Hanglemez tisztító
vudu, 2009, június 21 - 21:35
Forrás:
saját»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
Hanglemez
1986
Találat: 2
Ismeretlen évjárat
Ismeretlen évjárat
1979
1960-1969
1980-1989
1960-1969
tisztító
Egyéb
1980-1989
1980-1989
Ismeretlen évjárat
1970-1979
1999
1970-1979
1969
1980-1989
1979
1970-1979
Ismeretlen évjárat
1970-1979
Ismeretlen évjárat
Találat: 2
Ismeretlen évjárat
1970-1979
Hanglemez tisztító bársony
Ismeretlen évjárat
A készülék lényege az volt, hogy a lemezre lerakódott finom és óvatosan lefújható port beledörgölte a barázda mélyére ami ott azután a levegő nedvességével összeállva és a hanglemeztű nyomása által összepréselve eltávolíthatatlan prosztatikus (HFM után hehe) zaggyá állt össze, jó kis alapzajt okozva ezzel. Nekem sosem vált be, de tény, kevesebb kárt okozott, mint a különféle lemeztisztító löttyök és tonikok. Egyszer egy ilyen megtisztított lemezt megnéztem 2mm gyujtótávolságú távcső lupéval, elborzasztó volt a látvány a barázda mélyén lévő kosztól.Lehet, hogy most páran kiátkoznak, de ha végképp muszáj akkor legjobb 2x desztillált vizzel, és egy másra még nem használt finom borotválkozóecsettel óvatosan lemosni, lecsorgatni, majd papírkendővel felitatni a nedvességet amennyire lehet, a többi meg száradjon fel. Ha valóban 2x desztillált volt, nem hagy úgy sem nyomot. A cimke ha lehet ne legyen vizeződjön össze.
Az a zagy, kosz, trutymó stb. elengedhetetlenül fontos. Annak köszönhető ugyanis az a csodálatos retró alapzajos hangzás-fíling, ami megkülönböztet a CD hidegen tiszta hangzásától (óh, borzalom....).
Hát nem tudom, nekem van egy rakat lemezem, amik már első lejátszásra is retrós alapzajt produkáltak, recsegtek, pattogtak még Ortofon OM 4o-el is, nem kellett ahhoz trutymó se. A cédé meg szerintem inkább a gyenge korai vagy nagyon olcsó lejátszók, vagy esetleg az analóg lemezek és játszók torzitásának a hiánya miatt tűntek sterilnek. Nekem vagy egy Marantz CD-67 KI Signature cédéjátszóm immár vagy 1o éve, az aztán nem hideg és steril hangzású tutira. Én sok mindenben szeretem a régi dolgokat, de az analóg hangrögzítést őszintén szólva nem nagyon kívánom vissza. De amúgy már én is kezdek retró lenni a cédéjeimmel, ki gyüjt és ki hallgat manapság a nagypapin kívül cédét audiofil berendezésen ebben a szép új MP3 zsebkütyüs fülhallgatós világban. Letőccsük a netrő', 1 hónap múva uncsi oszt letörőjjük, egy év múva aszt se tuggyuk mi vót az.
"Fejlődünk", "fejlődünk"...
