Ilyen volt gyereknek lenni a 90-es években
Ahogy elnézem a mai fiatalságot(bár magam sem vagyok öreg, 81-es születésű), elszomorodom, hogy hova is süllyedt ez a világ! Nem akarok eleink untig hallgatott mondatával élni ("bezzeg a mi időnkben...."), de lényegesen megváltozott minden! Ezért nagyon sokszor visszagondolok az én gyerekkoromra, amit akkoriban még nem értékeltem úgy, mint most.
Egyik legemlékezetesebb állomása a műholdas csatornák megjelenése volt(90-es évek eleje), amikor is divatba jött a számomra igen kedves MTV(és itt nem a Magyar Televízióra,hanem az amerikai Music TV-re gondolok). Ezt a csatornát néztem a fekete-fehér Videoton Superstar tévémen és minden este izgatottan vártam a slágerlistát,mely élén a New Kids On The Block állt....
Vasárnap délutánonként nézhettük a "Walt Disney bemutatja"c.műsort,ahol Dagobert bácsival,Chip és Dale mókusokkal,valamint társaikkal múlathattuk az időt.
Szabadidőben kitűnő szórakozást nyújtott a "Gazdálkodj okosan"társasjáték,mellyel órákon át lehetett játszani.Divatba jöttek a különböző videójátékok,köztük a kedvencem,Super Mario.....
Tizenéves korom egyik legkedvesebb emléke(ami a mai napig jelen van),a "Váratlan utazás"c.sorozat.Emlékszem,mennyire vártam a szombat estéket,hogy 1/2 8-kor végre leadják az újabb epizódot a Magyar Televízión....S még sok számtalan szép emlék....
Bevallom,hiányoznak ezek az időszakok!!Még akkoris,ha manapság a technika vívmányai megkönnyítik életünket.Igaz,én megvoltam nélkülük.
Milyen jó volt kézzel írott leveleket váltani...,izgatottan rohanni a vezetékes telefonhoz,ha csörgött,mert sejtelmem sem volt,hogy ki az,aki hív.....,a tanórák közti szünetekben Lutra album matricákat cserélgetni.......
......esténként a kívánságműsort hallgatni a rádióban,hátha adják a kedvenc számomat,amit magnóra vehetek...
Ha pedig bekapta a magnó a szalagot és az elszakadt(mert ez bizony előfordult),mindig igyekeztem összeragasztani és milyen elégedett képet vágtam,hogy ismét működik a kazettám...:)
Végezetül pedig ....milyen jó volt negyedévente egyszer eljutni egy buliba(már ha annak lehetett ezt nevezni),ami este 10-ig,jó esetben 11-ig tartott,és ahonnan színjózanon távoztunk...(Na jó,17 éves korom után azért ez már nem volt jellemző,de ez más történet:))
Dióhéjban ezt jelentette számomra a 90-es évek gyerek-ill.tinikora.Remélem,kellemes emlékeket ébresztettem fel azokban az emberekben,akik elolvasták!:)
- krajzsuzsa blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
1980-1989
1980-1989
1980-1989
Ismeretlen évjárat
1980-1989
.thumbnail.jpg)
Ismeretlen évjárat
1981
1960-1969
1980-1989
1960-1969
1990-1999
1970-1979
1980-1989
1980-1989
1960-1969
1985
1980-1989
1960-1969
Ismeretlen évjárat
Üdv!
Egyetértek a gondolatokkal,a gyerekkori és jelenlegi életérzéseddel....
Mondhatnám megvetem a jelenlegi "lájkolós" világot,és nem azért mert maradi volnék,hanem pl azért mert a 10 éves lányomra totális agypusztító hatása van ennek az egésznek...
Katasztrófa ez az egész...a reklám hegyek,a fiatalokból agymosott üresfejű és érdektelen embereket "nevelő" idétlen valóság show-hegyek...
És amitől rosszul vagyok: a magyar nyelv,írás,törtéénelem,stb háttérbe szorulása...amikor az én gyomrom is elszorul pl. az egyik reklámban:
a csirkefalatok nem "so good" henem mondjuk: olyan finom..vagy olyan jó...
Nehéz lenne ezt kiírni?Vagy olyan szinten állunk már hogy ciki magyarul kiírni a magyar embereknek?
Szomorú mindez...és becsülendők azok a fiatalok akik akár szüleik nyomására vagy akár önszorgalomból megtanulták a "magyart",és nem felejtik...
Én is szerettem anno nyúzni a commodore 64-et aztán meg az amigát,de amellett barátkoztam,játszottam,kószáltam,csavarogtam stb...
A mostani gyerekek: nagyrésze csak a közösségi portálok előtt növeszti a hátsóját,lájkol és írogat egész nap - beszélgetés,személyes kapcsolat stb helyett...szomorú és ahova vezet még szomorúbb....
Én már a nálam 10 évvel fiatalabb korosztályon is (én 77-es vagyok) sokszor azt tapasztalom hogy egy villanykörtét nem tudnak kicserélni...
A kivételektől elnézést kérek :))))))))))
panblue
Nagyon szépen köszönöm az egyetértést!!Amit a magyar nyelv háttérbe szorulásáról írtál,abban én adok neked igazat.A magyar szokások is eltűnnek lassan.:((pl.húsvétkor a locsolkodás)!A halottak napját is kezdik elrontani az amerikában elterjedt "hallowen tökkel"!!Szerintem elhunyt szeretteinkre nem így kellene emlékezni....Na,most jól elkanyarodtunk a"boldog gyerekkortól",de sajnos ez az igazság!Ezért is örülök a retronom.hu.-nak és ezer hálám a létrehozójának,mert időnként ide "menekülök"ebből a buta világból....
mindkettőtöknek igaza van, sajnos!
Én 1968-ban születtem, tehát valamivel távolabbról nézem a 90-es éveket, mát mint dolgozó ember éltem át őket. De az én gyerekkorom is hasonló volt a fentebb leírtakhoz. Még nem volt telefon (20 évet kellett várni, néha még többet) tehát át kellett bicikliznem a barátaimhoz ha játszani akartunk. És a játszótéren is szoktunk találkozni, nem bambultuk a TVt naphosszat. De volt fantáziánk, tudtunk új játékokat kitalálni a meglévők mellé.
Sajnos alkalmazkodnunk kell a rohanó világhoz, az infosztrádához és a hasonló technikai vívmányokhoz, de nem lenne szabad elfelejteni a régi értékeket.
Szia! Olyan jó, hogy más is van, akinek jó emlék az az időszak, amikor mi voltunk gyerekek. Nekem nagyon hiányzik. Minden hiányzik, ami akkor volt, legyen szó a régi Közértekről vagy ABC Áruházakról, az illatszerekről, a bútorokról, a divatról, a várva várt kívánságműsoron át az iskolaköpenyig minden hiányzik. Szerettem azt a gyerekkort, és bár a fiaim is át élhetnék! De sajnos az elmúlt. A mai gyerekek nem játszanak, hanem bántják egymást, agresszívak, és csak a tv és a net létezik számukra. Én igyekszem azt nyújtani a fiaimnak, amit nekm is nyújtottak a szüleim, csak az anyagi fedezet nincs meg rá sokszor, pl. nyaralás a Balcsin. De azon kívül az együtt TV-zés öröme, a közös társasozás mind-mind megvan. De jó lenne visszahozni azt a kort!!!
Megrendeltem mostegy könyvsorozatot, ami felidézi ezt a kort. Előre félek, hogy milyen szomorkás leszek tőle, de jó lesz visszagondolni, hogy milyen finom volt akkor a Márka meggy, hogy milyen fincsi illata volt a Gabi habfürdőnek...Hiányzik az az érzés, ami akkor volt. Szerinted/ szerintetek lesz egyáltalán hasonló is? Mert olyan már tuti nem.
Szia Anya!!:)Említetted,hogy rendeltél egy könyvsorozatot.Írnál róla egy picit bővebben?Előre is köszönöm!!
Egyébként jó a hozzászólásod és szerintem sem lesz hasonló kor.:(
Retroévek a neve. Neten meg tudod rendelni. Nem történelem könyv, hanem a mindennapokkal foglalkozik 1956-tól 1989-ig. www.retroevek.hu
Köszönöm!!Akkor ezt reklámozta a tv!!Csak ott azt hangoztatták,hogy okt.27-től kapható.Ezt keresem azóta is,de még egy újságárusnál sem volt.Remélem,mostmár lesz!!:)
Kedves hozzászóló, teljesen egyetértek veled is, és az összes többi felhasználóval, aki itt megosztotta gondolatait, emlékeit a '90-es évekről. Magam is 1981-es évjárat vagyok, pontosan így láttam a világot gyermekfejjel.
De sajnos az össznépi butítás már akkor elkezdődött éppen az MTV-vel, a Lutra-albumokkal és az összes többi dekadens "nyugati" szirszarral. Csak akkor még kontroll mellett történt mindez, mely aztán szép lassan megszűnt létezni.
Olvasom itt ezt a blogot, és örülök hogy azért másban is vannak hasnoló gondolatok. Mondjuk én 84-es vagyok, sok az élmény, de én amit a legjobban szeretnék visszahozni az a 90 es évek vége. Akkor még készültek jó zenék, jó gépek, mára annyira felhigult minden, pedig a 80-as évekhez képest a 90-es is biztos más. 2011 van eltelt nem is olyan sok év és minden megváltozott. Ócskák a zenék, minden cserélhető, semminek sincs értéke, a megélhetés a legdrágább, és ez a lájkolós világ... A csapból is ez folyik. Bárhova elmenni bármit csinálni jobb ennél, de hoppá most is csak a gép elött vagyok...
Üdv kolléga, szerencsére - megdöbbentő módon - nagyon sok igazán jó zene született az utóbbi időben úgy hazai, mint nemzetközi vonalon, még a populáris vonalon is. A sokat játszott énekesnő, Adele például egészen kivételesen zseniális, a gangzástervezés pedig egyértelműen a klasszikus kort idézi. De van sok más példa is. Hazai fronton pl. Tóth Gabi: Sorskerék c. száma, és Ákos új albumai kiválóak.
De persze van a nigger kókuszdióreszelő zajjellegű terhelés is, és még mindig ebből van több sajnos...:O(
Még egészen kisgyerek voltam a 90-es években (92-es vagyok), de még így is nagyon sok mindenre emlékszem: normális, valódi hangszerekkel készített zenék, valóságshow-tól és egyéb szeméttől mentes tévéműsorok (Kisváros, Játék Határok Nélkül stb.), nyáron majdnem minden hétvégén strandolás a családdal (nem került kisebb vagyonba), tanárokkal és nagyobbakkal tisztességesen viselkedő gyerekek, rengeteg magyar termék a boltokban (nagyon sokszor mentünk anyukámmal csak a sarki kisboltba vásárolni, nem kellett valamelyik hipermarket-ig elmenni, hogy minél olcsóbban kijöjjünk - bár nem is volt még hipermarket) és még tudnám sorolni. Ezekből mára sajnos nem sok maradt, illetve az a kevés is kiveszőfélben van. A panblue és mecatron által is említett lájkolós világ engem is nagyon irritál, pedig leginkább az én korcsoportomat vonzza az ilyesmi (nem véletlenül nincsen facebook-om vagy iwiw-em). Manapság megemlítem valakinek a Pál Utcai Fiúkat vagy a Soho Party-t, azt se tudják miről van szó. Szoktam is sokszor sajnálni, hogy nem 10 évvel hamarabb születtem...
