Feribá blogja

Kedves Retronomozók!

Egy újabb adatbázist, a LÁNY szó szereplését szeretném kiegészíteni a magyar pop-rock zeneszámok CÍMEIBEN. Ehhez várom megtisztelő hozzászólásotokat.

Ezek vannak meg:

Gyöngyhajú lány                          /Omega/

A lány aki mindig énekel              /Hungária/

Babonás lány                              /Hungária/

Kedves Retronomozók ! Várom szíves segítségeteket!

Most a FÉRFI nevet tartalmazó CÍMŰ magyar könnyűzenei számokat szeretném összegyűjteni.

A hatvanas évek közepén nagyapám elvállalta egy szombathelyi peremkerületi klubmozi működtetését, azaz ő volt az üzemvezető és a gépész. Így aztán én, mint unoka jogot formálhattam a gépházba belépéshez és aztán vetíthettem is. A mozi egy pártiroda helysége is volt, lógott benne egy vászon, arra történt a vetítés.

A filmek még 4-5 tekercsből álltak, amikor az egyik lefogyott szünet volt, mert csak egy gép dolgozott és újra be kellett fűzni a filmet.

Csengetés jelezte a kezdést.

Ede bá' jó munkásember volt, keményen dolgozott a gépgyárban mint lakatos. Csengett-bongott keze alatt az üllő és a kalapács. Otthon is szeretett barkácsolni, de hiányzott egy

jó kis üllő, amin egyengethette volna a különböző fémeket. De nem volt... Volt viszont a gyárban, a sarokba dobva, kissé rozsdásan, porosan, majdnem fölöslegesen.

Ede bá' úgy gondolta, ez már nem kell a népgazdaságnak, jó lesz otthon a sufniban!

Ez a történet már a hatvanas években esett meg. Akkortájt nagyjából lehetett tudni ki hol dolgozik: a házak, nyaralók kerítése híven tükrözte ezt. Ami éppen a gyárban "leesett, fölösleges volt", abból lett a kerítés.

Géza szakinak szüksége volt otthon egy darab vascsőre, valami vizes munkához, de nem tudta sehogysem kilopni a szigorú porta miatt.

Aztán mégis kigondolta, hogyan legyen.

Megbeszélte a dolgot a fiatal inassal és egyik délelőtt nyélbe is ütötte emígyen:

Nehéz évek voltak a háború utáni ötvenes évek, nem igen jutottak a dolgozók megfelelő élelmiszerhez, pld. zsírhoz. De leleményes ember a magyar: egy disznófeldolgozó vágóhíd néhány melósa úgy gondolta, kéne otthon egy kis zsír a kenyérre.De hogyan lehetne kicsempészni az üzemből, amikor a portán szigorúan nézték a táskákat?

Az ötvenes években Rákosi pajtás tiszteletére kirakat-dekorációs versenyt rendeztek. Mindenki igyekezett, hogy övé legyen a legszebb, a szakmák különböző kiállításokat rendeztek: a ruházati boltban Rákosi feje alá szürke öltönyt varázsoltak, a cukrászdában Rákosi arcképes tortát tettek ki, szóval tüsténkedtek nagyon.

Volt egy húsboltos, ő is helyt akart állni, ezért fagyott zsírból megfaragta a kopasz vezér fejformáját, merthogy jó kézügyessége volt neki.

Retro lázban élek,

gyűjtök,amit érek,

képet, újságcikkeket,

amin a Kádár integet.

Talán akad még valaki, aki emlékszik arra a játékra, amit a nagy tónál lehetett kapni a hatvanas években és Balatoni vizicsoda volt a neve. Ez a kis dolog, pontosabban dolgok egy kis zacskóban voltak, mint apró magok. Nos egy edény vízbe szórva tényleg megtörtént a csoda: a kis "magok" megszívták vízzel magukat, duzzadni kezdtek és ... Nos aki emlékszik erre az egészítse ki, mi történt. Ha nem tudja senki, majd megírom. / A képnek semmi köze a bloghoz, most hirtelen nem találtam hozzávalót./ Feribá

Kedves Retronomosok! Ezt a kis csomagot megkaphatja 13 felhasználó, aki hajlandó felbélyegzett válaszborítékot küldeni a címemre!