Csehszlovák radír


Forrás: 
Saját
Csehszlovák radír
admin képe

A legszebb radír, amit valaha láttam. Emlékeim szerint radírozni nem lehetett vele, mert olyan kemény volt.

Én nem találtam szépnek anno, mert csak a düh fogott el mindig, hoyg sose tudtam radírozni vele. De most jó árzés visszagondolni rá:-)

Húú, de jó, hogy megtaláltam ezt a képet, rögtön beugrott, hogy tényleg volt anno egy ilyen cseszkó radír, amivel csak azt nem lehetett csinálni, amire kitalálták!!! Radírozni ugyanis tényleg képtelenség volt vele, mert annyira maszatolt, hogy jobb volt, ha az ember inkább nem is használta... :-) De kitűnően lehetett vele dobálózni! :-P

Ez egy speciálisan irógéphez kifejlesztett radir volt, még a Kores javitók előtti időből. Azért ilyen keskeny, hogy beférjen az irógép kalapácsának résébe, a keménységét az irógépszalaghoz igazitották, ceruzához nem alkalmas, ahhoz jóval puhább radir kell. A közepén lévő lyukon keresztül oda kellett madzagolni az irógéphez, igy mindig kéznél volt, nem veszhetett el. Hogy irógéphez tényleg jó volt-e azt nem tudom. Dobálni tényleg jó volt, laposan eldobva kacsázva repült. Az igazi jó szórakozás az iskolában viszont a szétszedett töltőceruzával való fúvócsövezés volt. xdj

retronóm képe

Ez egy 5*-os infó!

Azért ilyen keskeny,hogy beférjen az irógép kalapácsának résébe.Igen.Oda kellett neki beférni,mivel ott volt sok radírozni való.

ÁDY képe

Nekem más informácíóm van!

Én úgy tudom, hogy ez tus radír, és azért ilyen kemény. 

Nem akarok vitát kezdeményezni, de szerintem is írógép radír. A tust a pauszról pengével vakartuk le.

Bocsánat, az előző levelet én írtam, csak még nem jelentkeztem be, pedig nem is vagyok szőke nő.
Üdv. Dalmát

mendoza képe

Az írógépradír logikusan hangzik.Annak idején amyám is hozott haza ilyen radírt a munkahelyéről,és azt mondta ,hogy azért nem tudok vele radírozni ,mert ez tollradír.Persze a tollat is csak a papírral együtt radírozta.:)

Nekem is volt ilyen radírom, és megerősítem hogy radírozni nem lehetett vele, illetve már fénykorában is csak tollradírnak volt jó és a papírt így is kiszedte.

Az én verzióm egyébként az, hogy a gumi öregedése folytán ez különösen hamar megkeményedett és használhatatlanná vált. Még ma is megvan valahol és mára szó szerint olyan kemény lett mint a kő! Már annak idején is csak dísznek tartottam meg, de azért szép emlék.

vudu képe

Ebből valószínűleg többféle keménységűt is gyártottak (és talán nem is ugyanott), mert én is találkoztam a kőkemény változattal évekkel ezelőtt. Nekem azonban van egy példány, ami a mai napig puha és radírozásra is alkalmas, de inkább tolltintához. Egyébként én mindig azt hittem, hogy a kör forma és a lyuk azért van mert ezt megfelelő írógépbe lehetett rögzíteni és a gép maga használta a radír forgatásával és előrenyomásával, nem pedig madzag helye a lyuk. Ezek szerint tévedtem :)

Verziókat utólag lehet gyártani, de nem érdemes. Gépradír volt, értsd: az írógépen radírozták vele az elütéseket. Ahogy itt már írva volt.

Verzióink azért vannak csak, hogy felidézzük az emlékét kinek mit jelentett akkoriban ez a darabka kis gumi.

Ez egy gépradír. Ez volt a hivatalos neve, csak erre volt kitalálva. Gépelés közben úgy használtuk, hogy feljebb tekertük a papírt, és kiradíroztuk az elütött betűt (a másolatokon is), utána visszaállítottuk a sort a helyére és beütöttük a helyes betűt.

Ha már nem volt gépben a papír, akkor úgy radíroztuk ki, utána visszatettük a gépbe, becéloztuk a helyére és beütöttük a helyes betűt.

Azért volt ennyire keskeny, hogy szándékunk szerint egyszerre csak egy betűt töröljön, és a szomszédos betűket ne maszatolja szét.

Nagyon rossz radír volt. Az anyagában valami kőzúzalék is volt. Akkoriban nem volt a papír famentes, rendesen felbolyhozta ott, ahol használtuk. Végül is a lekaparás volt a cél, ezért volt jó helyette a penge is.

Volt hozzá radírsablon is! Fehér, hajlékony műanyaglapocska, különböző hosszúságú, egy betű magasságú lyukakkal, így egyszerre több betűt is lehetett radírozni a többi betű sérülése nélkül.