Iskolai kockás füzet


Forrás: 
saját
Iskolai kockás füzet

Ha esetleg rosszul lenne olvasható: ezeknek a füzeteknek az ára 50 fillér volt.

Ilyenem nekem is volt. erről lestem a szorzótáblát. A színe csúnya bordós rózsaszín.Sőt, volt olyan füzet  is ami figyelmeztetett a zebrán való helyes átkelésre. Olyanba írtam az első receptjeimet.

Az én időmben az ilyen 50 filléres füzet borítója ugyanolyan fehér volt, mint belül, és ugyanolyan vékony papírból volt. A hátoldalán lehetett szorzótábla a kockás, számtanfüzeteknél, de más, hasonló füzeteknél a "Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded" szöveg volt olvasható.

Bocsi! Az enyém egy kicsit késöbbi  kiadás , mert annak 2,10 ft. volt az ára.

A hátuljára pontosan  a "Kisforgalmú utcán is nagy a balesetveszély! Vigyázz magadra mindenütt!" felirat volt.

Csuby képe

Igen, a tanító néni is úgy mondta, hogy hozzatok egy 50 fll.-es kockás füzetet. A 40 lapos - igy neveztük a  vastag füzetet - az talán 2 Ft-ba került, és kék kicsit erősebb borítója volt.

De a rajzlapot ís úgy hívtuk, hogy 10 fll.-es és 20 fill.-es (A4; A3)

 

És ma már nincs is fillér.  :-((

Emlékezetem szerint az első oldalon "Gyűjtsd a vasat, és a fémet..." felirat 1956-57-ig lehetett, nekem is volt. A lefényképezetten már nincs, egyébként fehéres színű, és nem karton borítójú. Az már 10-20 évvel későbbi változat.

 

A "kockás" füzet megint más kérdés: egyes szigorú tanítóbácsik kijavították a nebulót, hogy az nem kockás, hanem négyzetrácsos: geometria szempontból tökéletesen igazuk volt, de eredményre mégse jutottak...

 

bfonok

"Hivatalos" megnevezés: négyzetes füzet. Egyébként a (köz)nyelvben a kocka és négyzet-téglalap keveredik, lásd filmkocka és nem "filmnégyzet".

ml

Négyzethálós.

Csuby képe

Igen négyzethálós és nem négyzetrácsos.

Köszönöm a javítást.

Csuby képe

A "hivatalos" helyes megnevezés négyzetrácsos.

De igazad van, a köznyelvben keveredik.

Lásd még: kockás ing.

... mert a magyar térben gondolkodik, nem síkban :))

 

Bendegúz

NofreT képe

Úgy emlékszem, hogy mindenkinek be kellett kötni a füzeteit valami csomagolópapírba. Akkoriban szinte csak egyféle volt, a kék csomagolópapír, hozzá vignyetta, fehér alapon dupla piros szegéllyel. Az ember gyereke igazán nem sokáig láthatta így ezeket a füzeteket (a feliratosokra gondolok):)
Pedig ennek a füzetnek kimondottan hasznos a hátlapja, még a római számokat is felsorolja

Nofre

Csuby képe

Vignyetta is retró szó, a cimke megfelelője.  De rég hallottam.

Honnan ered, ki tudja ?

leguan képe

vignette = címke (francia)

NofreT képe

Nem is gondoltam rá hogy mit írok, jött automatikusan, de tényleg retrós :)
nagyon jó, hogy észrevettétek

Nofre

Én azt gondolom, hogy csomagoló papír akkoriban is több volt. Már csak azért is, mert akkor még mindent papírba csomagoltak, ruhaneműt, könyvet stb. A speciális sötétkék (indigó) papírt én csak a füzetek bekötésénél láttam használni, később kiderítették, hogy az egészségre ártalmas, akkor jöttek a világos csomagoló papír színű csomagoló papírok a füzetekre. A füzeteket persze nemcsak bekötni kellett év elején, hanem végig margózni is, de erre, gondolom, már csak kevesen emlékeznek (elég keserves emlék).

NofreT képe

Hasonló kék papírfedlapú füzetek is voltak, ha jól emlékszem.
Na igen, a margózás nagy próbatétel volt. Valami értelme annyi lehetett, hogy némi önfegyelmet kellett gyakorolni közben, főleg ha a favonalzó néhány helyen sérült volt, mert akkor bizony görbe lett a margó. Állítólag a lányok jobban bírják az ilyen feladatokat, én nem is úgy emlékszem rá, mint szenvedésre :)

Nofre

Én 1960-ban végeztem az általánost, úgyhogy margóztam eleget...

