3D Mozi

'Az első térhatású filmet 1922. szeptember 27-én mutatták be Los Angelesben. Az alkotás akkor még úgynevezett anaglif technológiával készült, ami annyit jelent, hogy külön-külön felveszik a bal és a jobb szemnek szánt információt, majd a bal képből kivonják a kéket és a zöldet, míg a jobból a pirosat.

Ahhoz, hogy a kép térhatású legyen, kell egy speciális piros-zöld szemüveg, ami megszűri a bal és a jobb szemnek szóló információkat, így az agyban összeállhat a tér hatású kép. A technológia hátránya, hogy a nézőknek a megerőltetéstől nagyon hamar megfájdul a szemük.

A térhatású film technológiája az ötvenes években már nem volt szokatlan a nézőknek, még Hitchcock is készített ilyen alkotást.

A 3D-s filmek azonban igazán a polarizációs technológia megjelenésével terjedhettek el, amikor is nem színekre bontják a jobb és bal szemnek szánt információt, hanem polarizált lencsékkel választják szét a különböző szögű fényhullámokat. Nincs színes szemüveg, csak polarizált lencsékkel szerelt napszemüveg, ami ezért cserébe jóval drágább is, így távozáskor le kell adni.'