Csehszlovák radír
Feci, 2007, március 8 - 09:58
Forrás:
Saját»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
Csehszlovák
Csehszlovák fémpénzek
1970-1979
1970-1979
Csehszlovák forrasztópisztoly
1970-1979
1970-1979
Csehszlovák habszifon
1980-1989
1980-1989
Csehszlovák kávéskészlet
1970-1979
1970-1979
Csehszlovák pedálos autó
1980-1989
1980-1989
Csehszlovák pisztolypáka TRP1
1950-1959
1950-1959
Csehszlovák tésztanyomó
1970-1979
1970-1979
radír
BOHEMIA radír
Ismeretlen évjárat
Ismeretlen évjárat
KOH-I-NOOR ceruza radír
1970-1979
1970-1979
KOH-I-NOOR radir
1970-1979
1970-1979
KOH-I-NOOR radír
1965
1965
Radír
Ismeretlen évjárat
Ismeretlen évjárat
Rotring radírok
1980-1989
1980-1989
A legszebb radír, amit valaha láttam. Emlékeim szerint radírozni nem lehetett vele, mert olyan kemény volt.
Én nem találtam szépnek anno, mert csak a düh fogott el mindig, hoyg sose tudtam radírozni vele. De most jó árzés visszagondolni rá:-)
Igen, valóban kemény volt. Sőt emlékeim szerint annyira, hogy lukat lehetett vele csinálni a papírra.
Sokszor radírozás helyett :((
:: Kalmopirin
Húú, de jó, hogy megtaláltam ezt a képet, rögtön beugrott, hogy tényleg volt anno egy ilyen cseszkó radír, amivel csak azt nem lehetett csinálni, amire kitalálták!!! Radírozni ugyanis tényleg képtelenség volt vele, mert annyira maszatolt, hogy jobb volt, ha az ember inkább nem is használta... :-) De kitűnően lehetett vele dobálózni! :-P
Ez egy speciálisan irógéphez kifejlesztett radir volt, még a Kores javitók előtti időből. Azért ilyen keskeny, hogy beférjen az irógép kalapácsának résébe, a keménységét az irógépszalaghoz igazitották, ceruzához nem alkalmas, ahhoz jóval puhább radir kell. A közepén lévő lyukon keresztül oda kellett madzagolni az irógéphez, igy mindig kéznél volt, nem veszhetett el. Hogy irógéphez tényleg jó volt-e azt nem tudom. Dobálni tényleg jó volt, laposan eldobva kacsázva repült. Az igazi jó szórakozás az iskolában viszont a szétszedett töltőceruzával való fúvócsövezés volt. xdj
Ez egy 5*-os infó!
Azért ilyen keskeny,hogy beférjen az irógép kalapácsának résébe.Igen.Oda kellett neki beférni,mivel ott volt sok radírozni való.
Nekem más informácíóm van!
Én úgy tudom, hogy ez tus radír, és azért ilyen kemény.
Nem akarok vitát kezdeményezni, de szerintem is írógép radír. A tust a pauszról pengével vakartuk le.
Bocsánat, az előző levelet én írtam, csak még nem jelentkeztem be, pedig nem is vagyok szőke nő.
Üdv. Dalmát
Az írógépradír logikusan hangzik.Annak idején amyám is hozott haza ilyen radírt a munkahelyéről,és azt mondta ,hogy azért nem tudok vele radírozni ,mert ez tollradír.Persze a tollat is csak a papírral együtt radírozta.:)
Nekem is volt ilyen radírom, és megerősítem hogy radírozni nem lehetett vele, illetve már fénykorában is csak tollradírnak volt jó és a papírt így is kiszedte.
Az én verzióm egyébként az, hogy a gumi öregedése folytán ez különösen hamar megkeményedett és használhatatlanná vált. Még ma is megvan valahol és mára szó szerint olyan kemény lett mint a kő! Már annak idején is csak dísznek tartottam meg, de azért szép emlék.
Ebből valószínűleg többféle keménységűt is gyártottak (és talán nem is ugyanott), mert én is találkoztam a kőkemény változattal évekkel ezelőtt. Nekem azonban van egy példány, ami a mai napig puha és radírozásra is alkalmas, de inkább tolltintához. Egyébként én mindig azt hittem, hogy a kör forma és a lyuk azért van mert ezt megfelelő írógépbe lehetett rögzíteni és a gép maga használta a radír forgatásával és előrenyomásával, nem pedig madzag helye a lyuk. Ezek szerint tévedtem :)
Verziókat utólag lehet gyártani, de nem érdemes. Gépradír volt, értsd: az írógépen radírozták vele az elütéseket. Ahogy itt már írva volt.
Verzióink azért vannak csak, hogy felidézzük az emlékét kinek mit jelentett akkoriban ez a darabka kis gumi.
Ez egy gépradír. Ez volt a hivatalos neve, csak erre volt kitalálva. Gépelés közben úgy használtuk, hogy feljebb tekertük a papírt, és kiradíroztuk az elütött betűt (a másolatokon is), utána visszaállítottuk a sort a helyére és beütöttük a helyes betűt.
Ha már nem volt gépben a papír, akkor úgy radíroztuk ki, utána visszatettük a gépbe, becéloztuk a helyére és beütöttük a helyes betűt.
Azért volt ennyire keskeny, hogy szándékunk szerint egyszerre csak egy betűt töröljön, és a szomszédos betűket ne maszatolja szét.
Nagyon rossz radír volt. Az anyagában valami kőzúzalék is volt. Akkoriban nem volt a papír famentes, rendesen felbolyhozta ott, ahol használtuk. Végül is a lekaparás volt a cél, ezért volt jó helyette a penge is.
Volt hozzá radírsablon is! Fehér, hajlékony műanyaglapocska, különböző hosszúságú, egy betű magasságú lyukakkal, így egyszerre több betűt is lehetett radírozni a többi betű sérülése nélkül.