs minden bokorban, így persze jól jönne egy minőségi miki is. Mégegyszer gratula hozzá!
Nagyon köszönöm, a munka érdemi része az említett kollégáé, Harasztos Miklósé. Ő a fél életét ilyen és hasonló hangszerek között töltötte. Gyakorlatilag újra kellettgondolni a teljes tápegységet: egyedi konstrukciót kialakítani. És ez egy olyan szakmunka, amnek csk általános elektronikai ismeretek birtokában merészség lett volna nekiállni. Nagy kár, hogy az eredeti táp elveszett, de így az emberi hozzáadott értékkel lett több az egész.
Érdekes dolog egyébként az EAG akkori gyártmányfilozófiája. Van korabeli, szürke FIT keverőasztalom, egy kisebb változat és egy csomó, különféle tartalék betétegység, köztük olyan ritkaságok, mint sztereó különbségijel-szabályzók. Bizonyos betétek művészi megoldásokkal, a kor (és a mai kor) neves nyugati gyártmányival egy színvonalon lévő hf. trafókkal, műszer minőségű alkatrészekkel rendlkeznek-papírbakelit panelen, "lötlack"-kal nyakonburítva. Bizonyos betét-modulok pedig kifejezetten olcsó, lakossági alaktrészekből épülnek fel, nem szép szereléssel. Nagyon jó példa erre ez a mikrofontáp, amiből talán 100egynehágy db készült mindössze. Kifejezetten olcsó alkatrészekből. Természetesen a trafók egyedileg készített, spéci darabok, de....
Ilyen ez, ha valaki ebben élt, meg ért is hozzá. A valamikori EAG és BEAG készülékek elég változatos képet mutatnak. A többség nagyon jó konstrukció(pl.:AE 211 és társai, EA 057, APX 100, a mikrofonok, stúdió monitorok), de van, ami kissé elhamarkodott: például APT 100, elszáll benne valami. Ha átesik egy újraépítésen, megbízható, de már nem eredeti. Vagy az AET 250 erősítő. Pont itt lehet olvasni egy nagyon jól átgondolt modifikációról. Az eredetivel sok gond volt. Vagy az általad említett FIT keverőasztalhoz tartozó betétekről, hogy elég csúnyán szerelték, kommersz alkatrészekből. Szóval az EAG-BEAG termékek eléggé misztikusak számomra...
Pontosan. Van EA057 esen egy pár, és egy vannak HEC011 nagy monitorjaim is, az MR-es változatok. A 057-esek egyértelmű Telefunken konstrukciók másolatai, a HEC monitorok pedig még saját berkein belül sem örvendtek nagy elismerésnek- persze ez ma már másodlakgos: jó hogy vannak, megmenekültek.
Az APX 100 pedig alapvetően kommersz konstrukció, már a tervezői filozófia sem az auditív oldlat tartotta szem előtt. Sokan túlideologizálják, alaptalanul.
Nem egészen erre gondoltam, hanem az időtállóság mellett a minőségre is. Minden gyárnak volt jobb és rosszabb szériája. Szép gyűjteményedet egy alkalommal megtekinteném, ha nem probléma.
Szívesen, csak először meg kell teremteni a fizikai feltételeit ahhoz, hogy együtt, egy helyen megtekinthető legyen méltó módon, ti. egy része - jelentős része- el van dobozolva. A minőség/tartósság tárgyköre sajnos nem egyszerű, és neuralgikus pont is: a nosztalgiázó ember hajlamos nem valós helyén kezelni a dolgokat, és egy eszmei szűrőn keresztül megítélni ezt a kérdést - sokszor hamisan. Zanzásítva: nem gondolom, hogy a mai kor gyártmányi gyengébb minőségűek lennének a 20-30-40évvel ezelőtti, azonos kategóriájú (!) társaikénál. Más az a faktor, amiért azokat visszatekintve szebbnek, jobbnak ítéljük. Végtelenségig lehetne erről polemizálni, akkor is ez maradna a véleményem, akármilyen eretnekül hangzik ez.
Lehetne valóban sokáig beszélni erről. Mind a régi, mind az új dolgok közül lehet mondani tartós és nem tartós darabokat.
Így van kérlek!
Sziasztok!
Egyetértek KBL-el...Saját tapasztalatból mondom hogy bizony nagyon szerettem és szeretem is a régi készülékeket de idővel be kellett látnom hogy nem minden silány ami újkeletű...
Erre jó példa hogy bár abbahagytam a retrozást és lassacskán csak új készülékeim vannak - néha beesik egy-egy régebbi cucc amit összevethetek a mostaniakkal.
Akkor jön a döbbenet hogy jó-jó de azért van hogy a régi zajosabb,hamarabb torzít,nem annyira tiszta stb.És van hogy szinte semmi különbséget nem érzékelek,csupán abban a hitben éltem hogy a régebbi jobb.
Egy dolog viszont nem változott (szubjektív véleményem):
egy hagyományos cd lejátszót még mindig kellemesebb és jobb hangúnak tartok mint egy modern dvd lejátszón cd-t hallgatni.
Valahogy más..de lehet hogy ez is csak érzéki csalódás :)
panblue