Üdv!!Nagyon örülök,hogy ilyen fiatalon így látod a helyzetet!!:)
Üdv!
Elég alap dolgokat nem tudnak vagy nem ismernek a mai fiatalok (és most nem a Soho Partyra gondoltam persze :))) )...
A gyártmáynokból,termékekből elveszett az anyag,az emberekből eltűnt az értelem és az érzelem,mindenki csak a mának él,a múltat felejtik,a jövővel nem foglalkoznak.
Zombiként bámulják a sorozatokat,értelmetlen műsorokat,stb...
Én meg még előbb szerettem volna születni,és nemcsak a 80-as évek hifijei miatt hanem a hogy is fogalmazzak finoman...a kelet-német és egyéb kiruccanások miatt :)
panblue
Nagyon tetszik ez az összeállítás, gratulálok hozzá! Bár lehetne hosszabb, olyan élvezettel olvastam, rossz volt a végén visszazökkenni ebbe a mai világba!
Én '75-ös lévén már nem gyerek, inkább kamasz voltam a '90-es években, mégis ugyanezeket a dolgokat szerettem, ugyanúgy vártam a slágerlistában a kedvenc számaimat, miközben az ujjam a magnó felvevőgombján volt, ugyanúgy megnéztem a Walt Disney-t hétvégén, mert JÓ volt! Nekünk szólt, szép dolgokat közvetített, olyanokat, amiket kamaszként is értékeltem, holott tudtam már, milyen íze van a ciginek, vagy milyen érzés szédülni a vodka-naracstól. Mégis jó volt gyereknek lenni, nem kellett gyorsan felnőni. És mi még valóban megtanultuk az értékeket. A mesékből, a körülöttünk lévő világból.
Nagyon hiányzik az a világ! Ebben a maiban már semmi nincs abból az időből, csak mi. MI, akik még érzünk, ahogyan írtátok már itt többen is. Akiknek e képek és írások láttán még ugyanazok az érzések törnek elő és ugyanúgy mosolyt vagy könnyeket csalnak az arcunkra!
Örülök, hogy itt lehetek Veletek!
Nagyon szépen köszönöm a gratulációt,Melica!!!Úgy látszik akkor van közös bennünk bőven!!:)Én is szédültem a vodkanarancstól!!:)A hozzászólásoddal is egyetértek!További szép estét!!
Kedves Melica!
Most olvastam,hogy 1975-ben születtél. Akkor jártam a II.középiskolai osztályomat Vácon a Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Egyik leghiresebbé vált tanulónk Práger György volt,aki 1966-ban érettségizett és a Magyar Televizió mezőgazdasággal foglalkozó műsorainak vezetője volt,és sokáig a TV-hiradót is vezette. Sajnos,50 éves korában 1998-ban elhunyt.Szerintem a 70-es évtized,-ha lehet igy mondani- a Kádár éra aranykora volt,ugyanis a 60-as évtized eleje még a konszolidációban telt,a 70-es évtizedben érezhető volt a fejlődés,gyarapodás,mint kamasz magamon éreztem,hogy szüleim tisztességes munkával gyarapodni tudtak,1973-ban komfortositottuk a családi házunkat Rákospalotán,fürdőszobát készitettünk,bevezettük a központi fütést, a pincében levő kazánból fütöttük a házat. Azután az 1979-es év nyara hozta meg az első komolyabb áremelést,és a 80-as évtized már a leszálló ág kezdete volt,az 1985-os XIII.Pártkongresszuson Kádár János még igy nyilatkozott: "A belpolitikai helyzet szilárd".,de már lehetett látni a "repedéseket" a szocializmus bástyáján. A végső döfést az 1985-ben megválasztott új szovjet pártfőtitkár Mihail Gorbacsov adta meg,a meghirdetett "peresztrojka és glásznoszty-ával" a szocializmusnak! 1961-ben Hruscsov pártfőtitkár még igy nyilatkozott: A szovjet nép a 80-as évtizedben már a kommunizmusban fog élni,nem lesz lakbér,ingyenes lesz a közlekedés,és a közszolgáltatások,áram,gáz,viz,stb... álom,álom álomkép... Az ezzel kapcsolatos cikket a következőkben töltöm fel!
Nagyon helyes,csajszis kis összeállítás,gratula!Én 69-es fickó vagyok a 90-es évek elejéről legfeljebb a NKTB ugrott volna be,érdekes látni egy akkori tinilány kedvenceit.És hát igen,sajnos azok jó és értékes dolgok észrevétlenül eltűntek az életünkből amiért érdemes nosztalgiázi utánuk.
Viszont én azért nem látom olyan reménytelennek a helyzetet.Tény hogy a jelenben mindent elborítani látszik az olcsó felületesség,de jónéhány mostani tinédzser ismerősöm,beleértve a 18 éves lányomat,érdeklődnek a közelmúlt,még értékkel bíró produktumai iránt(zenék,filmek,könyvek),és nem veszik komolyan a nagyon kommersz,eldobható produkciókat.Viszont
nagyon komolyan irigyelnek minket, akik még olyan korban nőttünk föl amikor nem feltétlenül a péztárcádon múlt, hogy tartalmas élmények érjenek.Nagyon érdekes látni például a jutyúbon a 70-es,80-as,90-es évekbeli zenéknél sok tizenéves kommentelő a világ minden tájáról hasonlóképpen fogalmaz,hogy milyen jó lett volna tíz-húsz évvel korábban születni hogy még eredetiben lehetne megélni azt a korszakot.
Ez egyértelmű kritikája a mai viszonyoknak,és talán felnőttként majd tesznek azért hogy pozitív irányba változzanak a dolgok.
Mint írtam-viszonyítási alapként én 77-es vagyok...tehát sorjában:
mindig érdekelt a hi-fi - video és számítógép...ennek tükrében legelső érdeklődési köröm édesapám autójában levő MTC kazettás autórádiója és otthon használatos national kazettás rádiója felé irányult.
Számítógép tekintetében boldog tulajdonosa voltam egy 2. generációs (laposabb) commodore 64-nek.Ezt később,sokkal később lecseréltem egy amiga 500-ra,ami megvolt egészen középiskola másodikos koromig.
Első "komoly" hifim amit a szüleimtől akptam egy silva music center volt,
1992-ben,már cd lejátszóval.Ezt 95 körül sonyra váltottam le,amit az egyik jó bizományis ismerős szerzett.( fh-b55cd )
Sajnos az orion-videoton korszak nekem teljesen kiesett,először testközelből a 90-es évek végén láttam és hallottam ilyeneket :)
panblue
Szintén a régi-régi 75-ös gyártásu emberkék közül való vagyok:) Az is jó volt "anno" ,hogy megvoltak a dsk-k vagyis az iskolai sportkörök.És mivel csetelni nem tudtunk inkább suli előtt meg suli után sportoltunk,versenyekre jártunk .Ez lehet még a 90 előtt volt de még a szakközépben is ment legalábbis nálunk.Szóval bicikli,szíjas görkorcsolya,bujócska az ovoda udvaron.....lényeg a természet lágy öle.Mikor nyaralni mentem a rokonokhoz egy hét alatt 2 szer tudtam hazatellázni mert csak a postán volt telefon:)És ha a BARÁTAIMNÁL voltam mert akkor nem csak bejelölt ismerősei voltak az embernek akik az utcán aztán nem is köszönnek,nem zavartak haza délben hanem automata ott kajáltunk.Nameg köszöntünk egymásnak a lépcsőházban.....Sőt még csak be se volt zárva az ajtaja:)))Aztán a randevúk amikor hus vér csajjal találkozott az ember remegő gyomorral és izzadó tenyérrel várta hátha megcsokolhatja a végén .Na ez már a mult:))
üdv!
méghogy csak a Puffin adhat erőt mi??
Ez a hozzászólás egy nagyon kedves emléket elevenített fel bennem.:)
A legjobb barátnőmmel mi sem cseteltünk,hanem kimentünk a Nagyerdőre(Debrecen),felültünk egy nagy fára(ami még mindig ott áll)és lestük a fiúkat,akik arra bicajoztak...:)))(voltunk kb.12-13 évesek).Apropó bicikli...Ezzel kapcsolatban rossz tapasztalatom van: szintén a Nagyerdőn esett meg velem,hogy egy domboldalról(ami nem volt meredek)fék nélkül legurultam,"megbotlottam"egy kőben....Mondanom,azaz írnom sem kell,hogy akkorát estem...A lábam olyan kék-zöld volt,hogy festeni sem lehetett volna szebbet:)))
További szép napot!!Üdv:krajzsuzsa
Hát igen a rengeteg zúzódás ellenére is felmásztunk ujra....:)A bicajokkal kapcsolatban van egy jó emlékem:ügyességi verseny volt a "Barátság" parkban ahol is én a ruszki íves vázú gyerek bicajommal 3. lettem 2 csúcs BMX után.Na ez volt ám a pofon az imperialistáknak :D
méghogy csak a Puffin adhat erőt mi??
Jó a RUBIK-KÍGYÓ-s AVATÁRod/LOGOd! Nekem is iylen gömbtokos volt de v.kék-s.kék párosítás,volt benne papir is iylen sárgás szinű rajzokkal!MEG KELL KERESNEM HOVA LETT
IYlenm barnát pár éve szereztem voltkollega-barátomtól,aranyozott RUBIKaláirásos matrica van 2végén ha megvban még...gömb nélkü,de egybe van, a kékemet meg pár éve unokatzesóm játszva 2tétörte úgy hogy a mozgóráészben 1/3ad-2/3ad arányban vált ketté, a forgórész yilen 2db áttetsző maáynag patent,és bennük rugó..kiderült 2téeséskor,és ráadásul az a GArzonbútor-álcsavaranya-anyagú szarul törő fehéres áttetsző műanyag,hiába ragasztom...még pillanatragasztóval is...
"Biztos jó munkásember" S.Balázs Szfvárról Vénülő RETROgyűjtő
Még nekem, 91-es születésű kisgyereknek is tetszett ez az időszak.
95-96 környékén nálunk is bevezették a tányéros tévét, amin egész nap a Cartoon Network és a Super RTL ment. Azon kívül igen, az MTV1-esen a Disney rajzfilmek, azok is lekötöttek. :)
A házunkkal szemben álló telek egy autópiac volt és rendszeresen oda mentem át kóláért az automatából. Egy időben aztán inkább nem használtam az automatát, mert nem tudtam, hogy még a régi vagy már az új (ma is használatos bimetál) 100 Ft-os érmét fogadja-e el.
A Mario kimaradt az életemből és mai napig nem is kedvelem, de 97-ben megkaptam az első számítógépemet (ami a mai napig a szekrényemben van) és más játékokka voltam lekötve egész nap. Emlékszem még arra is, hogy "prince megahit" parancssal kellett indítani a Prince of Persiát. :D
Ha pedig túl sokat játszottam és eltiltottak pár hétre, reggeltől estig a lakótelepen bicajoztam keresztbe kasul.
