Neoton együttes

"A Neoton a Közgazdasági Egyetem „házi" zenekaraként 1965-től már ismert volt a klubok közönsége előtt, de csak 1968-ban, a Ki Mit Tud ?-on ugrottak ki a „koppintós" zenekarok közül, amikor a Hungária mögött a második helyen végeztek. Megjelenésük, megszólalásuk esemény volt a magyar rockzenében, mert dalaikkal (Mint egy páva, Nekem eddig Bach volt minden, Ha érteném, mit mond a szél, Kell, hogy várj) új színt hoztak a pop-palettára. A divatos Bee Gees, az újító Procol Harum zenei világát ötvözték a klasszikusokkal (Bach, Corelli), a hagyományos beathangszerek mellett ők használták először a hangzás színesítésére a hegedűt, s valóban korszakos jelentőségű lehetett volna a megszólalásuk, ha mindezt nem édeskés hangvétellel, giccses csomagolásban, szentimentális, szenvelgő előadásmódban tolmácsolják. Sokak szerint viszont ez a magyar zenei közízléshez közel álló stílus volt sikerük titka. Kell, hogy várj című daluk például évekig a kívánságműsorok kedvenc betétszáma volt, és amikor a dal lemezen is megjelent, néhány hónap alatt 100 000 példányban fogyott el, ami a beat-kislemezek esetében (átlag példányszám 20 000) példa nélkülinek mondható.

Ez a közönség- és üzleti siker eredményezte aztán, hogy a Hanglemezgyár a Neotont is gyorsan védőszárnyai alá vette és gyors egymásutánban adta ki egyre rosszabb kislemezeiket (Szeretni jó, Nagymamám, Télből tavasz lesz), sőt nagylemezük megjelentetésére is ígéretet kaptak. A Bolond város című LP azonban végül is csak 1971-ben, a dalok megírása után két évvel jelent meg, és úgy hatott az underground és progresszív törekvések között, mint egy rossz vicc. A lemezen egyetlen igazi sláger nem hallható, komolyabb zenei teljesítményt pedig ekkor már oktalanság lett volna elvárni a giccs-gyártásra ráállt zenészektől. Pedig a Neoton is jó képességű erőkből állt. A lemezen hallható zenészek — Balázs Ferenc billentyűsök, Som Lajos basszusgitár, Galácz Lajos ének, Pásztor László gitár, ének, Debreczeni Ferenc dob — később más együttesekben bizonyítottak, s valószínűleg a zenei Profi! tisztázatlansága eredményezte az együttes felbomlását. A Neoton 1971 februárjában, a magyar zenekarok közül elsőként, Karda Beáta társaságában Afrikába utazott. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Nigériában magyar napokat rendezett és a Neoton nemcsak itt, de Egyiptomban és Ghanában is fellépett. Hazatérésük után azonban gyorsan szétspriccelt a társaság. Debreczenit az Omega tagjai várták a repülőtéren, Som és Balázs pedig rövidesen csatlakozott a megalakuló, kemény rockzenét játszó Taurushoz. 1972-től a Neoton új tagokkal (Jakab György orgona, Tiboldi János basszusgitár, Ambrus Zoltán dob) próbált visszakerülni az élvonalba, de akárcsak a Hungária, igazi sikerek nélkül nem tudtak többé talpra állni és eltűntek a szürke középmezőnyben.

Nem bizonyult szerencsés húzásnak fuzionálásuk az 1972-es Ki Mit Tud?-on szereplő Kócbabákkal sem. 1975-ig mindössze néhány sláger (Egyszer véget ér az út, Miért vitted el álmaimat, Vándorének, Alkonyat, Te vagy a minden) tartotta meg a közönség emlékezetében a Neoton nevét. 1976-ban azonban a Hanglemezgyár lehetőséget ad a vergődő, a középszerűségből kilábalni képtelen együttesnek egy újabb nagylemez (Menedékház) elkészítésére, majd a vállalat szakemberei, mint a „tréner- uralmat" jól tűrő, formálható, befolyásolható csapatot, megpróbálják a Neotont sztárzenekarrá fejleszteni. A Neoton így lesz előbb az első számú diszkó együttes, majd a leginkább támogatott világsztárjelölt."

Sebők János: Magya-Rock

http://retronom.hu/node/14533

A legendák addig szépek, amíg élnek. Én most lerombolok egy legendát és elmondom mi az igazság Neoton ügyben. 1971-be én is résztvettem a nagymarosi építőtáborban mint kijelölt önkéntes. A tábor két hetes volt.Sajnos abban az évben 13 osztálytársammal együtt megbuktam matekból és fel kellett készülnöm a pótvizsgára, így EGY HÉTTEL előbb szabadultam. Nos a Neoton mintegy ajándék a fiataloknak a második héten lépett fel, amit én nem láthattam. Csak a koncertbeszámolót hallgathattam meg és elkértem azt a negatívot, amin az esemény volt és kb. a hetvenes évek végén lenagyitottam magamnak. Így a kép valóban saját, de fájdalom a kattintást nem én végeztem el. Feltehetően Lantos Péter volt osztálytársam fotózott ott.
Viszont még a tábor előtt a leendó munkások részt vehettek egy két napos budapesti ajándék kiránduláson, ahol az egyik napi program a Nagycirkusz meglátogatása volt. Én és rocker barátom inkább azt kértük, mi inkább had menjunk el a Kisstadionba Tremeloes koncertre.
Jegyüzértől vettünk belépőt és így megnézhettük 1971-ben a GEMINI- NEOTON-TREMELOES hármas koncertet a Kisstadionban.
Hát ennyi az igazság.
Ja a pótvizsga remekül sikerült... Feribá'