tábla

valahogy így volt ez, ahogy xdj írja. Tanusíthatom, mert átéltem.
Az agresszió, türelmetlenség, intolerancia manapság mindennnap megtapasztalható és szinte már természetesnek elfogadott megnyilvánulásai ismeretlenek voltak és nem csak a rendőrségtől való félelem miatt.

Nyilván akkor is volt, csak éppen fordított arányban, elenyésző mértékben, és az agresszió számított deviánsnak.
Anonimus hozzászóló nem tudom, hogy mikor, milyen környezetben élt, de további állításai meglehetősen egyediek, csak szűk körre lehet, ha egyáltalán lehet érvényesnek tekinteni. Az általános viselkedésnek semmi köze nem volt a rendőrökhöz, pláne nem a félelemhez. Soha nem "féltem" a rendőröktől.

xdj tapasztalatait, véleményét osztom.
Nofre

A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a magyar társadalom erősen individualista beállítottságú. Ebből a szempontból nézve az USA, Ausztrália, Anglia és Hollandia után rögtön Magyarország következik a „ranglistán”. Ezzel szemben szomszédaink mind kollektivisták, azaz nagyon jól szervezhetők, ha kell, parancsszóra egyszerre tudnak lépni. Ám a sokszínű, individualista társadalomnak is van előnye: azáltal, hogy nálunk szinte minden körülmények között az egyéni célok és a vágyak elérése áll a középpontban, nagyon sok ötlet születik. De az individualizmusnak, kreativitásnak van hátránya is, így például az alkotó emberek művészek, tudósok között gyakoribb a bipoláris zavar előfordulása. Hozzánk képest a többi individualista országban azonban sokkal alacsonyabb az anómia, azaz a bizalmatlanság, az emberek elfogadnak közös értékeket, erős a nemzeti azonosságtudatuk, vannak olyan közös céljaik, amelyek összetartják őket, ránk viszont az a jellemző, hogy egymás ellen fordulunk. Ennek az lehet az oka, hogy az 56-os forradalom után a magyar politika rádöbbent arra, az összetartozás-élmény, a társadalmi kohézió a legveszélyesebb a számára, ezért megpróbálta elnyomni a nemzeti azonosságtudatot és célzatosan kezdte terjeszteni a fogyasztói ideológiát. És a polgárok „a kocsit választották a kicsi helyett”. A kereskedelmi tévék propagandája ma is meggyőzi őket, és nem a magyar, hanem az olcsóbb külföldi termékeket választják. Ugyanis nemcsak a diktatórikus hatalomnak, hanem a fogyasztói szemléletből hasznot húzó cégeknek is az az érdekük, hogy az egyének ne tartozzanak közösségbe, mert leginkább a magányosan szorongó ember manipulálható. Ezért tartunk most itt. És például a lengyelek ezért tartanak ott, ahol most. Lásd: vallás, szolidaritás stb. Az agresszió ami most tapasztalható jelentős részben a 70-es évek elidegenítési törekvéseinek köszönhető, ami a 80-as évekre be is érett, és folyamatosan emelkedő mértékben jelen van a társadalomban. A pénz kultusza is a 80-as évekre teljesedett ki, amikor az egyéni javakat kezdték előtérbe helyezni az emberi értékekkel szemben. Eklatáns példája ennek, hogy már a 70-es években a fiatal nők jelentős része előtérbe helyezte a pénzt, és a külföldi állampolgárságot, talán vannak olyanok, akik emlékeznek rá, hogy ekkor elég volt 1-2 olasz szót tudni, és máris megvolt a siker. Lásd: Kenguru c. film a hetvenes évekről, ami igazán szépen mutatja be a társadalom szerkezetét, belecsomagolva az öntudatos szocialista ember bizonytalanságába. Jól jellemzi ezt a mai rendszert az a mondás, hogy olyan ez mint a kávé. Régen a zacc leülepedett az aljára, és ott is maradt. Most érdekük bizonyos társadalmi csoportoknak az, hogy felkeverjék a kávét, és a zacc felemelkedjen a tetejére. De erről mi tehetünk, mivel nem tettük/tesszük egyértelművé, hogy mi a zaccot nem szeretjük. Fel kéne végre ébredni, és rájönni arra, hogy a társadalmi csoportoknak, kis mikro és makroközösségeknek nagyon fontos szerepe van az egyén életében, és boldogulásában. Ha valaki éhes, nem halat kellene neki adni, hanem megtanítani horgászni. Mivel a jelenlegi gazdaságpolitika elvette a hálót, és a halat is.

Én a kettőt megkülönböztetném egymástól A birtoklási vágy jelensége erősen jelen volt minidg is a magyar társadalomban. Ez abban nyilvánult meg, hogy megvolt az a termékkör, melynek birtoklása az egyént a társadalomban egy szinttel feljebb helyezte. Emiatt is alakult ki az autósok hierarchiája, majd hasonlóan ehhez de kicsiben az un tartos fogyasztási cikkek birtoklása. Mint több hozzászólásból is tisztán látszik, a 70-as évek közepe végefele egy szines tv vagy sztereó rádió megszerzése bizony komoly erőfeszitést igényelt, és ez jelen volt a társadalom szinte minden területén. Elég csak a farmernadrágra gondolni, aminek a beszerzése akkoriban nem volt egyszerű, és főleg egy márkás példányért havi fizetéssel mérhető összeget kértek. A korlátozott elérhetősége volt pont az, ami a birtoklási vágyat fűtötte az emberekben. Akkoriban a szekrénysorok bárszekrényében mindig volt egy jobb nyugati ital, márkás cigaretta, amit jelentősebb vendég esetén elővett a házigazda, és ezek az akkoriban luxuscikkek mutatták, hogy ki hol helyezkedett el a rangsorban. Mivel egy luxuscikket birtokolni bizony sok esetben kiváltság volt. Nem erről szólt a társadalom, de jelentős személyiságformáló szerepe volt. Sok filmben próbálták kifigurázni ezt akkor, a Duna TV mostanában keddenként igazi csemegéket kinál. A fogyaztás serkentése más terület, mivel ott már nem az adott termék, tárgy elérhetősége adja meg a birtoklás izét. A birtoklási vágyra jó példa: Szeleburdi család c. filmben a Belvizi család szerepe.

Ezek az 50-es évekig voltak jellemzőek, erről nagyon sok propaganda film is készült, például mosd meg a gyümölcsöt, és fürödjél. Sajnos a higiénia még most sem éri el nagyon sok faluban azt a szintet, amit a városokban. Ez nem a nagyközösségre, hanem az egyénre értendő. Az urbanizáció és az elidegenités azt a negativ mintát hozta el, hogy a városokban erősebben megjelent a magánszféra és a közszféra elválása. Azaz ami az enyém, azt gondozom, de a közösségért már alig teszek valamit. Ez inkább azokban a lakótelepekre jellemző, mivel a városok kertes területei bizony sok esetben sokkal gondozottabbak mint a falvak. Ez betudható annak is, hogy nincs állattartás a városok jelentős részében, valamint az egy adott területre centralizálódott embermennyiség is nagyobb. Az is tény, hogy edzettebbek voltak falun az emberek, de főleg a gyermekhalandóság tekintetében azért nem volt olyan fényes a helyzet, mivel az orvosi ellátás főleg sürgős esetekben az 50-es-60-as években nem volt olyan elterjedt, mint ma. És ezeket a betegségeket, amik egy részét a modernizálódó társadalom okozott, igyekezett megelőzni ez a rendszer. Mivel valamikor ténylegesen meg lehetett enni mosatlan kézzel a fáról leszedett almát.