Kossuth-híd

Idézet a könyvből, érdemes elolvasni!!!!

"És most feltűnik a Kossuth-híd, amelyről a jövő nemzedék
csak útleírásokban olvashat majd, hiszen eredetileg is ideiglenes összekötő kapocsnak szánták a hídjaitól megfosztott Buda és Pest között, s lebontása műszaki és városesztétikai szempontból egyaránt indokolt.
De amikor a Margit-híd felől jövet csónakunk lassan közeledik a vékonydongájú csőhíd felé lehetetlen egy kis elfogódást nem érezni.
Eszünkbe jut 1945 tele, amikor a zajló Duna jégtáblái elsodorták előbb a Margitszigetnél szovjet segítséggel vert ideiglenes hidat, a „Mancit”. Aztán a mai Szabadság-híd felrobbantott középső része felett átvezető hajóhíd sodródott tova a jég nyomása alatt…
Egyetlen remény maradt csupán: az, hogy utolsó pillanatban elkészül az első állandó Buda és Pest között a Kossuth-híd

Jeges szélben, hófúvásban dolgoztak a MÁVAG munkásai az új híd csupasz vasszerkezetén.
Olyan körülmények között, amikor még utcára kimenni is bajos volt, hegesztették a híd csővázát az örvénylő , jeges Duna fölött. Volt aki súlyos fagysérülést szenvedett, sőt volt olyan hős is,
aki életét áldozta Budapest jövőjéért, de néhány nappal a jégzajlás beállta után,
amely elszakította egymástól városrészeinket, már megindulhatott a forgalom a Kossuth-hídon.
Igaz egyenlőre csak egyetlen járdán. Pesten is Budán is, kilométer hosszú sorokban türelmesen várakoztak az átmenni akarók. Félóránként változott az átkelés iránya, s bizony többnyire két-három órába telt, míg valaki átjutott az új hídon, hogy felkereshesse hozzátartozóit, munkahelyére mehessen, vagy egyszerűen csak élelmet keressen, ami akkoriba még a legfőbb probléma volt."

A idézetben szó van a Manci hídról: kép itt