Emlékszem, hogy gombostűvel átszúrtam a füzetet alul-fölül, és így lett egyforma  széles  margó.

 

A csomagolópapír abban az időben a sötétkék volt, más nem.

 

bfonok

A gombostűs technika valóban általános volt. De csomagolópapír általában több féle volt, csak a füzetek bekötésére kellett ezt a színt használni. Nem emlékszem, hogy a könyvesboltban kékbe csomagolták volna a vásárolt könyveket, de máshol is volt más - céges - papírtekercs a csomagoláshoz. Persze tévedhetek.

A könyveket és a füzeteket kellett év elején becsomagolni és vinyettéval ellátni, ráírni a tantárgyat és a nevet. Ez a csomagolópapír az én általános iskolai koromban (1955-1963) kék volt.

furstl írja: "... ráírni a tantárgyat és a nevet."

 

és az osztályt: pl. VI. B.

(Mi még mindig római számot használtunk, a gyerekeim már arab számmal írták.)

 

bfonok

Most is látszik, hogy sokszínű a világ.

Nálunk (falun) a tankönyveket csak az iskolában lehetett megvásárolni, ahogy a nyomdából megjött.  Azt nem csomagolta senki, csak a diák, emlékezetem szerint mindig kékbe.

Ismétlem, én 1960 előttről beszélek, de csomagolt tankönyvhöz a középiskolában sem volt szerencsém.

 

bfonok

Valóban a diák (vagy a szülei) csomagolta/csomagolták :-)

"Stréberebbek" a füzetek kék csomagolópapírjára még nylonborítót is húztak.

ml

Teljes a félreértés ez a sokszínűség. A tankönyveket és a füzeteket mindenhol mindenki kék csomagoló papírba kötötte be, ahogy eddig itt olvasható is. Én csak nofre egyik megjegyzésére reagáltam, hogy ez vélhetően nem azért történt így, mert akkoriban nem volt más csomagoló papír forgalomban, hisz a könyvesboltban, a ruházati üzletekben mindenütt papírba csomagolták a vásárolt árut, és nem kékbe.

NofreT képe

Nekem tiszta volt a "kép" :) de az időszakokat jobban figyelembe kell venni. Annak is aki ír róla, meg annak is , aki olvassa. Szóval az ötvenes években az iskolai könyveket és füzeteket a szabványos kék csomagolópapírba csomagoltuk, házilag, szinte első házi feladatként.
Akkor még nem volt műanyag védőburok. Az egy másik, következő generációnak könnyítette meg az életét (vagy nem) .
Az üzletekben tekercsben volt a csomagolópapír, amibe az árut csomagolták. (50-es évek)A műanyagipar akkoriban még gyerekcipőben járt. Ezért az iskolatáska többnyire préselt papírból készült, mint a bőröndök, az én első táskám is ilyen volt: méghozzá fekete. Ezek általában öröklés útján vándoroltak egyik gyerektől a másikig, amíg csak használható állapotban volt. A táskában fából készült tolltartó, a szerencsésebbeknek redőnyős-emeletes, nekünk csak egyszerű fadoboz, becsúsztatható fedéllel. Az uzsonna textilszalvétában. Nem emlékszem nejlonzacskóra ebből az időszakból. Papírszalvétából is csak az évtized végefelé lett nagyobb választék, ezért volt nagy becsben tartva a szalvétagyűjtemény.

Nofre

Csuby képe

A "felszereléshez" tartozott még a szintén fekete kis uzsonnás táska,

a vállon átvetve. Az iskolatáska persze háti volt, de olyan dobozszerű.

Volt még a tornazsák, amit a nagyi vart, és a márvány mintás papírral bevont karton rajztábla tartó.

Svájci sapka, ing kisdobos nyakkendővel, kantáros mackó nadrág, szandál. Hát így jártunk iskolába az 1950-es években. :-))

 

leguan képe

Ez a szép nosztalgiázás lám-lám eszembe juttatta a redőnyös tolltartót.

Nyáron majdnem vettem egyet a Nagykörösi úti  "Ecserin".

Hát ez érdekes. Valószínűleg azért kellett az uzsonnás táska (bár nekem nem volt), hogy a szendvics ne zsírozza össze a füzeteket. Azzal együtt én úgy emlékszem, hogy valamiféle nejlonzacskó már volt akkor is, és nagy balhé volt belőle, ha üresen nem vittem haza, nehéz volt pótolni. Persze ez lehet, hogy már később, a felsőben volt (én is jórészt az ötvenes években jártam az általánost).