Fekete-fehér felvételi anyagok


fortekf16.jpg

Fényképészeti anyagok

Bevezetés

Tavasz táján történt, hogy a Pajtás gép kapcsán sok hozzászólásban taglalták, taglaltuk a fekete-fehér filmek különböző tulajdonságait. Akkor gondoltam arra, hogy a 30-40 éve ki nem dobott kazettákat, orsókat, fotópapír csomagolást lefényképezve egy részletes blogot írok a témáról. Erre most kerül sor...

Az első fényképezőgépemet 1958 körül kaptam, 10 évvel később pedig rátértem a házi negatív- és pozitív laborálásra is. Emellett a kapható fotós könyveket és folyóíratokat is beszereztem. Az alábbiakat tehát zömmel saját kútfőből írom le.
Amikor az első, fekete-fehér negatívanyagok rész összeállt, akkor terjedelmét látva úgy döntöttem, hogy a blogot három önálló részben írom meg: külön a színes filmeket, és külön a pozitív anyagokat, természetesen megteremtve köztük a számítógépes kapcsolatot.

Magyarországon a váci Forte gyár készített fényérzékeny anyagokat, de a 70-es évektől kezdve a keletnémet ipar termékei is elterjedtek. A Forte gyárról annyit érdemes megemlíteni, hogy eredetileg a Kodak leányvállalata volt, majd a II. vh. után több lépésben állami nagyvállalat lett, egyre növekvő termeléssel, amelynek felét exportálták a világ sok országába.

Negatív anyagok

A fényképezés üveglemezre öntött fényérzékeny emulziók használatával kezdődött, amit később a hasonló méretű síkfilmek követtek: ezeket a XX. sz. második felében már szinte kizárólag csak szakemberek használták. A tekecsfilmek (külföldi szóhasználattal rollfilmek) az amatőrök lehetőségeinek és céljainak megfeleltek: különféle méretben és érzékenységben készültek.

Talán időrendi és logikai sorrend szerint is először a fekete-fehér fényérzékeny emulziók színérzékenységéről kell szólni. Kezdetben az érzékenység csupán az ibolya-kék spektrumra terjedt ki, amit a fotókémia fejlődésével a teljes látható tartományra sikerült fokozatosan kiterjeszteni. Az 1960-as években még gyártották és elterjedten használták FORTECHROM néven az ortokromatikus filmeket, melyek a vörös szín kivételével a többire érzékenyek voltak; kidolgozásukra ezért a sötétvörös sötétkamra-szűrőt használtuk. A vörösre is érzékeny FORTEPAN nevű, ún. ortopankromatikus színérzékenyítésű felvételi anyagok kidolgozásánál a közvetett sötétzöld laborvilágítás volt ajánlott, de sokkal biztonságosabb volt a filmek befűzése teljes sötétségben, kellő gyakorlattal.

Gyakorlati szempontból fontosabb a filmek fényérzékenysége! Ennek ma is több féle - régebben még több - rendszere ismert. Európában nagyjából 1950-ig a Scheiner fok volt használatban, amelyet "hagyománytiszteletből" még sokáig használtak, így az alábbi Forte dobozokon látható legfeltűnőbb 27-es ill.30-as szám a Scheiner érzékenységre utal.
p27-30sch07.jpg

A II. világháború után Magyarországon a német szabványú DIN fok lett a fényérzékenységet meghatározó rendszer. Ezt a méréshez használt lépcsős szürke ék denzitásának megfelelő érték alapján Nx10/10, azaz pl. 17/10 DINo-ként adják meg, de a gyakorlatban egyszerűen csak 17 DIN-es filmről beszélünk. (Az, hogy a Scheiner fok éppen tízzel több, mint a DIN, nincs ezzel szoros összefüggésben!)
A Forte által gyártott tekercsfilmek (1960 körül) az alábbiak:
Fortepan 27              17 DIN     ortopánkromatikus   (35mm-es kisfilm is)
Fortepan super 30     19 DIN     ortopánkromatikus   (35mm-es kisfilm is)
Fortepan ultra 32       21 DIN     ortopánkromatikus   (35mm-es kisfilm is)
Fortepan rapid 34      24 DIN     ortopánkromatikus   (35mm-es kisfilm is)
Fortechrom 28           18 DIN     ortokromatikus
Fortechrom super 30  20 DIN     ortokromatikus
(Forrás: Lukácsovics Ferenc: Hazai negatívanyagok  Fotosorozat 22, 1959)

1965-től tudomásom szerint az ortokromatikus anyagok fokozatosan megszűntek, és a korábbi négy féle érzékenység is háromra redukálódott. (Mivel akkoriban a külön fénymérővel rendelkező amatőrök számánál csak a beépített fénymérős gépek száma volt kevesebb, az egy-két DIN eltérésnek nem is volt nagy gyakorlati jelentősége...)
forte6x928.jpg