Még az ezredforduló után kb. 3-4 évvel a rádióból vettem föl a zenéket a walkman-emhez. A zenék egy része és a walkman is meg van még hibátlan állapotban a szekrényben. MP3 lejátszót csak 2008-ban vettem, de az a mai napig hűen szolgál, még ha igen viseltes is.
2006-ban kezdtem el a szakiskolát. Addig nekem sok osztálytársammal és ismerősömmel ellentétben nem volt mobiltelefonom. És nem is hiányzott. Volt az iskola aulájában egy vezetékes telefon. Csak bedugtam az 500 Ft-os kártyámat és hívtam az otthoni vezetékes telefont, ha valamit akartam. Vagy apámat, mert neki azóta van mobiltelefonja, mióta van magyarországon PannonGSM (hát igen, Telenor).
Hopp és máris elkanyarodtam a cikktől, a 90-es évek témájától. :D
És arra emlékeztek amikor még angolul ment a Cartoon Network, és még igazi rajzfilmek mentek rajta? Én onnan tanultam meg használhatóan angolul. Captain Planet, meg Swat Kats, s a többi. Amióta a saját gyártású "valamik" mennek, az unolaöcsémnek sem engedem. Egyébként én a 80-as eresztés vagyok.
Nővérem és a barátnője rendszeresen hazasétálhatott Bp. belvárosból a Kökire éjszaka buli után, csak a barátnő bátyja kíséretében; sohasem lett bajuk...
Sorolhatnám még, de minek...
Ellenben a közösségi oldalakról más a véleményem, mint a többségnek. Sok régi haver most külföldön él, (Malayziától Kanadáig) évekig nem jönnek haza, "kicsit" nehéz lenn velük tartani másképp a kapcsolatot... És megkönnyíti a szervezést, amikor hazajönnek 2-3 hónap szabadságra...
Szia Spamnak!!
Hogyne emlékeznék a régi CN-re!!:)))Én a Két lökött kutyát imádtam!!!
Üdv Mindenkinek!
60-as évek végén születtem, így a 80-as években sikerült hasonló érzéseket megélnem, mint amiket a 70-80-as születésűek a 90-es években.
Minden generációnak megvan a maga arany gyermekkora és ifjúsága, hiszen szüleim mindig a 60-as évekről beszéltek nekem áhítattal.
De tény, hogy az utóbbi 20 évben sokkal többet változott a világ, mint előtte levő időkben.
Én arra is emlékszem, amikor gyermekként átfutottam a szomszéd nénihez, mert az ajtók mindig nyitva álltak egymás előtt.
Abból sem volt baj, ha éjszakára nem zártuk be.
Lányom 10 éves.
Én 10 évesen reggel elindultam otthonról és estig nem is láttak a szülők (persze ha nem volt iskola), mert a játszótéren rohangáltunk, bicikliztünk, vagy éppen egymást kergettük.
Ma ki meri elengedni a kiskorút egyedül a játszótérre?
De inkább a pozitív dogokról írnék, meg arról ami szép volt.
Sokkal mélyebbek voltak a kapcsolatok, mint a mostani arctalan internetes lájkolós világban.
Lányom iPodot kért Karácsonyra.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy "szerinted ennyi idős koromban, mint neked, mim volt?"
Unottan és cserfes mosollyal azt válaszolta:
"Tudom apa, csattogós lepkéd"
Pedig istenbizony sosem mondtam neki olyat, hogy "bezzeg a 'zénidőmben"
Tetszik az összeállítás és jó volt felidézni a kellemes emlékeket!
Adjon Isten boldog új évet mindnyájunknak!
Nos, én meg a 60-as évek elején születtem, lányom most 16 lesz, fiam 18. És tegnap VETÍTETTEM nekik, úgy mint pici korukban! és ôk kérték!
Na ennyit az iPodról... :) Persze ôk is a mai kütyükkel bajlódnak, DE nincs lenézés, sôt, néha egy pici jó értelemben vett irígység látszik rajtuk... És nézik a Böbe baba a játékboltban-t, vagy a Cili cica a tejúton-t s a többi diafilmet magukba mélyedve. Mert ôk is voltak picik...
Bendegúz
Számomra ez igazán örvendetes, hogy két majdnem fenőtt, de még tinédzser így elnosztalgiázik az efféle korabeki gyerekdiákon! Bárcsak minden tinédzser ilyen tisztelettel és "magukba mélyedve" szemlélnék picikoruk meséit, diáit, technikáit és nem lefitymálva és lecikizve kezelnék a retro dolgokat. Gondolom ez azért nevelés és alaptermészet kérdése is. Egy dolgot azért ők is beláthatnak, hogy a mai szemmel nézve elavult korszerűtlen kezdetleges technikáknak sokat köszönhet a ma embere. Mert ugye minden fejlődésnek útja van és még nincs megállás!
Jó egészséget kívánok neked és a családodnak is! (És sok örömteli diázást!)
Üdv!
Köszönöm szépen jókívánságaidat, viszont kívánom Neked (Nektek) is!
Nagyon jól fogalmaztad meg, nevelés ÉS alaptermészet kérdése. És persze környezeti ráhatás. Meg persze az is, hogy kinek mi az "újdonság", én gyerekkoromban a lakásunknál a vállalati sofôröknek könyörögtem, hogy a kertkaputól vigyenek le autóval a garázsig. Kb. 25 méter "hosszú" út, maga a csoda. Nekem sok éve azt kérte a fiam, hogy egyszer menjünk már trolival...
Bendegúz
Öröm volt olvasni a cikket, és a hozzászólásokat!
Mindenkinek köszönöm, és gratulálok!
Én 50 éves vagyok, a gyerekeim a kilencvenes évek elején születtek, és én is velük néztem a Walt Disney mesefilmeket - még fekete-fehérben.
Minket sosem vetett fel a jólét, de valahogy mindig jól éreztük magunkat.
Én gyerekként a hatvanas-hetvenes években - én azokra emlékszem nosztalgiával (úttörőtábor, akadályverseny, számháború, balatoni fürdőzés :) ), a lányaim a kilencvenes éveket emlegetik - együtt tévézések, családi, baráti túrák, esti meseolvasások...
Azt gondolom erősen nevelés kérdése, mi lesz az érték. Én először azt gondoltam, nekem az "Illés-Metró-Omega", lányaimnak a Geszti Péter, és kortársai, a maiaknak ami ma van... DE - elgondolkodtatott, amit a youtube oldalon olvastam, és elnézegetem az Omega 2000-es években készült koncertfelvételeit - MENNYI HUSZONÉVES LÁTSZIK RAJTA!!!
Azért mi erősen megkérdőjeleztük (volna!!!) középiskolás kortársunk megfelelő elmeállapotát, ha így rajongott volna Karádi Katalinért, vagy Németh Lehelért!! Bármerre néztem akkoriban, vita csak a kor zenei irányzatai iránt érdeklődő fiatalok csoportjai között volt. Senki sem járt (nem is nagyon voltak) Németh Lehel, vagy Vámosi János koncertre. Pedig ők szinte az általam említett együttesek kortársai voltak, csak egy "rövid" generáció választott el bennünket. Szüleim még őket hallgatták áhítattal. Mit alkottak Szörényiék, Presszerék, Benkőék...! Talán még 100 év múlva is élvezni fogják, igazi klasszikusok lesznek!
A minap voltam egy "nagycsaládos" bulin a tízéves fiammal. Mi szólt egész végig a hangszóróból? A hetvenes-nyolcvanas évek BoneyM-je, Abbája, Neotonja, Eddája (hogy a magyar zene se maradjon ki...:) ) És a kisebb- nagyobb korosztályok 4-5 évestől a tizenéveseken át egészen az én korosztályomig mindenki élvezte! Valószínűleg én voltam az est korelnöke, és azt hittem, ez az egész az én tiszteletemre lett így megrendezve...:) Nagyon érdekes, hogy a tizenévesek legalább nem zúgolódtak. De érdemes elgondolkodni azon is, hogy a mai tehetségkutató műsorok üdvöskéi min köszörülik tudásukat, mivel lépnek közönség elé?! A hajdani "Ki mit tud?" vetélkedőn minden könnyűzenei fellépő SAJÁT számmal domborított (vagy nem jól emlékszem???)
Én azt hiszem, a többi terület értékeit is át tudja menteni, aki akarja- és örömmel látom, hogy akarja! Diavetítés, meseolvasás, családi túrák, közös kirándulások, sport - ezek mind értékek, és labdába sem rúg mellettük a "lájkolós cucc", ha valaki megismerte, átélte ezeket az "emberközeli" élményeket. És ha valaki ÉRTÉKET hoz létre bármely területen, az megmarad... és minden kor fiatalsága élvezni tudja.
Nem csak a nosztalgiázók!
Úgy látom, én leszek a legfiatalabb hozzászóló a '95-ös születésemmel. :) Viszont a cikkben megemlített dolgok az én életemből sem maradtak ki, a régi zenés kazettáim, sőt, még a VHS-ek is megvannak! És óriási kincsnek tekintem őket, úgy, mint az akkori idő divatját. Néhány kivétellel, most is a 80-as, 90-es évek zenéi a kedvenceim, szerintem azok sokkal élvezhetőbbek. Mindig is közel álltam ezekhez, hiszem apum folyamatosan ezeket hallgatta, és még most is ezt teszi.
Mindig örömmel gondolok vissza az igazi gyermekkoromra, mikor falun voltam nagymamámnál, és ott vagy 30-an összegyűltünk, és reggeltől estig játszodtunk. Azok voltak ám az idők! Sajnos a számítógép és a különböző elektronikai kütyük megjelenése mindenkit magával rántott a gépi világba, és manapság már szinte senki nem játszik a régebben gyerekzsivalytól hangos utcákon.
Az én generációm nagy részéről jobb, ha nem is beszélek, a legtöbbet már semmi nem érdekli, csak a buli, pia, cigi és tudjuk még mik...(tisztelet a kivételeknek!!)
Viszont nagyon hálás vagyok a szép emlékekért, és azért remélem, hogy majd az én gyerekeimnek is lesz hasonlóakban részük.
A gyerekzsivalytól hangos utca sok helyen valóban eltűnt, emlékszem még tíz éve sem volt, amikor már 12-13 évesek voltunk és vadidegen gyerekekkel beyblade-eztünk egy játszótér ping-pong asztalán (ez a búgócsiga egy modernebb változata, meg voltam bolondulva, hogy nekem is legyen egy ilyenem :D ). Manapság ilyen ,,gyűléseket" már tényleg nem látni.
32 évvel ezelőtt külkerületben laktam.
Ám legalább amikor jó idő van az ember ki-ki látogat. Bizony valamikor a kerben játszadoztak a gyermekek és gyerekzsivaly volt itt is szó szerint sok kertben.
Most meg!
Sok helyütt kőkerítés veszi körül "újgazdagék" kacsalábon forgó villáját és ahol belátni a kertekbe ott sem játszanak gyerekek.
Kihalt a kert.
Talán bent játszanak a házban? Laptopon üsdvágdnemapád játékot?
Nem tudni. És az utcákon sincs a régi hangulat. Ma már csak időnként elrobog egy fekete, lesötétített üvegű terepjáró.
Ki tudja, lehet, hogy az autóban belülről a gorillák fürkészik a terepet, mielőtt a gazdájuk leparkolna és kiszálna.