Hála istennek sok ilyen ember van mint te, ezért lehet igen olcsón beszerezni az analóg lemezeket. Én egyébként a kocsiban sem használok CD-t, csak magnót, és bizony lemezektől szoktam átvenni magamnak kazettára zenét, és ezt hallgatom :-) De elfogadom azt is, hogy vannak akik jól együtt tudnak élni a digitálisan rögzitett zenével, és élvezik. Én meg ugyanolyan jól elvagyok a lemezeimmel. Van valami szertartásos abban, hogy kiválasztjuk a megfelelő lemezt, majd felrakjuk a lemezjátszóra, fogjuk a karbonszálas lemeztisztítót, és letisztitjuk a lemezt, majd finoman a kart az első barázda fölé helyezzük, és elindul méltóságteljesen a lemez forgása. Majd ahogy leengedjük a kart, finoman sercen egyet a tű, ahogy az első barázdára rátalál. Majd leülünk a kényelmes fotelunkban, egyik kezünkben egy kellemes pohár bor vagy sör, vagy egyéb, kinek mi a kedvence, másikban a boritó, ami kellően nagy méretű, nem olyan picike, mint a cd tokja, és belemélyedünk a zenébe :-) Nincs távkapcsoló, nincs számugratás, a lemezt illik végighallgatni, és közben nézni, ahogy forog, és ahogy a hangszedő szépen lassan halad a lemezen. Nekem ez is hozzátartozik a zenehallgatáshoz, mint másnak az orsósmagnó látványa, a műszerek kilengése. Imádom az analóg hangtechnikát :-)
Gondolom nekem szól, ezért válaszolok. Én idén vettem kb 15 db hanglemezt a gyüjteményembe még a V....a utolsó szép napjaiban. Volt közte néhány valóban nevetségesen olcsó, de a többségnek rendesen elkérték az árát. Amúgy rég nem számoltam össze, de tán olyan 1ooo lp és maxisingle van a gyüjteményemben. Még úgy 5oo db szétjátszott, elvileg és gyakorlatilag is lejátszhatatlan kislemez boldogtalan tulajdonosa is vagyok. Ha akkoriban is lett volna már CD , akkor az az 5oo kislemez nem csak azért állna a polcon, hogy ha ránézek akkor sírva fakadjak, hanem mind működnének. Mostanra több mint 3ooo cédém van, 22 év alatt gyűltek össze, abból talán 5 db ment tönkre leejtés és eltörés által. Az általam gyakorolt majd ha egy kupac már összegyűlt az asztalon akkor visszarakom a dobozba tipusú használatot is eddig mind birta. De bár tudom, ezért innen kiátkozás jár, már egyre jobban szimpatizálnék a merevlemezzel. egy 1 Tb-s-re felfér 15oo átlag wave cd aztán még a polchoz sem kell odamenni, egérrel kiválasztom és 1o másodpercen belül szól. A gépem meg olyan halk, hogy a ventillátornak szinte nincs is zaja. Csak ha a merevlemez összeomlik akkor oda az egész kollekció...Na nem hergelem tovább az olvasókat.
Van aki vesz egy veterán autót, és élvezi a vele való pepecselést, és azt amit képvisel, valaki meg bemegy a kereskedésbe és megveszi az újat. Mindakettőnek igaza van. Az egyiknek erre, a másiknak arra van igénye.
Elfelejtettem hozzárakni (és a képen nem is látható), hogy ennek a tisztítónak az alja egy mikrofinomságú "szőrzettel" van ellátva, ami a barázdák mélyére is behatolt, és tisztítófolyadékkal együtt volt használatos néhányszor barázdairányban oda-vissza. Tapasztalatból mondom, hogy reménytelennek tűnő sercegéseket tűntetett el. Az amúgy igényesen használt, de ennek ellenére beporosodott lemezeket vidáman helyrerakta.
(a lehányt, összeköhögött, agyonjátszott és összekarcolt lemezeket nem)
Volt ennek egy hasonló kinézetű magyar(?) változata is mezei műszőrmével az alján, ami csak maximum polírozott felületek letörlésére volt alkalmas.