Egy érdekesség: Ofotértben 1960-ban vásárolt keletnémet 17 DIN-es Dekopan film. Fentebb látható, hogy a tekercsfilm védőpapirján a 120 típusjel helyett B 2-8 van, a német film dobozán pedig B II  - 8 - 120:
dekopan6x908.jpg

Itt mutatom be a kisfilmes választékot is. A sötétkamra töltésű anyagok kartondobozai:
fortekf16.jpg
És ezek kazettái (a jobbszélsőnek a fedele hiányzik):
fkf305.jpg

A témakörhöz tartozóan megemlítendő, hogy az 1970-es évekkel kezdődően a fényérzékenység jelölésére egyre jobban terjedt az ASA rendszer, amit a Forte gyár is megjelenített filmjei típusjelzésében:
kfkaz23.jpg

Méretek és kiszerelés

4cm széles film

Személy szerint nem használtam, de ismertem ezt az anyagot. A jelzése 127 volt, és 8 db 4x6,5 vagy 12 db 4x4 vagy 16 db 3x4cm méretű felvételt lehetett készíteni rá, a fényképezőgéptől függően. 1945 előtt elterjedtek voltak az erre dolgozó gépek: szüleim fotói között jónéhány 4x4 cm-es kép is akadt, amit nem nagyítottak, hanem egyszerű kontaktmásolatot készítettek a negatívról. Érdekes lenne tudni, hogy a 70-es években vajon kik használták még, de tény, hogy az Ofotért 1979-es árjegyzékében benne van, három féle fényérzékenységben, 11 Ft/db áron.

6cm széles film

Általánosan elterjedt felvételi anyag. A jelzése 120 vagy 620 volt, és 8 db 6x9 vagy 12 db 6x6 vagy 16 db 4,5x6cm méretű felvételt lehetett készíteni rá, a fényképezőgéptől függően.
Szükségét érzem annak, hogy egy gondolat erejéig visszautaljak a bevezetőben említett "Pajtás film" problémájára. Az egyértelmű, hogy maga a gép 6x6-os volt, de most, az irodalmat tanulmányozva némiképp meglepődtem azon, hogy a 6 cm széles tekercsfilmet általában 6x9-es filmként emlegetik. Azt hiszem a magyarázatot is megtaláltam: ha a "kocka" hossza 9 cm, és 8 darab fér a filmre, akkor ebből adódik a filmszalag közelítő hossza centiméterben.

A 120-as és 620-as film csak az orsójában különbözött. Az előbbi sokkal elterjedtebb volt; "köznapilag" faorsósnak (is) nevezték. Eredetileg valóban fából készült a hengeres rész, amire a filmet feltekerték, de később teljesen fémlemezből, majd műanyagból gyártották. A 620 jelű filmet fémorsósnak nevezték. Mind az orsó, mind a két oldaltárcsa fémből készült és valamivel kisebb átmérőjű volt.
6x9orsok55.jpg

Az alábbi felvétel azt mutatja, hogy a 620 jelű film korábban B62 jelű volt (a 120 jelű pedig B2!):
b62orso54.jpg

A két fajta tekercsfilm a másikhoz tervezett géppel nem volt használható. A 120-as a 620-as gépbe nem fért bele, a 620-as orsó továbbító nyílásába viszont nem ment bele a 120-as gép "körme".

Létezett még (inkább) haladó amatőrök és komolyabb kamerák (pl. Pentacon six) számára a 220 jelű, dupla hosszúságú filmszalag is, amelyre 24 darab 6x6-os felvételt lehetett készíteni.

A filmeket háromféle képpen csomagolták: belföldi, kontinentális és tengerentúli szállításra. Sorrendben a filmtekercset piros pergamen-papirba, alumíniumfóliába illetve aluminium fiolába csomagolták, majd kartondobozba helyezték. A következő képen középen látható a tengerentúli export aluminium fiolája.
6x9csom50.jpg

A tekercsfilmes gépeknél a filmet az egyes felvételek után kézzel kellett továbbítani. Ennek mértékét a védőpapiros hátoldalára három oszlopban nyomtatott számsor és a kamera képkapujának megfelelő helyen kialakított vörös betekintő ablaka biztosította. Amikor a filmek a vörös színre is érzékenyítve lettek, akkor a kis ablakot közvetlenül érő erős fény káros hatásának kivédésére ezt egyes gépeknél be lehetett zárni, és csak a továbbítás idejére nyitottuk ki.
Voltak olyan kamerák is, amelyeknél a képkapu cseréjével kétféle méretű - és darabszámú - felvételt lehetett készíteni, természetesen nem egyidejűleg.

