Színes felvételi anyagok

Színes negatívanyagok

A három közül ez a rész a legrövidebb, mivel a filmek méretéről és a kazettákról a tudnivalók részletesen le vannak írva a fekete-fehér részben. Másrészt jómagam csak a '90-es években kezdtem el a színes fényképezést, így retro anyagaim sem nagyon vannak.

Az analóg fényképezésben két módszer szokásos: a felvételi anyag kidolgozása során kapott negatívról pozitív papírképet készítünk, vagy pedig fordítós eljárással az eredeti filmből készítünk diapozitívot, amit átnézéssel, jobbára kivetítve szemlélünk. Ez a fekete-fehér és színes technikára egyaránt igaz: mégis amíg a fekete-fehér diázás jobbára csak szakmai téren terjedt el, addig a színesnél ezt kedvelték jobban. Ennek egyik oka az, hogy a színes diapozitívok színvisszaadása, brillanciája nagy méretben kivetítve igazán látványos, másrészt 30-40 évvel ezelőtt a kedvezőbb anyagi vonzata sem volt elhanyagolható. A színes diázás szinte művészi fokra fejlesztett változata volt a diaporáma; node ezen dolgok elemzése sem tartozik szorosan ennek a blognak a témájába.

A színes fotográfia témakörénél egy új elméleti tudnivalót kell megismernünk, a fény színhőmérsékletét. Különböző hőmérsékletű testek fénysugárzása különböző, így egy bizonyos összetételű színes fénynek egy - fizikailag Kelvin fokban megadott - hőmérsékletet tudunk megfeleltetni. Nagyon leegyszerűsítve mondhatjuk azt is, hogy a fénynek, fényforrásnak a domináns színe kifejezhető egy hőmérséklettel. A színes fényképezésnél az első lépésben, a felvételnél akkor kapunk színhelyes képet, ha a film gyárilag meghatározott színhőmérséklete megegyezik a megvilágító fény színhőmérsékletével. Ennek biztosítására - inkább profi szinten - színhőmérséklet mérő műszerek és az objektív elé helyezhető konverziós szűrők szolgálnak. A napsugárzás a Nap hőmérsékletéből adódóan 5500 Kelvin fok, az izzólámpák 3200 Kelvin körüliek, így a színes felvételi anyagok napfény, műfény és univerzális változatban (4200 Kelvin körül) készülnek. (A napjainkban egyre  inkább elterjedt univerzális filmek sem a kevert fény alkalmazására valók!) A papirképeknél a nagyítás során alkalmazott szűrőkészlettel lehet a  színhelyességet biztosítani.

A színes felvételi anyagok készültek tekercs- és kisfilm méretben is, de amatőrök - néhány művészi babérokra pályázót kivéve - csak az utóbbit használták. Kis kitérő, mert igazi retronom téma: 127-es jelű, vagyis 4 cm széles színes filmet (Magyarországon) nem lehetett vásárolni. Idézet Kun Miklós: A színes fényképezés ábécéje c., 1967-es kiadású könyvből: "A 4x6,5 cm-es géptulajdonosoknak azt ajánljuk, hogy vásároljanak 6x9 cm-es színes filmet, s vágassák át szakemberrel a kívánt 4x6,5 cm-es méretre. Üres orsót és a 4x6,5 cm-es védőszalagot díjtalanul adnak a boltokban."
Mivel a Forte gyár 1969 körül jeletkezett a Fortecolor színes negatív filmmel, a kezdeti gyér igények ellátására folyamatosan kaphatók voltak az Agfa és a Kodak termékei. Az első illusztráción a nap- és műfénynél egyformán használható (universal) Agfacolor negatívfilm dobozát láthatjuk.

Az Ofotért kínálatában jóval olcsóbban lehetett kapni a keletnémet ORWO filmeket, amelyek közül az Orwocolor NT 18-at és az Orwocolor NK 18-at ismertem (N=Negative - negatív,T=Tageslicht - napfény, K=Kunstlicht - műfény): ezeket a számnak megfelelően 18 DIN-esként kellett exponálni. A kicsit érzéketlenebb NC 16-os film 4200 kelvin színhőmérsékletre volt beállítva. A fotokémia fejlődésével, a maszkolásos technika bevezetésével az előbb említett filmtípusok kiszorultak a gyakorlatból, így 1970 után már csak az Orwocolor NC 17 Mask, nem sokkal később az NC 19 Mask típusjelű filmmel találkozunk a színes ORWO negatívok között; közülük az utóbbi kazettáját tudom bemutatni.

A színes diázás területén szerintem a Kodak gyártmányok voltak az elterjedtebbek. Az alábbi kép az egyik legkedveltebb diafilm dobozáról készült: látható, hogy ez már az első részben leírt DX kivitelű volt.

Természetesen a wolfeni Orwo is gyártott színes diafilmeket. Az alábbi kép a 16 és 18 DIN-es napfényfordítós ORWO film kazettáiról készült (U=Umkehr - fordítós, T=Tageslicht - napfény), a második a 18 DIN-es műfényfordítós dia anyag (UK 18) dobozát mutatja be.

Az Ofotért 1974-es árjegyzékében már szerepel a Forte gyár színes diafilmje is Fortechrom néven.

A felvételi anyagok áttekintését azzal zárnám, hogy azon fotósok, akiket még nem csábított el a digitális forradalom, fekete-fehér technikával jószerivel már csak saját laborban foglalkozhatnak, színes területen pedig a boltok polcain leginkább az alábbi távolkeleti produktummal találkoznak:

Ízelítőül itt is felsorolok néhány 1971-es (1979-es) árat:
6x9-es tekercsfilmek:
Fortecolor negatív (hívással együtt)   24,- Ft   (63,- Ft)
Orwocolor NC 16      27,- Ft   (NC 19: 31,- Ft)
Orwochrom UT 18   27,- Ft   (31,- Ft)
Kazettás kisfilmek:
Fortecolor negatív (hívással együtt)   42,- Ft   (83,- Ft)
Fortechrom  (1979)   65,- Ft
Orwocolor NC 16      52,- Ft   (NC 19: 60,- Ft)
Orwochrom UT 18   60,- Ft   (65,- Ft)

Fekete-fehér felvételi anyagok
Fotopapirok