Azért írom ide, mert éppen itt erről volt szó. Éppen ma olvastam egy cikket, miszerint egyre jobban terjed egy még újabb zenehallgatási szokás. Nem, hogy nem veszük meg a lemezt, cédét, nem kérjük kölcsön és írjuk át CDR-re avagy kazettára, de már mem is tölti le HDD-re a menő zenehallgató, hanem, közvetlen elérésű zenetárakból hallgatja meg a kedvenc számait. Ha hajlandő fizetni havi 1o eurót, akkor korlátlanul hallgathat, ha ingyen akarja, akkor minden zeneszám mellé meg kell hallgasson egy reklámot. Nem tudom, hova fog ez az egész vezetni. Ha valaki számára nem ér annyit a zene, hogy akár egy írható lemezen is birtokolni kívánja, akkor hogyan fog majd ötvenévesen szeretettel visszagondolni fiatalkori zenéire, hogyan fog egyáltalán visszaemlékezni? Vagy ez már nem szempont manapság? A tegnapi zene olyan érdektelen lesz, mint a tegnapi ujság? Az, hogy mi itt lemezekről vagy cédékről vitatkozunk, olyan kezd lenni, mintha a csiszolt és pattintott kőkor előnyeit ecsetelnénk. Már vagy het éve létezne a cédét felváltó, annál lényegesebben jobb felbontású és valóban a tökéletes hangzás felé közelítő zenei DVD, ami szépen megbukott, helyette a reklámokkal tarkított agyontömörített ingyenzene hallgatásé lesz a jövő? Valóban praktikus, de túl radikális...
Hát, ezekért a mai zenének nem nevezhető, dallamtalan, agyon ismétlődő, korábbi zenékből önkényesen lopott részleteket feldolgozó, igénytelen, botfülüeknek is megfelelő digitális tömegtrutymóért talán nem is kár.
Hát én nem értek veled egyet. Nem attól értékes egy zene, ha pl vinyl-en, vagy cd-n van. Egy értékes zene bármilyen adathordozón értékes. Sokszor ehhez nem is kell még csak sztereónak sem lennie! És nem ettől fog fennmaradni az utókornak.
Mégegyszer nekifutok! A cikk lényege az volt, hogy nincs se lp se cédé se kazetta se HDD se MP3 kütyü se semmi az égvilágon. Letöltés sincs. Kizárólag Internet hozzáférés és kapcsolat mellett hallgathatod zeneszámaidat számítógépen keresztül Stream módon, nem letölthetően. Ha mégegyszer meg akarod hallgatni ugyanazt a számot ujra rákapcsolódsz a szerverre és le kell kérned. Ha lekapcsolódsz az internetről nuku zene, abban a pillanatban megszakad. Ahol nincs internet és számítógép ott nem szól a zene. Ha ingyen akarod, minden egyes zeneszám mellé minden egyes esetben ,meg kell hallgatnod egy reklámot is. Ez a jövő útja. Még mindig tetszik? Ha úgy gondolod, hogy egy értékes zene pocsék minőségben is értékes, javasolnám a Sokol rádiót csúcshifi helyett Kisebb,kevesebb helyet foglal, sámlira téve szovjet hifitoronyként is felfogható:)
Ahogy látom alapvető tévedésekben vagy. Sokféleképpen megjósolták már a jövőt, közölték, hogy csak memóriakártyán lehet majd zenét venni, meg hasonló. Nagy jövőt jósoltak mindennek, aztán semmi nem lett belőle. Ebből sem lesz semmi. Főleg azért, mert amit ember csinál, azt egy másik simán feltöri. Ennyit az internetes zenéről.
A másik: Itt nagy tévedésben vagy. Senki nem állitotta, hogy sokol-t kell hallgatni. Nekem van olyan ritkaság Maria Callas felvételem, ami csak mono-ban jött ki, az is Deutsche Gramofon kiadás, és csodálatos. Nem a minősége pocsék a zenének.
Én egyébként azért nem értem ezt az egészet, mivel az engem érdeklő zenék bármikor hozzáférhetők LP-n, CD-n is, mivel én bevallom a 70-80-as évek zenéjét szeretem elég szerteágazóan, mint pl Queen-től kezdve az ABBA-n át akár az Italodisco-ig. És ezek nekem megvannak lemezen is. Elképzelem az új világodat, amikor kijönnek hozzám, és elviszik a lemezeimet :-)
Én egyébként Mo-ról nem is veszek lemezeket, annyira vackok, nekem hollandiából hozzák EX/EX állapotban őket megrendelésre, 1e Ft 1 LP.Annyit bőven megér.