A képen alul a 6x9-es méret számoszlopa látható, középen a 6x6-osé, míg felül a 6x4,5-esé. A szám előtti pontok felhívták a figyelmet arra, hogy hamarosan a következő felvételi pozícióba kerül a film. A kézi fimtovábbítás természetesen nem volt "kötelező", és csak néhány tekercsfilmes gépen volt olyan mechanikus megoldás, ami többé-kevésbé megakadályozta, hogy egy kockára többször is lehessen exponálni.
6x9vedopapir15.jpg

A választék bővítésére - avagy a KGST koncepcióknak megfelelően - az Ofotért üzletek nem csak Forte gyátmányú filmeket árusítottak.
orwonp2014.jpg

35mm széles kisfilm

Eredetileg a német Leica gépekhez kifejlesztett felvételi anyag, amit az ötvenes évekig emiatt "Leica-film"-nek is neveztek. A filmtovábbítás a szalag két oldali perforálásával, ill. a gép körmös kerekeivel történt. Leggyakoribb képméret a 24x36 mm volt, melyből az 1,6m hosszú filmszalagra 36-37 képet lehetett készíteni. Voltak azonban 24x32 (pl. a MOM által gyártott magyar Mometta), 24x24 és 24x18 (ún. félkép méret) mm képkapujú fényképezőgépek is. A képméret speciális esete a magyar üzletekben is árusított szovjet Horizont nevű panorámagép, vagy a sztereo kamerák, de mindezek - és továbbiak -  ismertetésére itt nincs lehetőség.
Tudomásom szerint leginkább keletnémet fényképezőgépnél használtak rövidebb filmeket is, amelyre a képmérettől függően 12-20-24 felvételt lehetett készíteni: ezt "karát" kazettának, illetve SL (Schnell Lade) rendszernek nevezték, és elsősorban az ORWO cég gyártmányait lehetett kapni hozzájuk.
orwokf17.jpg

Az SL rövidítést gyakran a fényképezőgép neve is tartalmazta; a szovjet Szmenának is volt SL típusa. A továbbítási rendszer lényege az orsó nélküli kazetta, lényegében egy fénymentes, műanyagból vagy fémből készült ház. (Erről alább egy, az Agfánál Rapid néven futott kazettát és a dobozát tudom bemutatni.) Az egyik kazettából a másikba ment a film, amit így visszatekerni sem kellett; a film elején és végén adódott a néhány centiméteres befűzési veszteség.
rapid03.jpg

A kisfilmek kiszerelése szintén elég változatos volt. A 20 DIN-es film három féle doboza az alábbi képen látható:
fkisz304.jpg

Legolcsóbb a sötétkamra töltés (jelzése 135- "a készíthető felvételek száma", pl. 135-36), amikor a filmet saját, sokszor használható kazettájába maga az amatőr fűzte be sötétben, de az Ofotért üzletekben az eladó is megtette ugyanezt díjmentesen (1979-ben már 2 forintot kellett fizetni érte), egy kb. 30x30 cm-es, fénymentes szekrényke segítségével az eladótérben. (Aki esetleg nem tudja elképzelni: a dobozba két oldalról mindkét kézzel be lehetett nyúlni).
Kevesen ismerték és használták a napfénytöltésű kisfilmet. Ez normál orsóra tekert 1,6m hosszú filmszalag, amelynek a legelején egy rövid védőpapir védte a fénytől a filmet a kazettába tevés idején. Használatához szintén saját kazettára volt szükség, amelybe nappali világosságban lehetett a negatívot betölteni. A tekercset rögzítő ragasztószalag feltépése után annyira kellett lecsavarni, hogy a film eleje megjelenjen, belecsúsztatni a kazettába, fedelét lecsukni, majd a védőpapirt kihúzni.
Legkényelmesebb megoldás a kazettás kiszerelés, a jele 635-36 volt.

További lehetőség volt az ORWO filmeknél a három tekercses kiszerelés, ami már kimondottan sötétkamrát igénylő kazettatöltési munkával járt.
orwo3db39.jpg

Itt a filmeknek megvolt a mindkét oldali szabványos végkiképzése a kazetta- illetve géporsónak megfelelően, ahogy a doboz tetején ábrázolva is van. Az is látható, hogy a 3 tekercs film ára 1973-ban 46 forint volt.
np27_3db40.jpg

Természetesen az ORWO kisfilmeket is lehetett kazettás kiszerelésben vásárolni a fenti három fényérzékenységben:
orwokf19.jpg

Teljesen szabad kezet adott a haladóbb amatőröknek a méteres kiszerelés. Ez 5, 10, 17, de speciális felhasználás céljára akár 50 és 100 méter hosszúságú filmszalagot jelentett.

