Újpestieknek
"Az akarok lenni, ami akkor voltam, amikor az akartam lenni, ami most vagyok." Ezt az ember akkor érzi igazán, amikor öregszik. És akkor kezdünk öregedni, amikor lassan-lassan a hiányát érezzük a múltnak, a múltbeli dolgoknak. Ekkor kezdődik a nosztalgiázás, modern kifejezéssel élve a retrózás.
Van némi árnyalatnyi szemantikai különbség a nosztalgia és a retro között, hiszen míg a nosztalgia bensőségesebb, személyesebb, addig a retro többnyire egy adott korosztályhoz tartozó csoport közös emlékeit idézi.
Jó retrózni? Jó nosztalgiázni? Sokszor úgy érzem, túl hosszú időt töltök a múltban. Néha elég nehéz visszatalálni a jelenbe... lehet, hogy orvosnál a helyem? Pedig úgy gondolom, hogy aki nem szeret visszautazni az időben, élményektől fosztja meg magát. Igaz, ha eddigi életünket sivárnak, mi több kudarcnak értékeljük, a múltbatekintés csak növelheti depressziónkat, hiszen az a "rossz út" vezetett idáig.
De ha csak egy kicsit is szerencsések vagyunk, ha van mire büszkének lennünk eddigi életünk során, a múltidézés az egyik legszebb hobbi lehet, s a vele járó gyűjtögetés (legyen az fotó, video, tárgyak, stb.) az esti tévézésnél lényegesen értelmesebb szórakozás.
Újpesti vagyok, amióta élek, és lassan 40 esztendeje ugyanott lakom - a központban. Jobb volt régen? Aki itt volt gyerek, aki ma IS itt él, akinek emlékei fűződnek ehhez a korántsem romantikus kerülethez, az szerintem - mindenféle politikai meggyőződést félretéve - azt mondja: Igen, jobb volt!
Jó, hát nem volt ennyi közért, meg ennyi bank, nem volt itt metró, de mégis jobb volt.
Az Államiban (Újpesti Centrum Áruház) mindent meg lehetett kapni, a kenyér friss volt és vágható, a falakat csak egy pár hülye popőrült fiatal firkálta össze és csak a dobozházakon. Az István téren dohogó nénik, anyukák, és kultúrált emberek ültek és nem csövesek, akik miatt talán kár volt milliárdokat beleölni a tér felújításába. Volt egy halom könyvesbolt, ahol 5-6 forintért, az antikváriumokban pedig 2-3 forintokért hozzá lehetett jutni Asimov, Clarke, vagy más "Kozmosz" fantasztikus írók műveihez, no meg mindenféle más papírillatú könyvekhez. A Tungsram strand a világ legjobb helye volt, és a piaci lángost is kevesebb zsírban/olajban sütötték, így jobban ízlett. Az Árpád úton fák álldigáltak, csendesebb volt, meghittebb volt, békésebb volt.
Mai szemmel nézve egyszerű világ volt ez. 20-30 év távlatából alig tűnik többnek a középkornál. Se mobil, se internet... fel sem fogtuk volna, mi az hogy mp3, meg hogy hogy lehet egy másodperc alatt elküldeni egy videot vagy bármi mást - mondjuk - Ausztráliába.
Jó volt a fekete-fehér tévé is, amiben az unalmas megasztárok és az ország szégyenének is beillő RTL helyett a kultúrált, beszélni tudó Vitrayt és társait nézhettük, főműsoridőben pedig volt esti mese, hogy a gyerekek (és szüleik!) ne Alekosztól zülljenek a pöcegödör alá.
Pedig hogy nyavajogtunk akkoriban, emlékeznek? Hogy a kommunizmusban ilyen rossz, meghogy itt nálunk a szocializmusban nincs olyan áruválaszték, mint a németeknél, meg hogy ilyen szürke unalmas világ a miénk, meg olyan elmaradott... mitagadás, volt árnyoldala annak a világnak. Ne is részletezzük a szocializmus anomáliáit, mert abból csak politikai vita kerekedne! Csak a szépre emlékezzünk! Már csak azért is, mert abban, hogy a Tungsram strand most szívszorongató állapotban enyészik, hogy a környékünkre irdatlan irodaház-szörnyeket húztak, hogy az új Fő tér (szerintem) ronda, és hogy megannyi non grata változás következett be, az "átkosnak" véleményem szerint nincs sok szerepe.
Aki újpesti, aki szereti Újpestet, aki itt élt, itt volt gyerek, itt volt szerelmes, itt volt fiatal és itt lett középkorú és/vagy öreg, és szeret nosztalgiázni, ne restelljen hozzászólni soraimhoz, s ha képei vannak a múltból (elsősorban az újpesti utcákról, épületekről), kérem ossza meg velem. Én is így teszek a következő beírásban.
Varga Ferenc József
- vargafj blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerintem a Fő tér nem ronda:-), csak a sok csöves miatt használhatatlan. Nem is értem miért újították fel, hiszen a régit is a csövesek használták ugyan az a kaki csak szépen van becsomagolva.