üdv.: oldtimer
Szerintem azért kár savazni a fiatalabb generációkat, mert valószínűleg a mostani világra majd ugyanilyen örömmel gondolnak vissza és ők lesznek a jövő retronom feltöltői.
Ugyanolyan élmény lesz számukra visszatekinteni napjainkra, mint ahogyan általában mindenki arra a korszakra gondol vissza legszívesebben, amikor ő volt gondtalan kisiskolás.
Bár hogyha majd akkor emlékeznek vissza, amikor már a szenilitás jelei ütköznek ki rajtuk, akkor mindenképp neked van igazad!
Ugyanis a mai fiatalok, ha majd 20-30-40-50 év múlva visszemlékeznek, akkor addigra bizony el kell, hogy felejtsék az a sok rossz dolgot, ami napjainkban van.
Mik a tények:
Amikor én szakmunkásképzőbe jártam, akkor lehetett választani, hogy melyik gyárhoz szerződsz le 3 évvel a munkábalépés előtt. És a 'cég' havi 500 forint ösztöndíjat fizetett. Ebből egy pár jó minőségű cipőt lehetett venni legalább. Ma ugyanez 9-12ezer forint.
De mi van ma:
Ösztöndíj végképp nincs, meg előre való leszerződés a céghez sem! Milve lehet, hogy ha ma leszerződnél, akkor mire lejár a szerződés időpontja, addigra már lehet, hogy meg sincs már a cég, mert egy csődeljárás megszüntette. Apropó szakmunkásképzés még van? Ugyanis a MÜM 28-as rég megszünt
Amikor tanuló voltam, akkor a céges ösztöndíj mellett kaptam az iskolából is ösztöndjat. Emellett egy nyári szünidős munka elég volt, hogy megvegyem, az akkoriban nem épp olcsón kapható AKAI 4000DS Mk II. Orsós Magnetofont 9900 forintért az Otthon Áruház-ban.
Emellett akkoriban volt perspektívája az embernek, volt mire gyűjteni és biztos lehetett abban, hogy eléri a célját.
Ma ha valaki kikerül az iskolából lehet, hogy Pályakezdő munkanélküli lesz, és ha kiröppenne a tanulmányi évek alatt a szülői házból, hogy ha végez az iskolában, akkor majd megáll a saját lábán.... Nos! Eléggé bizonytalan helyzet.
A dráma az, hogy ezeket nem most találom ki, mint egy fantáziában gazdag író, hanem hallom/látom/olvasom a fiataloktól
"Ugyanolyan élmény lesz számukra visszatekinteni napjainkra, mint ahogyan általában mindenki arra a korszakra gondol vissza legszívesebben, amikor ő volt gondtalan kisiskolás."
Félek, hogy nem.
Ugyanis lehet, hogy majd olyan dolgokra fog visszaemlékezni, hogy "Rámlőtt az osztálytársam" vagy "Megvertek a wc-ben a 'nagyok' mert nem akartam elszívni egy füves cigarettát"
Bizony én nem vagyok szenilis, de az én emlékeimben nincs ilyen.
A fiatalkoromból 100%-ra nem. Az anyák mondják: Jó, hogy a Fiam nem ma jár iskolába...Nem tudom mit csinálnék ha ma lenne gyerek
Akkoriban még a wc-ben való cigarettázás is sokkalta ritkább volt.
-- 1976-1979 között jártam szakmunkásképzőbe --
üdv.: oldtimer
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
-Valamint-
Szeretnék, -ha nem minősül reklámnak, és nem kerül moderálásra-
ide illeszteni egy blogot, melyet én követtem/követek el.
Kilencvenes évektől napjainkig próbálok egy "kór" képet bemutatni, anekdotákon keresztül.
Akinek ideje engedi és beleolvas, vagy netán hozzászólást is ír, annak nagyon köszönöm előre is.
http://bognarenko.lifeblogs.org/2012/01/15/a-negyutemu-generacio/
Kedves Csaba, hiába kattintgatok a honlapodra, csak a hibaüzenettel találkozom... mi történt, tudsz valamit?
Üdv. Melica
Köszönöm leveled!
Nem tudom, ezt velem is gyakran csinálja.
Sajnos mostanság nagyon ritkán tudok időt szentelni az írásra.
Így nagyon ritkán frissül, de azért frissülget.
Nem tudom miért, most próbáltam, én is, de nem tudom megnyitni.
Kérlek próbáld meg, következő nap, ha időd engedi. Addig én is próbálkozom. Multkor az egész lifeblogs.org-t nem lehetett megnyitni.
Üdv; Csaba
Valamint itt köszönöm Neked, és mindenkinek, aki olvassa írásaimat.
Sajnos nem gyakran van időm frissíteni de amint van egy pár nyugodt órám a gép előtt ülni legépelek pár sztorit.
Üdvözlettel; Bognár Csaba /Radios20/
Köszönöm Csaba, maradok hű olvasód!
Melica
Mint törzs olvasómnak, örömmel jelentem, írtam 3 új rettenetet a blogba.
Ha időd, és természetesen kedved engedi kérlek olvass bele és ha még zsűrized is azt külön köszönöm!
Üdvözlettel; Bognár
Olvasgatva a hozzászólásokat, igazából akkor lehet jól megérteni őket, ha az ember egymáshoz próbálja "passzítani" a leírtakat.
Csak ekkor lehet objektív képet kapni.
Például:
Oldtimer felveti:
a mai fiatalok, ha majd 20-30-40-50 év múlva visszemlékeznek, akkor addigra bizony el kell, hogy felejtsék az a sok rossz dolgot, ami napjainkban van.
Mik a tények: ........ (visszaemlékezés)
De mi van ma:
Ösztöndíj végképp nincs, meg előre való leszerződés a céghez sem! Milve lehet, hogy ha ma leszerződnél, akkor mire lejár a szerződés időpontja, addigra már lehet, hogy meg sincs már a cég, mert egy csődeljárás megszüntette. Apropó szakmunkásképzés még van? Ugyanis a MÜM 28-as rég megszünt
.
"Ugyanolyan élmény lesz számukra visszatekinteni napjainkra, mint ahogyan általában mindenki arra a korszakra gondol vissza legszívesebben, amikor ő volt gondtalan kisiskolás." (idézet Murena-tól)
.
Félek, hogy nem.
Ugyanis lehet, hogy majd olyan dolgokra fog visszaemlékezni, hogy "Rámlőtt az osztálytársam" vagy "Megvertek a wc-ben a 'nagyok' mert nem akartam elszívni egy füves cigarettát"
.
Olvasom "Murena" sorait, melyet oldtimer hozzászólására ír:
A pesszimista meggyőződésed elég elszomorító! Azért remélem, hosszútávon optimistább és elnézőbb vagy a fiatalokkal szemben...
.
Majd, egy újabb idézet oldtimer hozzászólásából:
A szobám ablakai egy Rock kocsma kijáratára néztek.
.
Sem hétköznap sem a hétvégén nem lehetett éjjel nyugodtan aludni, mert a fiatalság amikor kijött, akkor hangoskodtak, és volt hogy átordibáltak az uca vége felé tartó haverjuknak, hogy "Géza, akkor hétfőn 5-kor a szokott helyen" és mindezt éjjel 01-05 óra között! ...
.
De volt olyan is hogy üvegcsörömpölésre ébredtem, mert az első emeleti ablakot bedobták egy éles kővel. A rendőrség jegyzőkönyvet is vett fel az esetről. És nem csupán pesszimizmusból tették, mert akárki követte el ez már jegyzőkönyvbe tartozó dolog.
Kérdem én: Miért nem a 80-as években dobták be kővel az ablakot? Vagy talán egy 80 éves nagymama tette? Anyám látta elszaladni a tetteseket, akik nem úgy futottak mint a nyugdjasok.
Óhatatlan, hogy az emberben felmerül a kérdés ilyenkor*,:
Hogyan lehet valaki "hosszútávon optimistább és elnézőbb a fiatalokkal szemben..."???
(ilyenkor*): A fent leírt "ablakbetöréses" esetre gondolva.
Kedves Oldtimer!
A pesszimista meggyőződésed elég elszomorító! Azért remélem, hosszútávon optimistább és elnézőbb vagy a fiatalokkal szemben, akikbe vetett hited jellemzi a jövőképedet is.
Én hiszem, hogy 'A gyermekek márpedig jók', mert a világ változott és nem a gyerekek. Éppen ezt fogalmaztad meg Te is hozzászólásaidban. A világ változásait pedig biztosan nem a gyerekek vagy a fiatalok irányítják.
A fiatalok mindig eléggé kreatívak és tanulékonyak is voltak, ahhoz hogy új dolgokat is fenntartások nélkül kipróbáljanak.
Hogy miért nem tették meg ezt például a drogokkal ezelőtt 20-30 évvel, vagy miért nem váltak netfüggővé esetleg miért nem néztek erőszakos és erotikus filmeket, annak egyszerűbb magyarázata van.
Kirívó esetek akkor is voltak, viszont bulvársajtó nem. A másik hozzászólásodban említett 'angol ajkú' fiatal pedig egyenesen nonsense lett volna a vasfüggöny (VIT találkozók) idejében.
Felelőtlenség lenne még arról megfeledkezni, hogy ezeknek a fiataloknak is vannak tanárai és persze szülei is, nem kell az életkoruk kiszámításához nagy feladatokat végezzünk. A Te korosztályod.
Azért még azt sem gondolom, hogy tipizálható lenne a kisiskolások körében - mert így fogalmaztam (6-10 éves korosztály!) a lövöldözés, ahogyan ezt írtad. De a korosabbak esetében sem.
Bizalom és türelem szükséges az emberi kapcsolatokhoz és a fiatalokhoz főként. Nem lehet sztereotípiákra vagy általánosításokra építeni.
Remélem sikerül majd félretenned csalódottságodat és rossz tapasztalatodat és a jövőben sok kellemes meglepetés ér majd a fiatalokkal kapcsolatban.
Üdv: Murena :-)
Én lennék a legboldogabb ember, ha csak pesszimista meggyőződés lenne amit leírtam.
Úgy rémlik említettem - ha nem itt, akkor máshol - hogy ezeket nem én találom ki mint szárnyaló fantáziájú író, hanem a fiataloktól hallom/látom/olvasom.
Máskülönben ha figyelmesen olvasol, akkor rájössz, hogy amiket leírtam azok esetek, példák.
Vagy talán olvastál valahol olyat, hogy azt írnám és ez kérdés: Hol olvasható, hogy minden fiatal ilyen?
Nyilvánvalóan nem olvasthattál ilyet, mert nem írtam ilyet.
Az már hogy általánosítod, az nem az én bajom.
Egy kis kiegészítés, hogy jobban megértsd a dolgokat:
Nemrég még (2 éve) pár utcával arrébb laktam a kerületben.
A szobám ablakai egy Rock kocsma kijáratára néztek.
Sem hétköznap sem a hétvégén nem lehetett éjjel nyugodtan aludni, mert a fiatalság amikor kijött, akkor hangoskodtak, és volt hogy átordibáltak az uca vége felé tartó haverjuknak, hogy "Géza, akkor hétfőn 5-kor a szokott helyen" és mindezt éjjel 01-05 óra között! Persze ha itt megfordult 50-60 ember akkor nem mindenki hangoskodott, de volt, hogy 3-as sorokban áltak vagy 20 méter hosszan a bejárattól és bizony 23 órakor olyan hanggal voltak mint az általános iskola 6.-os és 7.-es osztálya...