forte1729.jpg
orwo17m27.jpg

Itt most nem szólok a '60-as években egyre jobban terjedő keskenyfilmezés nyersanyagáról sem, de megemlítem a Reprofort és Dia negatívtípust, ami 35 mm széles, szabványos perforációjú anyag, és az én időmben 5 méteres hosszban, sötétkamrában tölthető kiszerelésben árusították. Érzékenysége mindössze 6/10 DIN volt, de nagy gamma-értéke és feloldó képessége miatt speciális esetekre mondhatni nélkülözhetetlen.
repro530.jpg
dia5m38.jpg

Kisfilm kazetták

A fototechnika és -kémia fejlődésével egyre nagyobb teret nyertek a kisfilmes fényképezőgépek. Legtöbbjük olyan szerkezetű volt, hogy egy fénymentes kazettában nappali világításnál behelyezték a filmet a gépbe, ami a másik oldalon egy sima orsóra csévélődött. Az összes kocka leexponálása után a negatívot vissza kellett tekerni a kazettába, és így ismét világosban lehetett kivenni a kamerából. Néhány gépnél kazettából kazettába (is) lehetett továbbítani: ilyenkor visszatekerni nem kellett, de az utolsó két felvétel a kivételnél fényt kapott, mivel a film vége az eredeti orsón rögzítve volt.
Itt át is térek arra, hogy a kazetták mérete "világszabvány" volt, így a vásárolt negatív - elméletileg - egyformán használható volt japán, szovjet vagy éppen magyar kamerákban is. A gyakorlatban alapvetően kétféle kivitel fordult elő.

A Forte kazetták háza az Agfa mintájára vékony fémlemezből készült. Az egyik oldali fedél a film ki-be helyezéséhez lepattintható: ez előny és hátrány is volt egyben: ha pontosan lett rárakva, akkor nem nyílt ki semmilyen véletlen erőhatásra, de levételéhez "erős köröm" szükségeltetett. A film műanyag orsóra tekeredett és a "végnyelve" lyukas volt, amit az orsó speciális alakú bütykébe kellett beakasztani.
fkfk08.jpg

Az ORWO kazetták műanyagból készültek. A bajonettzáras kazettafedél precízen illeszkedett a házhoz, könnyen nyitható volt. A gyári betöltéskor a típusjelző szalag rögzítette a fedelet, ami az első kinyitás után természetesen már "nem működött". Az orsója is jobb volt, ugyanis egy rugós kis fémlap úgy fogta meg a filmvéget, hogy csak betolni lehetett; ha az ember nem figyelt fényképezéskor, hogy a film végére ért, akkor az eröltetett továbbítás miatt inkább a perforáció szakadt ki, mint a film az orsóból, de ez általában nem okozott további bonyodalmat.
orwokaz43.jpg

A kisfilmek későbbi változatai

A Forte gyár folyamatosan fejlesztette berendezéseit, gyártási technológiáját és gyártmányait. Az alábbiakban bemutatok erről is két képet.
Maximális, 400 ASA (27 DIN) fényérzékenységű negatív 1985-ből:
fp40002.jpg
A fototechnika az automatizálás irányába fejlődött, aminek egyik lépése, hogy a kamera felismerje a betöltött filmet. Ez volt a DX rendszer, aminél a kazettatesten kialakított mintázat hordozta a szükséges információt. Ez a második képen, a kazettatest jobb oldalán részben látható: az ezüst színű felület volt a fémes, elektromosan vezető, míg a fekete a szigetelő. A kódolás a film hosszát, érzékenységét és az expozíciótűrést adta meg a megfelelően "okos" fényképezőgép elektronikája számára.
orwouj45.jpg
dx010.jpg

A fekete-fehér filmek és előhívásuk árai

Ma, 2009-ben nem érdektelen felsorolni a fenti árakat, amelyek az 1971-ben kiadott Ofotért árjegyzékből származnak. Bár a különbség nem jelentős, zárójelben feltüntettem a nyolc évvel későbbi adatokat is.

Forte tekercsfilm    120 és 620    10,20 Ft  (12,50 Ft, 23 DIN-es 14,30 Ft)
Forte tekercsfilm    127    9,90 Ft  (11,- Ft)
ORWO tekercsfilm    120    12,50 Ft  (azonos)
ORWO tekercsfilm    220    125,- Ft/ 5 tekercs  (azonos)

Forte kisfilm    sötétkamrat.  13,20Ft  (13,40 Ft)
Forte kisfilm    napfényt.  15,50Ft  (17,10 Ft)
Forte kisfilm    kazettat.  21,30Ft  (22,- Ft)
Forte kisfilm    karátkaz.  4,80Ft   (5,40 Ft)
ORWO kisfilm    kazettat.  25,-Ft  (azonos)
ORWO kisfilm    sötétkamrat.  46,-Ft/3 db  (azonos)
ORWO kisfilm    karátkaz.  12,50 Ft  (azonos)

