Kozma László és a MESZ-1 jelfogós számítógép

A berendezés különbözőféle jelfogóból épült, az adatokat bebillentyűzték, az eredmény kiírására egy írógépet alakítottak át, a billentyűket elektromágnesek húzták meg.

A jelfogós adattárban 12 db 27 bináris számjegyű számot lehetet tárolni. A gépbe automatikus tizes - kettes és kettes - tizes átalakító volt beépítve. A berendezés érdekessége volt, hogy működése közben a reléken szemmel láthatóan is lehetett követni a műveleteket.

A gép programvezérelt, de nem tárolt programú volt, mivel az utasításokat is a programleolvasóba tett, kézzel lyukasztott lapokról vihették be. Egy programlapon 45 utasítás fért el.

A billentyűzetről bevitt, a belső memóriában tárolt adatokat a program alapján feldolgozta.

A berendezés eredeti állapotában rekonstruálható lenne ma is, kisebb hibái ellenére még mindig működőképes állapotban van. Egy szekrénye a Neumann János Számítógép-tudományi Társulatnál látható, a nagyobbik részét az Országos Műszaki Múzeum budai raktárában helyezték el.

A MÚZEUMI FELÍRAT A GÉPHEZ

Kozma László prof. által tervezett műegyetemi számológép-1 (MSz-1)

Tipusú nulladik generációs jelfogós (relés) számítógép oktatási célokra.

A berendezést 1958-ban építette a BME sok meghurcolást átélt legendás profeszora. Aki telefonközpontok tervezése mellett antwerpeni éveiben már foglalkozott számológépes feladatokkal.

Kozma mauthauseni lágerrabság majd Rákosi-korban koholt vádak miatt történt bebörtönzése után jutott hozzá, hogy megépítse ezt a konfigurációt amely az ország első digitális elektromechanikus számítógépe lett.

Négy szekrény egyenként kb. 650 db Beloiannisz Hiradástechnikai Gyár által gyártott R tipusú lapos jelfogót tartalmaz.

E szekrények töltik be a számoló és vezérlőmű a tároló a konverter a programleolvasó feladatait.

Az egyik szekrény pótlólag készült memória bővítés céljából.

A vezérlőasztal egy lyukkártyás programbeolvasót egy billentyűzetet és egy 1927-es Mercedes Elektra villamos írógépből átalakított kiiróművet tartalmaz.

A MESz-1 hálózat egyenirányító tápegysége 60 Volt feszültséget biztosít a gép működéséhez, fogyasztása 600-800 Watt.

Kozma László
(1902. 11. 28- 1983. 11. 9.)

1902. november 28-án született Miskolcon. 1921-ben a Budapesti Műegyetemre-re jelentkezett, de nem vették fel, ezért az Egyesült Izzóban mint villanyszerelő helyezkedett el. Szenvedélyesen érdeklődött minden telefonos áramköri rajz iránt, és elkezdett angolul tanulni, hogy a dokumentumokat eredetiben tanulmányozhassa. Tehetségét az Egyesült izzó vezető szakemberei azzal ismerték el, hogy ösztöndíjat

adtak össze részére. Így 1925-tol a század első felének egyik legjobb műegyetemének, a brünni német műszaki egyetem hallgatója lett.

1930-tól kezdve az antwerpeni Bell Telphone cég mérnöke volt. Részt vett számos európai ország (Svájc, Belgium, Hollandia, Olaszország, stb.) távválasztási rendszerének a kidolgozásában, valamint a legújabb telefonközpontok, a 7E és az MA kifejlesztésében. A tehetséges mérnök pályája nagyon gyorsan emelkedett, ugyanis 1934 és 1938 között – egyedül vagy társakkal – több mint 25 szabadalmat adott be, a legenda szerint többet, mint a gyár többi mérnöke összesen.

1938 elején a gyár igazgatója megbízta, hogy a gyárban található alkatrészekből, amiket a telefonközpontokhoz gyártottak, számoló berendezést készítsen. Decimális gépet tervezett, amelynek legfontosabb eleme a 11 ívpontos kapcsológép volt. Megbízói nem hozták Kozma László tudomására, hogy a rá bízott fejlesztés céljának, az igen gyors számolóeszköz kifejlesztésének a közelgő háborúban jut majd döntő szerep.

Az antwerpeni gyár 1938 és 1942 között a számoló berendezésre 10 szabadalmat jelentett be, amelyeken egyedül vagy társakkal Kozma László volt feltüntetve feltalálóként. Az szabadalmak között volt egy táv-számoló rendszer is, amelyen a számológépet illetve az elektromágneses huzalmemóriákat bármilyen távolságról táv-gépírókon és telex-hálózaton keresztül el lehetett érni. A rendszereket Kozma László nem csak megtervezte, hanem meg is építette.

Amikor a németek elfoglalták Belgiumot a gyár vezetése Kozma gépeit hajóra tette, hogy Amerikába menekítse. A hajót állítólag egy német tengeralattjáró elsüllyesztette. A német megszállás alatt – titokban – Kozma a fejlesztést folytatta, de a munkát a gyár igazgatója veszélyesnek minősítette, és ezért 1941-ben leállította.

1942-ben Kozma László visszajött Magyarországra, de csak műszerészként kapott állást az Egyesült Izzóban. A háború minden poklát megjárva, munkaszolgálatot, deportálást, betegséget elszenvedve, 1945 augusztusában került vissza Budapestre.

1945 és '49 között a budapesti Standard Villamossági RT. műszaki igazgatója lett. A távbeszélő hálózat háború utáni rekonstrukciójában vezető szerepet játszott, és ezt a tevékenységét 1948-ban Kossuth-díj I. fokozatával ismerték el. 1949-tol a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, a villamosmérnöki kar egyik alapítója lett.

Az első koncepciós perek egyikében, a Standard perben Kozma Lászlót először halálra, majd pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei alatt is dolgozhatott, tagja volt annak az elítéltekből álló szakmai elit csoportnak, amely a hivatalosan áltudománynak bélyegzett kibernetika lehetőségeit kutatta, és mint építő iroda fejlesztési terveket, előrejelzéseket is készített.

Szabadulása után rehabilitálták, ismét a BME professzora lett, ahol 1955 és 1957 között megkonstruálta az ország első programvezérelt jelfogós számítógépét, a MESz-1-et, amely 1958-ban állt üzembe.

1960 és 1963 között a BME villamosmérnöki karának dékánja lett. Az MTA 1961-ben levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta. 1983. november 9-én halt meg Budapesten.

A Wikipedián még olvasható róla.