De volt olyan is hogy üvegcsörömpölésre ébredtem, mert az első emeleti ablakot bedobták egy éles kővel. A rendőrség jegyzőkönyvet is vett fel az esetről. És nem csupán pesszimizmusból tették, mert akárki követte el ez már jegyzőkönyvbe tartozó dolog.
Kérdem én: Miért nem a 80-as években dobták be kővel az ablakot? Vagy talán egy 80 éves nagymama tette? Anyám látta elszaladni a tetteseket, akik nem úgy futottak mint a nyugdjasok.
Vagy volt olyan eset, hogy lakossági bejelentésre kijöttek a rendőrök mikrobusszal és az utcában kétoldalról közelítve a zajos társaságot, bekerítették őket.
Szerinted? Talán valamilyen filmforgatás volt éjjel?
Kamerákat, reflektorokat nem látott senki.
Remélem tudsz követni?
Amikor ebben a lakásba költöztem 1979 áprilisában 17 évesen, akkor hosszú-hosszú évekig nyitott ablak mellett lehetett aludni és szombat reggel 6-kor arra ébredtem, hogy egy hölgy tűsarkú cipője kopog a járdán, a nagy csendben. Olyan csend volt, pedig az Andrássy út közel, hogy a Milleneumi Földalatti vasút közeledését meg lehetett hallani a föld alatt amikor ment és megállt a megállóban. Majd telt-múl az idő és rock kocsma lett az egyik pincében.
És a fiatalság hangoskodását több mint 8-10 éven keresztül hallgattam, és nem hogy éjjel nyitott ablaknál nem lehetett aludni, de csukott ablaknál is csak ritkán. Direkt jól jött az éjszakai műszak amikor nappal aludtam, mert nagyobb csend volt nappal!
Persze a lövöldözés kirívó eset, Mint ahogy az is amikor két tizenéves megölte az osztálytársát. Vagy mostanában amikor egy fiú előre kitervelt szándékkal megölte a volt barátnőjét, vagy az az egyetemista aki sokakat lelőtt (valami 95 embert) igaz ez nem hazai eset, de megtörtént... Sajnos ritkán, igen ritkán nézek híradót így csak töredék ami hozzám eljut.
Ámde mindezek intő példák!
És aki nem veszi észre ezekből, hogy valamit gyökeresen megváltozott......
Persze ha mondjuk valaki 1993-ban született, akkor neki fogalma sincs milyenek voltak az 1970-es évek, vagy milyenek voltak az 1980-as évek. Ez kellő magyarázatot ad. Nincs összehasonlítási alap. Ámde ha a napjainkban élő 20-30 éves korosztályt nézzük, akkor talán nem kellene "fényezni" őket. Meg kell látni ha valami helytelen. Különben a kozmetikázott helyzetjelentés a szocialista felfogás része volt.
És Ladányi Mihály mondogatta állandóan azt, a "Te csak pipálj Ladányi!" c. filmben, hogy "Nincs itt semmi baj!" pedig a földje elárverezés előtt állt és úgy nézett ki, hogy majhogynem kisemmizik a vagyonából.
Tehát jó, ha az ember nyitott szemmel jár a világban.
Vajon 1944-ben amikor még tartott a háború lett volna-e olyan ember, aki csak azért mert budapesten a II. kerületben épp abban az órában nem lőnek, ezért tagadta volna, hogy háború van?
De akkor Bognár Csaba is pesszimista?
Mivel ezt írta: "Csatlakozom az előttem szólóhoz." (hozzám)
Nem, nem! Ez kortünet, vagy inkább "kórtünet" és az orvos, amikor látja, hogy az embernek magas láza van, rázza a hideg, köhög, és sokat fújja az orrát, akkor az az első szava: Uram Ön beteg, gyógyulásra van szüksége
Volt egy Janis Joplinunk is akinek az volt a jelmondata, hogy szeress forrón és halj meg fiatalon! Sikerült neki: 27 éves korában Los Angelesben kábítószer-túladagolás miatt érte a halál.
De merné-e valaki állítani, hogy akkor minden fiatal ilyen volt?
Végszó: Amiket írtam az előző h.sz.ben (is), azok példák voltak. Megtörtént esetek, amelyek tapasztalatok.
Ezek nem általánosítások, és ez kórtünet.
Tények, amelyekkel nem érdemes vitába szálni.
Vitatná-e valaki, hogy 2+2=4 ?
Teheti, de utána már "úgy" néznek rá.
No befejezem mielőtt még teleírom az oldalt. Amúgy is v.szeg olyan hatása lenne, hogy az gondolná még "valaki": Mit képzeleg ez a pesszimista itt?
üdv.: oldtimer
Keves oldtimer!Ha nem sötéten látod a mostani világot akkor miért csak a rossz jelenségeket tudod a mai korral kapcsolatban bemutatni?
Valahogy kimaradnak azok a lehetséges élmények, impulzusok a szövegedből amik árnyalnák a világképedet,esküszöm rossz volt olvasni!
Nem csak kábszeres,részegen ordítozó fiatalok vannak körülöttünk!
Mondcsak, te örültél volna annak idején ha az őseid ilyen sötét képet festenek a generációdról?Én inkább Murena-val értek egyet,ha nem bízunk a mostani generációkban akkor mire jutunk?
Bocs, hogy megvárattalak a válaszommal.
Szerintem Te szinte semmit sem értettél abból amit leírtam.
Pedig jó ha az értelműnket használjuk az olvasásnál és igyekszünk értlemezni a szavakat, nem pedig csak a felmerülő érzésekre figyelünk.
Ez utóbbi egy izgalmas detektívregénynél jó lehet, mert ott ha valamit félreért az ember abból nem lehet bonyodalom, és a regény végére még tisztázódhat.
És lett is bonyodalom, bár nem a regény kapcsán, hanem ahogy előre jeleztem is.
Mert mit is írtam anno? Idézem:
" Amúgy is v.szeg olyan hatása lenne, hogy az gondolná még "valaki": Mit képzeleg ez a pesszimista itt?"
Nem hogy lenne. Olyan hatása lett!
Ámde én előre megmondtam, előre szóltam!
üdv.: oldtimer
utóirat: Pár "idősebb" embernek is elküldtem amit ide postoltam (2012-ben) és érdekes ők értették.
Jaaa! Biztosan ők is pesszimisták...
Erre nem tudok mást mondani csak:
Bár a kérdésed, nem hozzám intézted, de remélem megbocsátod nekem, ha én válaszolom meg a megkérdezett helyett.
Megvallom igencsak lekötötte a figyelmem ez a hozzászólás oldtimer -től!
Nagyon magvas gondolatok vannak benne, amelyek igen elgondolkodtatóak.
Bár, hogy őszinte legyek azokra az eseményekre amelyeket említ példaként, és esetekként az idő előrehaladta miatt már nem emlékszem, noha sajnos nem ritka eset, hogy egy Iskolában lövöldözés volt. (igaz ez külföldi hír) Bár emlékszem valamilyen egyetemistára is aki itt is lelőtt pár diákot. Pécsen volt ez a gyógyszerészeti egyetemen. Szerintem a neten megtalálható még.
Ámde ez most részletkérdés. (mármint az újsághírek)
Pesszeimista vagy nem pesszimista ez az 'oldtimer'??
Úgy látom, mert leírtad, vagyis a szövegből amit írtál ez vehető ki, hogy a válaszod igen.
No, de bocsáss meg, akkor ezekszerint Te, csak úgy belecseppentál a közepébe a témának?
A nyitó "hozzászólást" nem olvastad a lap tetején? Pedig a figyelmedbe ajánlanám!!
"Ahogy elnézem a mai fiatalságot(bár magam sem vagyok öreg, 81-es születésű), elszomorodom, hogy hova is süllyedt ez a világ! Nem akarok eleink untig hallgatott mondatával élni ("bezzeg a mi időnkben...."), de lényegesen megváltozott minden!"
Ezekszerint aki a Fórumot megnyitotta az is pesszimista lenne?
Miért kérdem?
A következő kifejezések, illetve szövegrészek nem éppen egy "rózsaszín" vagy "szines-szagos" úgymond "babaillatú" világot festenek le.
Csak hadd idézzek párat:
- elszomorodom
- hogy hova is süllyedt ez a világ!
- "bezzeg a mi időnkben...."
Ugye ez utóbbit hallva senki sem olyasmire gondol, hogy a "mi időnkben" rosszabb volt. Inkább azért hangoztatták, mert akkor jobb volt szerintük.
És ha jobban belegondolok! Vajon bölcs dolog, ha egy mai 13-15-17 éves kétségbe vonja egy 60-70 éves felnőtt élettapasztalatát?
Vagy azt, hogy nagyobb életbölcsessége van neki?
És egy záró kérdés: Vajon az alábbi idézet, a nyitótémából, nem a fiatalokról szól?
"Ahogy elnézem a mai fiatalságot, elszomorodom, hogy hova is süllyedt ez a világ!"
Ámde ha nemleges a válasz, akkor már többet nem is kérdeznék. (nem érdemes)
Kalmopirin
Kedves lunatic69!
Megvallom meglepett a kérdésed, ugyanis ha azt kérdezed: "Mond, milyen volt az élet 1985 és 1995 között?" akkor megértem, hogy ebben az időszakban nem éltél még, de kíváncsi vagy.
Viszont a kérdésed nagyon is "mai" hiszen azt kérded: "...miért csak a rossz jelenségeket tudod a mai korral kapcsolatban bemutatni?"
Elgondolkodtató a kérdés és itt válaszolnék a feltett kérdés-re, viszont úgy, hogy visszakérdeznék: Már megbocsáss, de nem "ma" élsz, és nem Te vagy az aki csak a jót látja?
A választ helyetted megadom, mert így is van, ugyanis az általam leírtakról semmi "kommentárt" nem írtál, még olyat sem, hogy "Sajnos ilyenek megtörténnek időnként". Ebből az derül ki számomra, hogy 1) vagy nem is olvastad, 2) vagy ahogyan olvastad, egyből el is felejtetted mit olvastál, és csak valamilyen érzés maradt meg, de nem emlékszel rá, mi váltotta ki.
Gondolom sokan egyetértenek azzal, hogy így semmilyen párbeszédet nem lehet folytatni.
És még talán e sorok között is lehet pár érdekesség, egy figyelmesen olvasó ember számára.
Zárszóként a válasz a kérdésre, hogy "...miért csak a rossz jelenségeket tudod a mai korral kapcsolatban bemutatni?"
Nagyon egyszerű: Mivel ezek azok a különbségek, az új dolgok amelykeről írhattam.
Ámbár ha valaki figyelmesen olvas egyből rájön, hogy még külön ki is van emelve, hogy mi volt, és mi van ma. Így érthető is, és a kérdés okfogyottá válik ebben az esetben.
Magyarán: Amit régen nem tapasztaltam azt írtam le.
Ezek sajnos ma nagyon is "új dolgok".
És még valami: Te magad is meg tudtad volna válaszolni magadnak a feltett kérdést ha újra elolvasod a két belinkelt(1) hozzászólásom(2), mert ezekben benne van a válasz.