Forte diapoz. kisfilm   5m  19,80 Ft  (35,40 Ft)
Forte repro. kisfilm   5m  21,30 Ft   (33,30 Ft)
Forte kisfilm   17m  120,- Ft*   (113,- Ft)

Tekercsfilm előhívás 127, 120, 620    4,- Ft  (azonos)
Tekercsfilm előhívás 220    8,- Ft  (azonos)
Kisfilm előhívás     5,- Ft  (azonos)

*Lehetséges, hogy nyomdahiba, mivel a '72 júliusi dobozon világosan olvasható a 100 forintos ár.

Színes felvételi anyagok
Fotopapirok

admin képe

Azt hiszem a retronom.hu-n megjelent írások (blogok) közül ez az egyik legkomolyabb. Gratulálok hozzá. Látszik a több évtizedes tapasztalat és hozzáértés. Saját képek, szöveg! Köszönjük, hogy ennyit foglalkozott a megírásával. És még most kezdem olvasni a többit...

Köszönöm az elismerő szavakat: már nem dolgoztam hiába...

 

(Én pedig köszönöm a "címkép" kialakítását.)

 

bfonok

Csala Hermina

 

Figyelembe véve a cikk publikálása óta eltelt időt, azt hiszem felülmúlná reményeimet, ha válaszadásra méltatna valaki.

Fényérzékeny anyagra lenne szükségem egy kísérleti fotóprojekthez. Magyarországon beszerezhető még valamilyen úton?

Putyur képe

MILYEN anyagra gondoltál? Bármilyen film jó lehet?

NofreT képe

Minden elismerésem a komoly munkáért, és biztosan nem dolgoztál hiába!

Azt írod "középen látható a tengerentúli export aluminium fiolája" , de nekem is van itthon egy (vagyis egy biztosan van), akkor mégis került az itthoni üzletekbe is nem? Vagy kerülő úton jött vissza a kertek alatt? :)Vagy később,amikor már nem ment annyira az export?

Közben rákerestem, és érdekes a Forte cég története is:

"Forte Fotókémia Részvénytársaság (Kodak Limited Váci Gyára, Forte Fotókémiai Ipar Rt., Forte Fotókémiai Ipar Vállalat). A fotókémiai ipart Magyarországon a Kodak cég teremtette meg, leányvállalata létrehozásával. A váci építkezés 1912-ben kezdődött, de csak 1922-től termelt a gyár kizárólag fotópapírt, évente 81 ezer négyzetméter. A termelés folyamatosan nőtt, a II. világháború idején emelkedett az export is. 1938-ban 800 ezer, 1943-ban 1 millió n2 fotópapírt gyártottak. A németek 1944-ben kifosztották a gyárat, majd december 5-én lebombázták. A Kodak 1947-ben eladta leányvállalatát. Ekkor alakult meg a Forte Fotókémiai Rt., majd az államosítás után ((1948. ápr. 28.) a FORTE Fotókémiai Ipar Vállalat. "

Ezután már filmet is gyártottak, a linken megtalálható:
http://www.mafosz.hu/Fototortenet/Forte%20Rt.doc

Annyit még hadd mondjak el (jobb hely híján), hogy a blogok között én nem rangsorolnék -és ez nem von le semmit ennek az értékéből-, mert más szempontból, más témában is születtek tartalmas, érdekes bejegyzések, és remélhetőleg mindnyájunk épülésére fog is. (nem pont arra gondolok, amit én indítottam, és sokan beledolgoztak, és nekik köszönhetően sokat erősödött, vagyis nem rólam van szó, hanem a többi aktív retronómosról)

Teljesen jogos az észrevétel (kiegészítés) az alufiolával kapcsolatban. Feltételezem, hogy valamilyen okból a Forte gyár belföldi forgalomba is hozott ezekből bizonyos mennyiséget, mert én is Ofotértben vettem.

Még arra is emlékszem más apropoból, hogy 1961-62-ben vásároltam.

 

bfonok

Urbán József képe

Bfonok, gratulálok! Tartalmas, érdekes, szépen összeállított, szakmailag is profi munka! Szerintem az összes itteni blog között ez a csúcstartó. Az én emlékezetem szerint nem(csak) a Pajtás fényképezőgépnél tettél igéretet erre a blogra, hanem az Utitársnál (is).

Úgy látom, hogy a fényképezést magas szinten űzted/üzöd,  és - mint erre egyértelműen utalsz - nem is ma kezdted.

