Aminek nem érdemes nekifogni...

Ebben az írásomban tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasókkal.

Másfél-két évvel ezelőtt kezembe akadt több, szovjet gyártmányú, katonai célra fejlesztett gáztöltésű vonal-kijelzőcső, melyek az IN-13 nevet viselik. A 13-as szám a megjeleníthető fénycsík hosszát jelöli.

Mivel a fénycsík nem kaszkádolt, az egyes feszültségszintek közti átmenet nagy finomsággal jeleníthető meg, aminek tulajdonképpen csak a meghajtó áramkör "felbontása" szab határt. Ez adta az ötletet, hogy meglévő rendszeremhez egy nagypontosságú, két (majd több-)csatornás kivezérlésmérőt, mint önálló egységet építsek. A korhű, és e célra legalkalmasabb műszerdobozért ezúton is köszönetet mondok Gömör Gézának (Béka).

A doboz egy hazai gyártmányú, BION-2 típusjelű levegőionizátor doboza volt eredetileg, ehhez kellet egy díszelőlapot készítenem a szükséges kivágásokkal, furatokkal együtt.

Maga a kapcsolás egy rendkívül egyszerű, LM324 műveleti erősítőre épülő, ún. csúcsegyenirányító kapcsolás, ebből következően a műszer csúcsmérő, hosszú elengedési, és nagyon rövid feléledési idővel. A kapocsolás maga az interneten elérhető, egyszerűen reprodukálható. Eredetileg ugyanerre a célra készült, ugyanilyen csövekkel, tehát az alapötlet nem tőlem származik.

Megépítettem az elektronikát, elkészítettem a dobozt. Következett a teszt, a beállítás-kalibrálás folyamata. És itt akadt el a dolog igazándiból. Ugyanis működött az eszköz, szép is volt, majdnem olyan hatást kelltett, mint a klasszikus dán NTP BargraphMeter-je...csak éppen pont arra nem használható, amirer eredetileg szántam.

Ugyanis a két csövet (ill. az azokat meghajtó fokozatokat) képtelen voltam összehangolni úgy, hogy adott jelre egyidőban azonos csíkhossz, azonos felfutás, majd lefutás történjen.

Másik problémaként a linearitás (ill. annak hiánya) jelentkezett. Akármit követtem el a meghajtó áramkörrel, a hiba fennált, és fenn is áll jelenleg is.

Mivel több ilyen csővel is rendelkezem, kipróbáltam azokkal is. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy másik csövekkel más mértékű, de hasonló jellegű hibák adódnak, bármit is követek el.

Megállapítottam, hogy a csövek dinamikus paraméterei egymáshoz képest oly' mértékben szórnak, hogy ebben az elrendezésben, nagypontosságú kivezérlésmérésre nem használhatóak. Szemléletesen: mindkét csatornát azonos jellel megvezérelve is adódnak kis különbségek, és nem a jelszint etéréséből adódóan, mert az azonos, hanem a fel-lefutási csövenkénti eltéréséből adódóan. Ezt kívülről, utólagosan befoylásolni sajnos nem lehet.

Természetesen az elkészült egység rendszerbe állítva "elég jól néz ki", és mutatja is a két csatorna jelszintjét "ahogy kell", de ez csak jelzés és nem mérés. Ezért sem kalibráltam fel a műszerskálát.

Ezt az írásomat azon Olvasóknak szántam, akik szintén hozzá tudnak jutni ilyen csövekhez (nem neház, rengeteg itt maradt az oroszok után, interneten 6-800ft/db áron beszerezhetőek), és szintén az az ötletük támad, hogy egy nagyon pontos kivezérlésmérőt építsenek. Őket lebeszélem erről éppen a fentiek miatt. De akik egy nosztalgikus, és tényleg nagyon jól kinéző, a két csatorna jelszintjét sacc/kb-alapon megjelenítő, fényhatásában, mozgásában a nagy asztalok csúcsmérőire hajazó dekorációt kívánnak építeni, nos ők nem fogják vissza magukat....:O)

Természetesen nem bántam meg, hogy megépítettem, mert a doboznak köszönhetően valahogy "jó ránézni, együtt van", és az INKEL 1200-as keverőasztal kivez. mérő hídjára helyezve igencsak meg lehet szokni....még ha csak dekorációnak jó igazából, akkor is.

Viszont, ha tudom, hogy haszontalan produktum születik, erősen elgondolkozom, hogy nekiállok-e órákon át tűreszelővel bohóckodni, mire kialakult az előlap....

Kiss Béla László