üdv.: oldtimer
Kedves Murena!Messzemenőkig egyetértek veled,nagyon tetszik a gondolkodásod!
lunatic69
"Messzemenőkig egyetértek veled,nagyon tetszik a gondolkodásod!"
Igen, a "te korodban" én is így gondolkodtam, és felnéztem azokra akik jól oda merték mondani.
Aztán később tapasztaltabb lettem és rájöttem, hogy "Ideje van a szólásnak, és ideje a hallgatásnak"
Majd megérted, ha most még nem is...
üdv.: oldtimer
Kedves Murena!
Amint látod, újra rábukkantam e fórumtémára, és bár azóta eltelt nagyjából 2 és fél év, de a világ helyzete azóta sem .... szóval nem akarnám előre lelőni a poént :)
Ahogy olvastam soraid, már az eleje megdöbbentett!
De had éljek egy példával amelyet egy Fiatal barátomtól hallottam nemrég.
Két fiatal beszélget egy mozifilmről. Kettőjük között annyi a különbség, hogy az egyik látta a filmet a moziban, a másik meg csak az előzetest a TV reklámban.
Aki látta a filmet rákérdez a másiknál: Láttad az új Harrison Newmann filmet??
Mire a másik: Aaazt?! .....Az tök gyopár!
Miért!? .... Nem teteszett??
Ááá..., hallod, hát a Harrison Newmann játsza a főszerepet!
Hol a hiba? Aki leszólta a filmet az nem is látta. Valamikor régebben látott egy gyenge filmet a Harrison Newmann-al (kitalált név) és ez nem tetszett neki, jóllehet a színész azóta Oscar díjat is kapott.
De Ő akkor már eldöntötte, hogy ez az ember bármilyen filmben játszhat, és ha papot, ha minisztert, ha rendőrt, ha orvost alakít, akkor is csak rossz lehet a játéka.
Nos ezt követően idézem amit írtál:
"A pesszimista meggyőződésed elég elszomorító!"
Engem meg az szomorított el, hogy egyből beskatulyáztál, és ezt a "kategorizálást" más is átvette a későbbiekben. Másszóval csak a "cimkét" nézte rajtam amit rám ragasztottál, és amit írtam, nem olvasta és így el sem gondolkodhatott rajta. Vagyis? Vagyis a Te véleményed alapján válaszolt nekem.
("hát ha mások azt mondják, akkor biztos úgy van" logikával élt)
Utána már írhattam amit akarok, és játszhattam akár papot, minisztert, rendőrt, orvost, akkor is csak rossz lehet amit "játszok" vagyis amit leírtam.
Nem bántásként írom le, de az ilyen hozzáállás főleg a tapasztalatlanság miatt van. És emellett a "mindenre van magyarázat" is egy olyan érvelés amelynek 'okossága' sohasem az életbölcsesség, hanem a "Kivagyiság", a "Majd én megmutatom, hogy én is vagyok olyan"
Kettőn közül én vagyok előnyösebb helyzetben, ugyanis én már voltam 20-25-30 éves viszont Te még nem voltál 50 éves sosem!
Ebből következik, hogy én vissza tudok emlékezni, hogy milyen voltam 20-25-30 évesen és milyenek voltak a kortársaim akkoriban. Hogyan gondolkodtak....
Viszont Te nem tudsz "visszamelékezni", hogy milyen "voltál" 50 évesen, és mennyi élettapasztalatot gyűjtöttél akkorra össze, mert amint írtam is még nem voltál sosem 50 éves.
Én pedig mindezeken túl vagyok.
Nem tudom, hogy követhető volt-e a logika.
Talán egy példa érthetővé teszi:
Van két testvér, akik egy kisfaluban nőttek fel, mígnem az egyik elmegy szerencsét próbálni a nagyvárosba. Nevezzük Józsefnek.
Talál is munkát ami jól jövedelmez, és havonta egy bizonyos összeget betesz a bankba és leköti kamatra.
Aztán ahogy múlik az idő egy egészen csinos összeg kikerekedik a számláján.
Viszont ezt elmondja egy barátjának is aki tőzsdézik, és az javasolja neki, hogy vegye ki a pénzét és fektesse be a tőzsdén. Így is lesz, és egész jól megy neki és gyarapodik a pénze. Ám egy napon vészesen esik az árfolyam a tőzsdén és beüt a krach!!!
Minden pénzét elveszti József. nagyon szomorú és mivel így járt a nagyvárosban, úgy dönt hogy hazaköltözik, hátha otthon a gazdákodással is megél, és ott nem veszíthet.
Várják is otthon, főleg a Testvére, Tamás, aki bizony nagyon szegényes körülmények közt él, de nagy tervei vannak, és nagy álmokat szövögetett, a csábító városi élettel kapcsolatban.És pláne a testvére megírt neki mindent csak azt nem hogy elvesztette minden pénzét a tőzsdén.
Viszont Tamás még sosem járt a városban. Ámde feltett szándéka, hogy ha ott összejön valamennyi pénz, akkor a tőzsdére megy vele és megsokszorozza, mert ott csak nyerni lehet! Legalábbis ezt mondta neki egy bukméker és ő hisz neki.
Na itt álljuk meg egy kicsit.
Szerinted a nagyvárosból hazatérő József a tapasztaltabb és ő tud tanácsot adni a testvérének Tamásnak, vagy fordítva?
Melyik a tapasztaltabb?
Vajon József tud tanácsot adni Tamásnak, a nagyvárosi élettel kapcsolatban, az abban való boldogulásról, a tőzsdéről? Vagy Tamás tud Józsefnek, pedig ő ezeket nem ismerheti, mert ki sem mozdult a falujából?
Szerintem a válasz egyértelmű.
üdv.: oldtimer
Újra elolvastam soraid, mély gondolataid.
Ám egy dolog amit nem értek: Ha már az én hozzászólásomra reagálva írtad, akkor miért nem arra reagáltál amit írtam?
Mintha egy "üvegfal" lenne köztem és közted amelyet a hozzászólásom leírása után emeltek. Én leírtam valamit, Te pedig elmondtad a monológodat, de a két "írás" között alig van kapcsolat.
Tudod, olyan ez mint időnként a régi Kabos Gyula filmek: Valahogy kimaradt egy tekercs! (pl. a Nászút féláron c. film)
És enélkül a filmben van egy "ugrás" és így nehezen érthetővé válik, pláne annak aki nem látta a filmet még amikor teljességében megvolt.
Minden bizonnyal ezesetben is az van, hogy a reakció a kiváltott érzéseken alapul, és nem az értelem hangjait szedi valaki kottába, amikor leírja.
Bizony ilyenkor befolyásolhatja az illetőt a véleményalkotásban a lágy tavaszi szellő, vagy éppen egy kibontakozó szerelem.
Ám a kérdés az, hogy mennyire lehet így objetíven véleményt alkotni bármivel kapcsolatosan is.
Erős a gyanúm hogy sehogy!
üdv.: oldtimer
Érdekesek "ezek" a fórumok, úgy általában, és miért? Mivel a nyitó témához képest gyakori, hogy már a 8., 10., hozzászólás egészen másról szól.
Valahogy olyan íze van alkalmanként a dolognak, mintha valaki meg akarná másnak mondani, hogy hogyan lássa a dolgokat. Ez nem minden esetben válik azonnal nyilvánvalóvá. De amikor "elhangzik" valamilyen kategorizálás (vagy megbélyegzés), akkor ez már 100%-ban világossá teszi ezt.
Kedves Murena!
Bár oldtimernek címezted anno, de ha nem haragszol meg érte én is reagálnék soraidra.
Magvas gondolataid röviden, egy mondtaban össze tudom foglalni, eképp:
"Régen, és ma is az embereket kétfelé lehetett osztani. Voltak jó és voltak rossz emberek, és ez figyelhető meg ma is. Tehát az emberek nem változtak, csak a világ!"
És most, hogy így röviden összefoglaltam amit leírtál, akár feleslegessé is vált a fórum, hiszen Te megírtad mi a helyzet. :-) (persze ez vicc, de a fele komoly!)
Nem tudom "hányas évjáratú" lehetsz, de biztosan igen fiatal, amit az alábbiakból lehet kikövetkeztetni. Idézlek:
"A fiatalok mindig eléggé kreatívak és tanulékonyak is voltak, ahhoz hogy új dolgokat is fenntartások nélkül kipróbáljanak.
Hogy miért nem tették meg ezt például a drogokkal ezelőtt 20-30 évvel, vagy miért nem váltak netfüggővé esetleg miért nem néztek erőszakos és erotikus filmeket, annak egyszerűbb magyarázata van."
Az első szakasz teljesen oké, viszont a második rész az ami egy fontos következtetés levonására késztet. Mégpedig, hogy Te olyan fiatal lehetsz, hogy még semmit sem hallottál a Hippi korszakról! Ugyanis ha nem így lenne, akkor nem fogalmaztál volna így.
És ha láttad volna Robert de Niro, Taxisofőr c. fimjét a hetvenes években, akkor láthattad volna a Főszereplőt egy pornómoziban is, és azt is hallhattad volna, amint megjegyzi, hogy a világ olyan mint egy "klotyó" csak lenne valaki aki lehúzza. Ő ebben az irányban indult el, ám a végén megmentője lett egy Fiatal lánynak, egy bordélyházban (Jodie Foster).
Ha alkalmad nyílik javasolnám, hogy nézd meg a filmet, amely igen tartalmas és elgondolkodtató. Emellett a néző látókörét is szélesíti.
Kalmopirin
Kedves Murena!
Nem egészen értem a logikád, amely szerint: "Én hiszem, hogy 'A gyermekek márpedig jók', mert a világ változott és nem a gyerekek."
Ebből nekem az jött le, mintha azt mondanád: Az itt hozzászólók, akik a 80-as, 90-es években voltak fiatalok, és most apukák, anyukák Ők a hibásak.
Igen ők, mert bár itt "comboskodnak", hogy "bezzeg a mi időnkben"...
meg hogy: Mi sosem voltunk ilyenek, meg olyanok... és nekünk semmi dolgunk nem volt a rendőrséggel, és sosem rosszalkodtunk...
Vagyis Ők példás gyerekek voltak.
Aztán amikor Apákká lettek, vagy Anyákká, akkor arra nevelik a gyereket, hogy "Szólj be a Tanárnak! Mond meg a frankót!" Vagy vagányságra oktatják talán őket, mert őnekik az nem volt szabad?
Hogyan lettek a "jó kisfiúk" "jó nagyfiúk" és "Jó nagylányok" most hírtelen hanyag szülők, aki a "jógyereküket" nem nevelik, vagy rosszra nevelik?
Merthogy a 'A gyermekek márpedig jók'.
És mitől vátozott meg a világ? Nem a benne élők alakítják.
Már bocs, de ez olyan érvelés, pont olyan, mint amikor egy "Sztárcsapat" lezüllik és mikor jön a Futball edző akkor arra hivatkoznak, hogy:
Mester! Mi alapvetően jók vagyunk, de a csapat megváltozott. (leromlott)
Mire az edző: No, de Fiúk! Hát nem TI vagytok a csapat, egyénenként?! Mi az hogy Ti jók vagytok?