Nem kis nosztalgiával olvastam soraidat, minthogy magam is fertőzött vagyok. A fotózással általános iskolában kerültem kicsit közelebbi kapcsolatba, amikor - nővérem mintáját követve - 1968-ban egy fotószakkörben ismerkedtem meg a fekete-fehér fényképkidolgozás főbb tudnivalóival. Saját laborom akkor még nem lehetett, és később - kispénzű gimnazistaként - sem futotta komolyabb felszerelésre. A 70-es évek elején azonban már saját magam hívtam elő a fekete-fehér negatívjaimat, illetve nagyítottam a fényképeket. Az eszközök jelentős része az akkoriban teljesen természetes "fotobarkács" jegyében készült. Sajnos egy költözködés során a sok-sok megmaradt anyagot kidobtam, így abból az időből kevés dolog maradt meg. Fiú létemre - szintén erős nővéri hatásra - naplót írtam, amiben néhány dokumentált mozzanat 1971-ből megmaradt. Például egy fototál használati utasítása:

Fototál használati utasítása

Ez pedig egy fotóboltban kapott szatyor része:

Szatyorrészlet

Később, a 70-es évek második felében már voltak komolyabb amatőr eszközeim is, amiket a Szovjetúnióban vásároltam. Dolgoztam szovjet anyagokkal is. Az egyik negatívtároló papírdobozom fedelét korabeli filmes és vegyszeres dobozok kivágott kartonoldalaival díszítettem:

Fotóanyagok

Nagyon sok egyéb kellék is megmaradt még, de a te összeállításodban azok mind-mind szerepelnek.

Nagyon jó volt olvasni ezt a blogcsaládot, és még többször visszatérek majd nézelődni ide. Még egyszer gratulálok!

U. József

Kedves József!

 

Köszönöm az elismerő szavakat, és örülök, hogy tetszik az összeállításom. Az emberek különbözőek, de eszerint nem csak én vagyok (korom miatt?) nosztalgikus alkat, és vannak még néhányan, akik érdeklődéssel olvassák a múltra visszatekintő sorokat. És itt a Retronomon vélhetőleg ezek vannak többségben...

 

Valóban az Utitársat bemutató képednél is tettem ígéretet a blogra. Mellesleg a "szomszéd Pista bácsi" Utitárs gépe volt az első fényképezőgép a kezemben életemben, 1954-ben... Még egy fényképem is van, ami azzal a géppel készült.

Amint kiderült, én is laboráltam, és annak folyamatáról is sok apróságot lehetne írni, de nem sok értelme lenne. Viszont azt szeretném megjegyezni, hogy a fototál használati utasítás is találat: bár nekem voltak olyan fototálaim, amik "kemények" voltak, de olyan is, ami téli, kályha melletti melegítés hatására tényleg eldeformálódott...

 

bfonok

Most olvastam el a naplórészletedet: igazán örülök, hogy ezt is betetted! (Egyébként én is írtam tinézser koromban naplót, de azt a táskámmal együtt sikerült elvesztenem...).

Föltételezem, hogy az a 412 forintos nagyítógép a szovjet UPA volt(?). Nekem ugyan Opemus volt, de messziről emezt is ismertem.

 

Nekem is hoztak a Szu-ból néhány tekercs kisfilmet, és emlékezetem szerint nem is volt rossz! Megvannak a dobozai is, de nem akartam belekeverni a blogba, mert belföldi forgalomban nem volt.

 

bfonok

Urbán József képe

Bfonok, nem UPA volt. Ez a 412 forintos nagyító a lehető legegyszerűbb magyar gyártmányú szerkezet volt (full fekete bakelit), saját gagyi objektív, semmi extra. Lehet, hogy ez is Universal volt, mint a hívótank? Nekem mégis nagy előrelépés volt a korábbi saját gyármányú fadobozos másoló után. Később valóban volt UPA nagyítóm is, de az álmom a Krokus volt. Ezt mégsem sikerült elérnem, mert időközben a munkaelfoglaltságomm már nem nagyon tette lehetővé, hogy pozitív eljárással foglalkozzak. Most meg arra nincs időm, hogy a töménytelen mennyiségű negatívjaimat beszkenneljem.

Valóban, annál a törpe nagyítónál egyszerűbbet (és olcsóbbat) nehéz lenne elképzelni; hirtelen nem is emlékeztem rá. Azt hiszem valamilyen ktsz gyártotta...

 

Hát a negatívok szkennelésével én is ugyanígy vagyok :-((

Jó néhány éve azt hittem, hogy fogom a negatívokat (100-120 tekercs), elmegyek egy ismerőshöz, aztán egy délelőtt megcsinálom, a CD-re írással egyetemben: ebből is látszik, mennyire nem ismertem a dolgot.

Később kölcsön kaptam egy szkennert, majd meg is vettem, el is romlott, vettem újat - de a negatívokból jó, ha 10 tekercset digitalizáltam eddig...

