Neumann M582/M62 kondenzátormikrofon

Egy igazán historikus remekmű, szó szerint a haláltól megmentve. Egy Neumann mikrofon: hangszer. Méghozzá hasonló rendű-rangű zeneszerszám, mint a Guarneri, vagy Stradivari-hegedűk és az eredeti Flamenco-gitárok. Ilyent az ember soha nem ad el: egyszer megveszi és élete végéig használja, dolgozik, alkot létrehoz vele. Neumann mikrofont elveszteni, elhagyni, ellopni, esetleg elajándékozni, örökbe hagyni lehet csak. Eladni, azt nem, pontosabban az első tulajdonos álltal nem...Netalántán hamahama, okosban kimenteni barbár kezek elől egy elhagyott példányt.

(Fentieket az a tény sem annulálja, hogy a szóban forgó típus tulajdonképpen "neumann-liszensz": nem a nyugat-berlini Georg Neumann GmbH (Gesellschaft mit begrenzter Haftung, vagyis: KFT) készítette, hanem az NDK RFT-egyesülés alá tartozó Gefell vállalat.)

A képen látható mikrofonnal szerencsére ez utóbbi történt, így került hozzám a "megmentőjétől". Az elegáns kis tok eredeti, szomorú módon az alsó párnázatot egy lobotómián átesett egyén kiszaggatta, így azt egyelőre szivacs-lappal helyettesítettem.

A képen szereplő mikrofon két részből áll: az M582-jelű előerősítőből, ami maga a mikrofontest, és egy erre illeszkedő, cserélhető, jelen esetben M62-jelzésű "kapszulából". Ez utóbbi maga az akusztikus átalakító, a tulajdonképpeni "mikrofon". Mivel kondenzátormikrofon, így a hangrezgéseket két, egymástól nagyon kicsiny távolságra kifeszített, egyenfeszültséggel (itt: 40V) polarizált lemezke töltés-változása által keltett feszültségingadozás alakítja. E rendszer előnye a minimális mechanikai tehetetlenség "gyorsaság", így az átviteli sávszélesség rendkívül széles és egyenletes(!). A feltét-kapszulák nyílásainak kialakítása irányérzékenység szempontjából döntő fontosságú, így a különböző hangszerek kikrofonozására  a célnak leginkább megfelelő kapszulát alkalmazták. Az M62 egy kifejezetten "húroshangszer-kapszula".

A mikrofontest tartalmaz egy elektroncsöves (EC92) előerősítő-impedanciaillesztő fokozatot. (ld kis kép az internetről). Elengedhetetlen kelléke e rendszernek egy külső tápegység (+vonalszintű erősítő), ami a csöves fokozat fűtő,-és anódfeszültségét szolgáltatja egy speciális "munkakábelen" át magának a mikrofonnak. Ehhez a párosításhoz - például - az N57 jelű tápegység/vonali erősítő illeszkedik (ld kis képek), ez utóbbi sajnos nincs meg, így egy kedves kolléga, Harasztos Miki bácsi kezébe kerül nemsokára tesztelési/mérési céllal, mivel ő rendelkezik eme eszközzel.

Pontos adatom nincsen a gyártási évet illetően egy azonban biztos: jellemzően az '50-es és korai '60-as évek nagyértékű stúdiómikrofonja volt az M582/M62/N57 trió.