üdv.: oldtimer
Klasszul leírtad az élményeid, és maximálisan át tudtam érezni ;)
Bár én egy kicsit korábban kezdtem, így jobban átlátom, "hová lett ez a világ" Mindemellett én még jobban átéltem mindezeket (amit te is).
Amikor pl. későn mentem haza, még az "atyai pofon"-ra is emlékszem... Más idők voltak azok, nagyon másak.
És nem éreztük úgy, hogy kimaradunk valamiből, ha nem maradunk reggel 05 óráig, zárásig pl. a B-Seven klubban és nem lőjük be magunkat, vagy nem szívunk füvet és az utcán nem ordibálunk artikulátlan hagon, vagy nem fekszünk le szombat reggel a 6-os villamos megállójában a földre mintha otthon lennénk, miközben a társaink állva maradnak.
Egyszer egy angol fiú (20-22 éves) annyira kiütötte magát, hogy nálunk a földszinten az ajtón előtt álldogált, kopogtatott és alkudozott, hogy "Please Open The door... I' am sleep..." meg ilyenek. Magán kívül volt, talán belőtte magát, mert a rendőrök sem tudták megértetni vele, hogy "Go home" és ott aludjon.
Nem gondolom, hogy e momentumok valamiféle "szép emlékként" jelentkeznének 20-25 év múlva.
üdv.: oldtimer
Én is gyermekként éltem át a 90-es éveket. Szerettem nagyon, egy más világ volt a maihoz képest. Nem olvastam kommenteket, kizárólag saját élmény alapján kívánok hozzászólni.
Bizony a kommunikáció kizárólag vezetékes telefonon ment, max. húszassal hazatelefonáltam extrém esetekben, jobb korszakomban már telefonkártyával is rendelkeztem. Nyugisabb volt, na. A mobiltelefon ritka volt, (hehe, faternek volt céges Nokia 2110-ese 94 vagy 95-től). És a telefonnal csak telefonálni lehetett. Igaz csak kettő, később három TV csatorna volt (kábeltévések kizárva) de értelmesebb felhozatal volt a mai sokcsatornás szolgáltatásokhoz képest. A Játék határok nélkült nagyon szerettem nézni nagyszüleimmel, a Dallast, a Kisvárost és a Szomszédokat anyámékkal. Apám anno utálta a TV-t, soha nem nézte. Ma ezzel én vagyok így. Alig nézem. Nincs miért. Értelmesebb reklámok voltak és nem voltak valóságshowk. A tej tej volt s nem fehér víz, az élelmiszerek kicsit eredetibbek voltak a maihoz képest. A német rendszámos autóban többnyire németek ülnek s nem holmi magyar adótrükközők akik általában kreszt leszarva közlekednek :)))
Juteszembe, nem volt akkora különbség a társadalmi rétegek között mint ma. Zenék? Na, igen. Napfogyatkozás lesés és a félelem az Y2K-tól.
Youtube? Zeneletöltés? Facebook? Igaz nem volt egy sem, de volt kétkazettás felvevős magnóm és kimentünk játszani a térre vagy a parkba és ott beszéltük meg a dolgainkat.
Üdv. Smchr!
Tetszett amit írtál, több dolog miatt is: 1) reális világkép; 2) én is hasonlóképpen emlékszem ezekre...
Persze igazából úgy gondolom, hogy minimum a 70-es 80-as években kellett szülessen valaki, hogy jól átlássa a változásokat.
Valahogy olyan ez, mint amikor a piacról nyáron megveszed az almákat szombaton és beteszed egy tálba. Ha nagy meleg van és van pár ütődött közöttük, akkor 3-4-5 nap alatt elkezdenek rothadni, és lesz olyan amit ki kell már dobni.
Ám ha valaki csak az elején mindössze 10 percet látta az almákat, amikor még egészségeseknek néztek ki, akkor az nem fog tudni semmit a romlásukról. De ha szombattól a következő szombatig ott van a tálka mellett és látja a folyamatot végig, az már tudja:
Miből, mi lett!
Épp ezért hamis érvelés az, hogy aki azt mondja: 20-30-40 évvel ezelőtt mennyivel jobb volt, az csak azért mond ilyet mert: "Csak a szépre emlékezem"
Ha valaki nem hiszi el, érdeklődjön az idősebbektől, a nagyszülőktől. Minnél több emberrel beszél annál jobb.
És van aki el is ismeri, hogy nehezen elviselhető, válságos időket élünk ma
üdv.: oldtimer
Sziasztok!Én is sokat gondolok a 90-es évekre,sokkalta jobb volt mint most.Főleg Kecskeméten a nagyszüleimnél töltött idő jön vissza nagyon szeretem azt a várost ha lehet sokszor elutazok oda.Én 73-as kiadású vagyok.
Üdv!
Én mint fentebb írtam 77-es születésű vagyok.Nem mondom magamat pesszimistának,amit szeretnék/akarok azt megvalósítom illetve elérem...
de!!! :
- a szüleim az albérlet mellett össze tudtak spórolni egy panelra pesten,
ezzel szemen mutasson már valaki olyat aki ezt ma kétkezi munkával,egyszerű "halandóként" meg tudja tenni..
(ehhez hozzátartozik hogy a régi rendszerre mindent el lehet mondani,de volt élni és élni hagyni,szóval fater volt hogy 2 műszakban dolgozott+az albérlet kertjében maszekolt,és anno ezek felett úgymond szemet hunytak.)
- el tudtunk menni minden nyáron nyaralni 1-2 hetet és egy-egy ritka alkalommal belefért a külföld is.Felnőttként azóta sem mentem el nyaralni mert mindig valami más célra kellett a pénz...
- Voltak stabil munkahelyek,nem volt munkakerülés mert az illetőt begyűjtötték,voltak (magyar)gyárak,(magyar)termelés,KGST ide - minőség oda volt foglalkoztatás,volt megélhetés,és ezzel együtt valami lét-
bizonyosság.Ma ezekből szinte semmi sincs,még ha jelenleg jól menő hyleen is dolgozik az ember nem tudhatja hogy holnap úgyanúgy jól megy-e.
- és folytathatnám...nem pesszimizmus ez hanem tények...
panblue
Nos, én 76-os évjáratú vagyok. A 80-as évek második felét, és a 90-es éveket tudom összehasonlítani. A 90-es években (legfőképp az első felében) a szemünk láttára hullott darabokra az ország gazdasága. Ezt akkor, középiskolásként nem érzékeltem. De ma már nincs meg az a vállalat sem amelyikben gyárlátogatáson voltunk, és az sem, amelyikben gyakorlatomat töltöttem. Az sem, ahol apám másodállásban dolgozott, stb. Mind a 90-es évek első felében szűnt meg.
Sziasztok. Elolvastam a hozzászólásokat és a tartalmukkal, részben egyetértek, de...
Én 1971-es gyártású vagyok. Velem az élen, kérdezem, vajon azért a világért, amiben most élünk, kik felelnek? mert kicsit úgy érzem, mintha okolnátok a mai gyerekeket, tiniket, pedig ők nem tehetnek erről. Mi tehetünk róla. Olvasom, miket írok, milyen vágyaitok, örömeitek voltak a 90-es években! könyörgöm, azok a vágyak, képek, örömök, alapozták mega mai világot. A commodore 64 után mi jött? Kinek készült? Tapsikoltunk a Supermarionak és csodálkozunk a Kinecten, az xboxon? Örültünk az első e-mailnek, a 33,6-os faxmodemnek és most sírunk, mert fészbúkoznak a fiatalok?
Ez az élet rendje. Van ennek jó oldala is. A fiam 6 évesen sokkal okosabb, mint én voltam akkor... Arról pedig nem tehet, hogy ilyen világban fog felnőni és fel kell vennie a fordulatot!!!
Na béke:-)
Szia,
sok igazság van abban amit írsz, de árnyalnám kicsit a képet. Egyltalán nem okoljuk a mai generációt, csak visszasírjuk a régieket: apáinkat, nagyapáinkat. Az tény, hogy a mai gyerekek a mi gyerkeink, és mi vagyunk a felelősek azért ahogy és amilyennek felnőnek. DE:
- nem tudom megváltoztatni az őt érő hatásokat. Régen nem ömlött rá a TVből 70 csatorna, amiből jófórmán csak az ismeretterjesztő csatornák a nézhetőek. Most mindent készen megkapunk, régen várni kellett a Deltát vasárnap délutánonként, hogy valami tudományosat is lássunk a dobozban. Ma a növekvő életszinvonallal az információk mennyisége is meghatványozódott. Ma dúskálunk, és még a legkissebb falu vegyesboltjában is van 6-8 féle szalámi, legalább 3 féle tej, 5-6 féle kenyér. A választás lehetősége elbizonytalanít, régebben egyszerűbb volt, és egyszerűbb elvek mentén lehetett választani.
- manapság már az általános iskolákban is alapvető a számítógép ismerete és használata, sok nebuló interneten is megkapja a leckét. Ezt meg kell tanulni, mert a mindennapi élet része lett. De az oktatás még nem tart ott, hogy az összezsugorodott világ és a kitárult látóhatárok (azaz hogy bármiről szinte korlátlan ismeretanyag elérhető a neten) értékeit és hátrányait átadja, hogy megtanítson rendszerezni és befogadni. Ezt nekünk kell vagy kellene megtenni, és sokan nem képesek ezzel megbírkózni - hiszen ők sem értik ezt a hihetetlen ütemű fejlődést.
- régebben több idő jutott az együttlétre, minden szempontból. A családoknak volt lehetőségük egymásra figyelni, illetve a családtagoknak volt lehetőségük egymással megosztani a gondjaikat. Ma ahol a családtagok dolgoznak, ott alig-alig töltenek együtt időt, az is gondot jelent, ki hozza haza az iskolából a gyereket. Márpedig jó, ha az egyik szülő tud dolgozni, így se jut mindenre, amit a gyerek az iskolában lát, amit a reklámok ráöntenek, amit olvas az interneten... Ellenben a dolgozó szülő 10-12 órát is távol tölt, este örül ha bezuhanhat az ágyba. A mai társadalmi berendezkedés rákényszerít minket, hogy elhanyagoljuk a gyereknevelést - persze ez nagyon sarkos megfogalmazás, de remélem értitek, miért így írom. A gyerek bizonyos mértékig magára marad, és a világ alakítja őt, nem fordítva.
Mindez kissé szociológia. De talán megmagyarázza, miért szeretnénk ha ma is át lehetne adni a mi gyerekkorunk-fiatalkorunk élményeit és erényeit. És azt, miért törekszünk rá. Én még jól emlékszem arra, milyen volt mikor apámmal fociztam a kertben - és tudom, hogy az én fiam is ugyanígy emlékszik erre a 2000-es évekből.
Sziasztok!
Sokan a globalizmust vádolják, ami persze összefügg a gazdasággal és az emberek igényeivel. A média a még fel sem merült igényeket sugallja. Így kirajzolódik belőle egy ideális világkép és persze életvitel. Amit lehet csak a filmvásznon és a reklámokban láthatunk viszont.