 

bfonok

zagyex képe

Innen kicsit keletre a marosvásárhelyi AZOMURES cég készített profi anyagokat, papírt filmeket, úgy emlékszem Fuji licensz alapján.


http://www.unica.ro/campanie/wp-content/uploads/2009/08/hartie-fotografica-azomures-247x300.jpg

 

 

zagyex :)

Köszönet részére cserépdarab ez felad. Ez egy nagyon hasznos és informatív material.The fényképészeti kémia és fejlesztése egyre nagyobb teret nyert a miniatűr kamerával. A legtöbb szerkezet volt, hogy egy fénymentes kazetta nappali világításnál a gépbe a film, ami a másik oldalon egy sima tekercs csévélődött. A keret leexponálása miután az összes negatív volt, hogy betakar a szalag újra, és így vehető figyelembe véve a kamera. Jó post, és tartsa fel. Weboldalak mindig segítőkész így vagy úgy a másik, ez cool stuff, egyébként, mortgage egy jó módja, hogy megkezdte a újítanak fel az álmaidat Világ a valóság.
Köszönöm
Michael,

Először is gratulálok a részletes, és alapos bemutatóhoz!

Másodszor pedig egy gyakorlati kérdésben szeretném a segítségét kérni:

FortePan 50-s filmhez nem találtam hívási időket az interneten. Ha esetleg önnek meglennének az idők ehhez a filmhez, nagy segítség lenne számomra. (1992-es lejáratú, a régi fajta barna-sárga dobozos)

Agfa Rodinal, ill. Ilford ID-11 hívóim vannak itthon.

Előre is köszönöm!

Helló szegecs!

 

Hetente egyszer-kétszer szoktam benézni a retronomra, és most 10 perccel a kérdés után már válaszolhatok is.

 

Jó, hogy írta a hívót, ugyanis a hívási idő elsősorban a hívó összetételétől függ. Rodinallal én is sok filmet hívtam, mivel a hígítási aránnyal nagyban lehetett befolyásolni az érzékenység kihasználást, kontrasztot stb.

Fejből most nem tudok pontos választ adni, de holnap előkeresem a régi dolgaimat, és a Rodinalra biztos tudok javaslatot adni. Ugyan mi az ORWO R-09-et használtuk, de a kettő nagyon nem térhet el egymástól.

 

Az Ilford 11 nyilván elsősorban Ilford filmekhez volt használatos, de nem kizárt, hogy találok arra is valamit.

 

Kis türelmet kérve üdvözlöm:

 

bfonok

Az R 09 (Rodinál) negatív előhívó használata

Tömény oldat, közvetlenül az előhívás előtt kell hígítani a felhasználásnak megfelelő arányban.
Az alaphígítás 1:40, azaz 1 rész R 09-hez 40 rész vizet kell adni.
17 DIN-es (50 ASA) film hívása 20 fokon 9-11 perc.

Hőmérsékleti korrekciók:
15 fokon +50%
18 fokon +20%
22 fokon -15%
24 fokon -30%

Nagy kontrasztú témák lágy tónusú hívásához a hígítási arányt 1:200-ig lehet növelni.
Javasolt előhívási idők 17 DIN-es filmhez 20 fokon,

hígítástól függően:
1:50 17-20
1:75 14-18
1:100 11-16

Gondolom, hogy a csökkenő hívási idő nem elírás:
én csak 1:40 hígítással használtam, emlékezetem szerint.
A Rodinál nagy előnye, hogy nem kellett tárolni liternyi folyadékokat.

Az ID-11 előhívóra sajnos nem találtam adatot, Magyaországon sem az Ilford film, sem a hívó nem volt elterjedve.

Nem tudom hogyan kell értelmezni a kérdésben megadott régi időket?
Mint minden készítmény, ezeknél is a 2-3 éves felhasználhatósági időhatár létezik, hacsak nem kevesebb.

Ha valóban 1992-ig előhívandó filmről van szó, akkor a 18 év bizony nagy idő. Az se mindegy, hogy régen exponálták, vagy most készítenek rá felvételt, több tekercs van belőle, vagy csak egy?

A töményebb oldat mellett szól a rövidebb hívási idő, a hígabb mellett talán a kisebb fátyol, ami a régi filmet lehet, hogy teljesen használhatatlanná teszi...

 

Mindenesetre nem lenne rossz ide is megírni a tapasztalatot, habár ez nem igazán a retronom hatásköre...

(Nekem a jövő héten készül el egy 16 éves, most exponált színes filmem, kíváncsi vagyok az eredményre!)

 

bfonok

Köszönöm a gyors választ!

Ha meglesz az előhívás, beszámolok a tapasztalataimról.