Evidens, hogy totál hülye vagyok hozzá, csak 1967 óta gyüjtöm a zenéket és csak 1972 óta vagyok azaz voltam DJ, tehát evidens, hogy nem értek hozzá. Itt most nem Kallasz Marika 5o évvel ezelőtti archiv lemezéről hanem tendenciákról van szó. Előbb-utóbb szépen meg fog majd szűnni a fizikai gyártás. Az eladások hosszú évek óta folyamatosan lefelé mennek. Emlékezz vissza, hogy a nagy gengszterváltás idején rohantunk külföldre lemezeket venni, manapság meg ott állnak a kevés megmaradt lemezboltban és a kutya se veszi őket. Mivel az ingyenes letöltés VALÓBAN ki fogja nyírni a lemez és közvetve a zeneipart, lehet rá számítani, hogy pár éven belül véget fognak vetni az ingyenletöltéseknek. Kiskapu meg illegalitás persze akkor is lesz, esetleg aki lebukik majd mehet 1-2 évre a dutyiba. A lemezeidet meg az én cédéjeimet nem fogják elvinni, de majd maguktól is tönkremennek és újabb gyártás nem lesz. Ha neked holland kapcsolatod van, ahonnan potom 3 euróért szállitás meg minden egyéb nélkül hoznak vadiúj lemezeket, akkor te egy kivételezett ember vagy, aki persze hogy nem érti meg a szerencsétllen sötétségben tévelygő pórnépeket. Nekem valahogy az efféle rendelések végül a szállítás és csomagolás miatt sosem gazdaságosak. Valahogy mi sosem értjük meg egymást, legyen az zene avagy politika vagy bármi. Amúgy meg ha figyelmesen elolvastad volna amit írtam, csak egy ma olvasott ujságcikket ismertettem az olvasókkal. Az a bizonyos pénz vagy reklám zenehallgató lap már üzemel. Amúgy meg nekem tökmindegy. Annyi zeném van, hogy hóttomig kitart, már szinte sosem veszek és csak alig töltök le egy-egy ritkaságot. A lényeg, pár év múlva ki fognak röhögni téged a lemezeiddel, engem a cédéjeimmel annyira elavultak lesznek. Az ópapa különös értelmetlen hobbijaként fogják utódaink értékelni a hifinket meg a zenéinket is. Oszt a végén majd mennek a kukába... Pesszimista vagyok? Inkább realista.
Nem értem, én csak egy nem profi, általános japán lemeztisztítót raktam fel. Hogy lett ebből ekkora cirkusz...
Elég pesszimista vagy. Szinte minden szavadból árad, sok hozzászólásod is e szellemben iródik, valahogy nem találod a helyed ebben az "új" világban.Ezért is lenne jó ez a retronom oldal, ahol a szépre emlékezünk, milyen volt megszerezni a 70-es években az áhitott lemezt, vagy azt a számot kazira, amikor nem a minőség számitott, hanem az, hogy meglegyen. Sokkal nagyobb örömöt okozott az, hogy megvan, mint az, hogy milyen minőségben. Én élveztem a magnózást a régi Unitra MK-122 magnómon, amikor végre meglett Afric Simone Ramaya c. száma, egész nap azt hallgattam :-) És micsoda nagy dolog volt késöbb, hogy sikerült felvennem a rádióból a laura Branighan Self Control c. számát! Külön vettem neki kazettát, és mást nem is akartam rá venni. Vagy amikor vettem egy márkás új kazettát, és előre elterveztem hazafelé, hogy erre micsoda csemegéket fogok felvenni. Sokszor második vagy sokadik másolatból lett meg a zene, de örültünk neki. És hangosan nyitott ablak mellett hallgattuk, rákötve a magnót a videoton Apollóra, és feltoltuk a hangerőt, mögöttünk hangosan szólt a zene, mi meg lógtunk az ablakban és élveztük. Vagy amikor vittük magunkal a magnót, és mig le nem merült az elem, addig ujra meg ujra azt a bizonyos számot hallgattuk :-) Nekem ez volt a nagy élmény, ehhez nem kellett se cd, se kutyafüle, a zene élménye volt a lényeg :-) (Van valaki még ilyen, aki hasonlóan érez?)