De így volt ez a '80-as években is! A kedvenc NSZK sorozatban, a Derrickben, a Felügyelő és segédje Harry Klein olyan jómódban élt, amelyben egy német nyomozó sohasem. A sorozat utolsó epizódjai leforgatása után, amit eladtak keleti országokba is - így méltán volt egy kirakat, számba vették, hogy hány 5-ös sorozatú BMW-t cseréltek a forgatások során, mennyi BOSS öltönyt szaggatott el Horst Tappert és mennyibe kerülhetett Rolex karórája.
Pontos számítások nem készültek, de azt elmondták, hogy legfeljebb C&A minőséget visel egy átlagos nyomozó, egy 8-10 éves jól karban tartott Audi 80-assal jár és ragaszkodik Seiko-jához.
A világfalu elméletnek köszönhetően ma már mindenki számára elérhetőek ezek a dolgok, a filmekben éppen egy lépéssel előbb tartanak és mulatságos módon először azok vásárolnak olyan termékeket amelyek a pénztárcájukat lényegesen meghaladják, akiknek igazából nincs is szükségük rá.
De vajon miért ne lenne az jó, ha egy márkát vagy szolgáltatást már ismer valaki - és elégedett vele, akkor megkaphatja a föld bármely pontján, ráadásul egyre olcsóbban!?
Ebben csak az a baj, (statisztika!), hogy minden 3. ember munkája teljesen felesleges és csak fogyasztóként számítana rá a világ bármely cége, még ha nem is vásárlóképes.
Ugye milyen jó volt a 80-as években a gyárkapukon belüli munkanélküliség!? Nem volt az a nagy teljesítménykényszer! :-)
Pozsuzsanna
Kedves Krajzsuzsa!
A gazdálkodj okosan társasjátékhoz kerestem itt letölthető játéktáblát, még a nagyon régihez, és mazsoláztam a régesrégi karácsonyfadíszek között, amikor rádtaláltam. Szívemből szóltál, és megkönnyeztem amit leírtál. Nekem is nagyon hiányzik amiket gyerekkorunkban átéltünk. Én még hozzátenném a nagy brinyózásokat az erdőben, a limóport és a tejport, amit a suli szüneteiben eszegettünk, a donald rágógumit... Az én kedvenc játékom is a gazdálkodj okosan volt, és odavoltam a New Kids-ért. :)
Volt saját készítésú New Kidses lepedőm, rajzolt terepasztalom és só-liszt gyurma figuráim, autóim hozzá.
Most, hogy már én is anyuka vagyok, két kislányom van, próbálom őket ebben a rohanó világban a szép dolgok felé terelni, de nagyon nehéz felvennem a versenyt a digitalizált kütyükkel, amikhez már most öreg vagyok, mert kifognak rajtam. :)))
A lényeg, hogy köszönöm, hogy felidézted a gyerekkoromat, még most is érzem a régi karácsonyok illatát, a nyári mező illatát és sok mást.
szép estét kívánok neked, Zsuzsi
Szia Pozsuzsanna!!
Örülük,hogy tetszett a visszaemlékezésem és köszi,hogy kiegészítetted!!
Ha már így bővítjük a"repertoárt",eszembe jutott hirtelen 2 termék,ami jellemezte az akkori korszakot.Az egyik az Utitárskrém,amit imádtam(főleg magában,kenyér nélkül).Hiányzik is nagyon,szerintem nem is lehet kapni.
A másik pedig a Fincsi ,de itt most nem a kukoricapehelyre gondolok(bár azt is szerettem),hanem a kávéba való tejszínhabra.Cukrozott volt és isteni finom.Mindig titokban csentem a hűtőből belőle,mert az szigorúan a kávéhoz vették:)))Olyan szögletes pohárban volt,mint a tejföl és sajnos azt sem látok már sehol:(((Pedig hogy örülnék neki......!
Mára ennyit a múltba való merengésből,"visszaugrok"a jelenbe és szép estét kívánok!!!
Akkor hát, ragaszkodjunk a nyitótémához!
.
Igaz, Én pár évvel előbb gyerekeskedtem. Vidéken nőttem fel.
Mikor nagyobbacska gyerek voltam mindig a másik utcában (nem abban ahol laktunk) jöttünk össze, játszottunk beszélgettünk.
Állandóan az utcán voltunk. Sokszor sötétbe mentünk haza. De nem mentünk betörni, nem ütöttünk le senkit. A rendőrséget sem kellett ránk hívni sosem.
Abban az időben nem volt internet, és még tévé sem volt minden háznál. Én is egy barátomékhoz jártam tévét nézni.
Később hétvégeken elmentünk a presszóba és zárásig ott voltunk. Iszogattunk beszélgettünk. Majd minden szombaton buli volt a kulturházban ami 8 tól éjfélig tartott.
Abban az időben még nem discó volt hanem élő zenekar és arra táncoltunk.
Nekünk a „kábítószer˝ az alkohol volt, amit mértékkel fogyasztottunk.
(nem a vödör volt a mérték)
Nem ittuk le magunkat állandóan. Volt mikor többet ivott valamelyikünk, azt mindig elkisérte valaki közülünk a buli végén. De a buli végén mikor a sok emberke kijött, ordítozás azért mégsem volt.
Zsivaj az, azért volt, de a rendőrséget nem hívták, hogy túl hangos az utca. Nem úgy mint most néha.
Nekünk boldog gyerek korunk volt. Most a gyerekek bent a négyfal között játszanak a PC játékaikkal és az erőszakot tanulják. A kertbe már ki sem megy.
Ha az iskolában a tanár pofon vág egy gyereket, a szülő rohan a rendőrségre feljelenteni a tanárt vagy bemegyaz iskolába megveri a tanárt.
Az már nem érdekli miért is kapta a pofont. Az ő gyereke szent és sérthetetlen.
Mikor én suliba jártam akkor is elcsattant egy-két pofon, és ha a gyerek otthon panaszkodott legfeljebb megkapta a harmadikat.
Mert nem ok nélkül kapta a pofont. Az a gyerek (sok mai) felnő és azt csinál amit akar. Leüti az embert, kirabolja vagy megerőszakolja, mert ő szent és sérthetetlen.
Én egy céghez mentem tanulni. Ő iskolázott be és ösztöndíjat fizetett a tanulmányi eredménytől függően.
Amikor végeztem a sulival maradhattam mert tudott alkalmazni vagy, ha mégsem akkor mehettem máshová dolgozni.
Most ha végez a sulival nem tud elhelyezkedni, mert nincs meg a cég vagy leépítések vannak ott is.
A mostani fiatalok már másabbak. Nem tudnak mit kezdeni magukkal.
Erőszakosak a droghoz menekülnek, mert akkor jól érzik magukat.
Ebben a szülők is hibásak egy kicsit meg ez a rohanó világ (a hajtás a megélhetésért).
A gyerekkel nem tudnak úgy foglalkozni mint ahogy kellene.
Elindítja a gyereket iskolába ő meg rohan dolgozni, nehogy kirúgják és késő este jön haza. A nagyszülő sem tud felügyelni a gyerekre mert ő is dolgozik, vagy azért hogy megtudjon élni vagy hogy még több pénze legyen.
Ilyenre is van példa......
.
Csak a "mai párhuzamok" miatt gondoltam érdekesnek ide e sorokat, ugyanis több hozzászólásban vannak párhuzamok, és a nyitó sorok is arról szólnak, hogy hová fajult ez a világ...
Pontosabban: "Ahogy elnézem a mai fiatalságot, elszomorodom, hogy hova is süllyedt ez a világ!"
Kalmopirin
Személyes példámból idéznék ehhez helyeslést,vagyis a példa igazságának megerősitését:
"
Két fiatal beszélget egy mozifilmről. Kettőjük között annyi a különbség, hogy az egyik látta a filmet a moziban, a másik meg csak az előzetest a TV reklámban.
Aki látta a filmet rákérdez a másiknál: Láttad az új Harrison Newmann filmet??
Mire a másik: Aaazt?! .....Az tök gyopár!
Miért!? .... Nem teteszett??
Ááá..., hallod, hát a Harrison Newmann játsza a főszerepet!
Hol a hiba? Aki leszólta a filmet az nem is látta. Valamikor régebben látott egy gyenge filmet a Harrison Newmann-al (kitalált név) és ez nem tetszett neki, jóllehet a színész azóta Oscar díjat is kapott.
De Ő akkor már eldöntötte, hogy ez az ember bármilyen filmben játszhat, és ha papot, ha minisztert, ha rendőrt, ha orvost alakít, akkor is csak rossz lehet a játéka."
EHHEZ FŰZNÉM HOZZÁ,
HOGY _
:
Tavaly infdultam egyéniben önkorm.képviselőként, és azok az (szfvári)ibmesek,akik a 2008as kirugatásom-lelépésem óta kerültek oda (vagy csak azoknak hangadó részei,akik azt hiszik ők sz*rták a világot fiatalon már),már a rólam szóló hamis legendáknak és az általános multinácicég-"etika"-nak birkaként engedelmeskedve (bbbeeeee békkeee-menet stb "aki beperel minket,hogy merészeli,gonosz stb,aki rámutat az átveréseinkre/többszörösen átverik klienseket meg az államot,de nem részletezem,elég rég nem volt ot munkaügyi ellenőrzés/ az ellenség" stb,mégis stratégiai megállapodást kötött velük a kúrmány és önkúrmányzat)nos,ők már ELEVE LESZÓLÁSKIRÁLYKÉNT ÁLLTAK HOZZÁ, A TÖRTÉNET (hogy miért vállaltam el a felkérést,a kérlelhetetlen igazságért való küdelmem és naivságom stb stb tényfeltárni akarás oligarchákat évtizedekre börtönbe juttatni vagy minimálbérért 4műszakbandolgoztatni panelbenlakatni akarás,tudom nagyon naív vagyok) ISMERETÉNEK MORZSÁJA NÉLKÜL.Ez a MAGUKAT-MINDENKI-FÖLÉ-HELYEZNI-AKARÓ ÉNMINDENTJOBBANTUDOK-LESZÓLÁSKIRÁLYKODÁS-t megfoygeltem már az 1990es-2000es évektől is,sőt sioemrek isiylen embereket,még korombelieket és idősenbbeket is,de EGYRE JOBBAN SZAPORODIK A JELENSÉG,AHOYG NEM FORDÍTANAK ELÉG IDŐT A SOK STRESSZ?TÚLÓRA?AGYONDOLGOZTATVA LEVÉS miatt és PÉNZHIÁNY ALULFIZETETTSÉG MIATT a KULTÚRÁRA.Persze nem mindenki lehet ilyen "gimis-koromban-137-140esIQjú voltam-indigógyerekprototípus-mai romjai",mint én,akinek állandó kultúrszomja is van,lehet ezért szoktam profin lefárasztani az emebreket az adathalmazos tényfeltáró szövegeimmel.(Néha meg olyan szövegekkel,amiket pártmédiák elhallgatnak előlük,akkor nagyon néznek,de volt már "őrültnek nézés" /amivel pártállamban börtön helyett néha megkinálták az igazságot feltárni akarókat,oligarchákat büntetni kivánókat és valódi életszinvonalat akarókat/ is,met nem agymosok mint a médiák)
..jaj ismét mennyit írtam...
"Biztos jó munkásember" S.Balázs Szfvárról Vénülő RETROgyűjtő kincsgyujtemeny.blogspot.hu
nagyon jó írás, minden benne van amire én is emlékszek
Köszönöm szépen!:)