Nemrég fényképeztem 1982-ben lejárt, ám hűtőben tartott ORWO rollfilmre, annál nem volt számottevő a minőségromlás. Igaz ISO 100 helyett csak ISO50-nek lőttem el.

 

Végülis ID-11-ben hívtam elő, 20 C fokon, 10,5 perces idővel. Elégedett vagyok az eredménnyel. Még egyszer köszönöm a segítséget!

 

Bizony idestova két és fél év eltelt, de eszembe jutott ez az ígéretem, mivel ma kezembe került az akkor előhivatott 16 éves színes film. Hát az eredmény több, mint siralmas: a 36 kocka közül egyetlen egyen látszik piros szín (természetesen a negatívon a komplementere), ez biztos erősen túl lett exponálva. A többin képnyomok láthatók, de ami eleve alulexponált, azon semmi. Ennek alapján azt kell mondanom, hogy tíz évnél régebben exponált, vagy 15 évnél régebbi, frissen exponált filmhez nagy reményeket ne fűzzünk...

 

bfonok

mantal képe

Köszönöm a kimerítő, szinte mindenre kiterjedő blogot, jó volt újra olvasni róla! Én magam is nagyon sokat fotóztam, később én laboráltam a fotóimat, de megmaradtam a fekete-fehér filmeknél. Ezekből nagyon sok jött össze az idők folyamán (150-200) amit állandóan ide- oda rakosgattam, nem igazán tudtam mit kezdeni velük...

Nos ez a probléma megoldódott, ugyanis vettem egy film szkennert, amivel most már ragyogóan tudom digitalizálni a régi, elveszettnek hitt felvételeimet. A többi már csak idő, és türelem kérdése, de szerencsére ezekből van bőven. Így már nem tűnik elveszett időtöltésnek a régi hobbym!

És nem utolsósorban a családom, rokonságom is élvezheti a régi felvételeket, melyet most már minden további nélkül meg tudok osztani velük is!

van egy régi Pentacon sic TL-em. nem nagyon értek hozzá, de szeretném kipróbálni. Tudomásom szerint csak neten lehet filmtekercset rendelni, de nem tudom hol és milyent rendeljek. Nem ártana egy kis útbaigazítás ezzel kapcsolatba.

A Pentaconsix annak idején a szoc. relációban gyártott és Magyarországon kapható legkomolyabb 6x6-os gép volt, érdemes kipróbálni...

A fekete-fehér és színes tekercsfilm iránt elég gyér a kereslet ma már (amatőr szinten), de itt-ott még talán beszerezhető; a Gugli szerint:

www.puskasfoto.hu Budapesten a Mammutban, vagy postán keresztül bárhová.

 

Jó lenne megírni ide, hogy sikerült-e?

 

bfonok

mantal képe

Igen, arra én is nagyon kiváncsi lennék, hogy hogyan sikerült, vagy egyáltalán van-e valamilyen eredmény!

A mai digitális világban........

 

köszönöm a választ. én sajnos nem vagyok pesti, tehát nem tudtam még hozzáférni, de megkérem egy ismerősömet, hogy menjen el személyesen, mert úgy biztonságosabb és hatékonyabb is.

amint tudok valamit, írok. még egyszer(i) köszönettel, andi.

Lehet hogy időközben idejétmúlt , de itt is vannak filmek:

http://www.soosfoto.hu/webshop.php?kat=314

Üdv

teslaeltos képe

Nem tudom hogy miért de a csehek tudnak vmit amit itthon nem??

Anno 1987-től az akkori Csehszlovákiából mindig hoztam Foma papírokat Filmeket, tehát ismerem a termékeiket

Az áruk jó volt, csak azt nem értem meg hogy minek kellett a Fortét tönkretenni.

A csehek privatizálták erősítettek bizonyos piaci segmensekben és nem véletlen hogy a gyártmányaik 85%-a expotálásra kerül.

Azért ezt érdemes meglátogatni:

www.foma.cz

oldtimer képe

Jó volt végignézni a sok képet is, és nosztalgiázni, hisz egykor Praktica PLC3-mal és Pentaconsix-el fotózgattam, jobbára fekete-fehér „alapon” amit aztán otthon nagyítottam is.

Most, hogy visszakerült hozzám a Pentaconsix, ismét „fókuszba” került a fotózás, és a filmek. Mármint a nyersanyag. És ahogy néztem igencsak 1500 körül kezdődik egy tekercs rollfilm.

 

Még egy sztori: Lényegesen fiatalabb /na nem mintha öreg lennék/ kollégámnak meséltem a Pentaconsixről, és hogy Carl Zeiss obejktívje van.

Azt mondja: Az Japán!

Mondom: Carl Zeiss? .... Jéna

Még akkor sem kapcsolt, de aztán rékeresett a neten.

 

üdv.: oldtimer