Témához:
Amikor megjelent a tv, akkor azt jósolták, hogy meghal a mozi és a rádió. Amikor megjelent a kazetta, azt jósolták, meghal a szalagos magnó. Amikor megjelent a DAT, azt jósolták, hogy meghal a CD. Amikor megjelent az SACD azt jósolták, hogy meghal a CD, és ezt igy sorban folytathatnám. Sok-sok ilyen jóslat volt már, de töredéke sem jött be. Egyszerűen azért, mert a piac nem követ semmiféle jóslatot. A piac az igényeket követi. Már évekkel ezelött megjósolták, hogy a fizetős letöltés/hallgatás felé fog elmenni a piac. Legalábbis ezt próbálták ráeröltetni a piacra. És most mi van? Vegetálnak ezek az oldalak. És vegetálni is fognak még hosszú évekig.
Lemezvásárlás téma: Van egy ismerősöm, aki lemezekkel kereskedik, havonta megy ki, és hozza be, nagy tételben. Ő hozza be a lemezeket nekem, átvizsgálva. Nincs szállítás, nincs posta.
Valóban nem annyira találom helyem ebben a szép új világban, tulajdonképpen nem is keresem, na nem politikailag, hanem csak úgy, a dolog reménytelen:) Azt hiszem, a hatvanas évek Londonjában jól érezném magam, na mindegy:) A zenében sajnos perfekcionista lennék, nem is annyira a hardverrel kapcsolatban, de a szoftver, mármint a hordozó az legyen tökéletes minőségű és ott porosodjon a polcomon. Az utóbbi sok évben legalább 15 lemezjátszóm volt és több mint harminc magnóm, szalagos, kazettás, ilyen-olyan, de csak a magyar pénztárcákhoz mért kategórián belül, mert nem voltam se Bávos se gazdag nagybácsim nem volt. De az első hordozó, amivel együtt tudok élni, az a cédé, nem mintha annak nem lennének hibái. Ebben a tekintetben retro vagy nem retro, örülnék, ha már egy telefonkártya méretű hordozón kifogástalan, a mai cédénél is jobb minőségben, agyontaposást és pocsolyábaejtést is álló kivitelben, na persze a mai lemezeknél jóval olcsóbban és nagyobb választékban lehetne gyüjteni, nem is vagyok nagyravágyó, mi? Még az itt porosodó originál Abba Ring-Ring lemezemet is kitenném a kukára. Nem, nem, nem eladó. Oh, csak utólag vettem észre, hogy meghalna a mozi? Hát jórészt már meghalt. Pesten éppen most zár be 3 régi, eddig megmentett art mozi, mert már nem birják tolerálni a veszteségeket. A soktermes plázamozikból is már bezárt vagy tán négy, legutóbb a Csepel pláza mozija, ahová szerettünk járni. Hét végén megnéztük a Rockhajót, ami egy szuper film, voltunk vasárnap este tizen összesen.
Már megint: mi a jó ketyere?
Nem gondoltam, hogy a "zagy"-témához szólva, megint elindítottam egy analóg-digitális, vinyl-CD vitát (ami már sokadszor fellángolt).
Ide illőnek tartom - igaz nem zene, hanem fotó ügyben - André Kertész (aki azért hozzáértőnek tekinthető) egy mondását, amikor arról faggatták, hogy milyen géppel lehet jó fotókat készíteni. "Minden fényképezőgép jó" - Ugye egyértelmű, mit értett ezalatt?