Más. Nekem a Cukrászda hiányzik (az Államival szemben volt a sarkon) az "Újpest szelet" gépi Kólával, suli után sokszor bementünk oda. Ami pedig a közlekedést illeti, hiába nem volt Metró, a piros 30-as 15 perc alatt bent volt a Hősök terén és a 12-es meg a 14-es villamos 17 perc alatt volt az Élmunkás téren. Ma a 14-nek ehhez több mint fél óra kell. Ahogy a Tungi kinéz az egy tragédia, de az uszoda is gyalázatos állapotban van.
Most ennyi, de órákig lehetne erről beszélgetni.
Bizonyám, a Cukrászda a sarkon. Gyakorlatilag csecsemőkoromtól kezdve jártunk oda, amíg a metró-építés 86-os megkezdésekor elsőként távozott gyerekkorom legszebb emlékei közül. Mindenkit ismertem, aki ott dolgozott, (soroljam?) s még tán a vendégek közül is jópárat. Talán össze is futottunk? Mert a sütemény és a pogácsa olyan ízű volt, hogy azt még a mai Horváth Cukrászda sem múlja felül, a gépi üdítők meg lényegesen ihatóbbak voltak a Burger Kingben meg a McDonaldsban kapható, jéggel felvizezett periódusos rendszernél.
Nem messze a Cukrászdától volt a Bizmányi felvevőhelye és boltja, és egy üzletsoron állt Leveleki órás műhelye is, mellette - ha jól emlékszem - egy virágüzlet, és még egy-két kisebb boltocska. Ja, és a Cukrászda mellett állt Tihanyi "fotóshopja", ami a szanálást követően körbejárta az egész környéket, mígnem az egykori Ápisz bolt helyén kötött ki, az Állami mellett, a Bajcsy sarkán.
Igen, siralmas az uszoda is, sajnos az sem fontos a mának. És igen, a közlekedés is lényegesen jobb volt, pedig hogy szidtuk azt is. Hiába, amíg az ember az akar lenni, ami most, addig nem tudja, hogy milyen hülyeség azt akarni, hogy mihamarább az legyen!
Én egész életemet ebben a kerületben éltem le eleddig, és egyelőre nem is valószínű, hogy ezen változtatnék. Bár, a belvárosba való bejutás hosszadalmassága erőteljes negatív érv. De csak az. Amúgy nyugis és kultúrált hely.
A "főtér" szerintem teljesen oké, nincs azzal semmi gond. Ahogy a piaccal sem, gyermekkorom meghatározó élményével, a savanyú káposzta - mely nagy kék műanyag-hordókban volt - illatával.
A "Tungival" mi a gond? Szerintem teljesen kulturáltan néz ki.
Az uszoda meg a kerület szégyene. Felszámolták, úgy, hogy lenne rá igény. Most, meg a kerületi újságban előszeretettel szereplő újonnan megválasztott polgármester Káposztásmegyeren akar.
A régi épülete meg rohad szét. Ehhez csak gratulálni tudok, no comment.
De az összkép abszolút pozitív.
Nagyon szépen fogalmazta meg az újpesti történetét. Jó hallani, hogy vannak olyan emberek, akik a rendszerváltás ellenére szeretnek bepillantást nyerni a múltba.
"Jó retrózni? Jó nosztalgiázni? Sokszor úgy érzem, túl hosszú időt töltök a múltban."
Szerintem, sokan is így vannak vele, főleg az idősebbek, akik visszasírják a régi szép időket.
"Pedig úgy gondolom, hogy aki nem szeret visszautazni az időben, élményektől fosztja meg magát."
Teljesen egyetértek Önnel! Van egy barátnőm, akinek nem volt rossz múltja, mégsem szeret nosztalgiázni. Nem szereti, ha arról beszélgetünk, milyen rosszak voltunk, amikor kicsik voltunk, pedig ez teljesen természetes dolog ilyesmire visszaemlékezni. Olykor nevethetnékem támad. A másik barátnőmnek meséltem erről a lányról, aki azt mondta, hogy nem jó, ha egyszerűen hátrahagyja a szép emlékeket. Mire én mondtam, hogy aki nem nosztalgiázik, az olyan, mintha nem is lenne múltja. És igazam is van, mondja ő.
"Igaz, ha eddigi életünket sivárnak, mi több kudarcnak értékeljük, a múltbatekintés csak növelheti depressziónkat, hiszen az a "rossz út" vezetett idáig."
Ez valóban igaz. Ha fölmegyek a padlásra régi emlékek után kutatni, rámtör a szomorúság. Igaz, még csak 6 éves voltam, amikor a kommunizmus megbukott, lebontották a vasfüggönyt és a Berlini falat, átéltem a taxisblokádot, mégis jól emlékszem, mik történtek, hisz én is részese voltam a történelemnek, amire büszke vagyok. Csak azt sajnálom, hogy nem lehettem úttörő és nem tanulhattam orosz nyelvet az iskolában, mint az őseink, akik sajnos elfelejtették eme szép nyelvet.
Talán emiatt nagyon ragaszkodom, hogy a szovjet metrók továbbra is közlekedjenek a fővárosban. Csak sajnos nagyon trehányul végzik a karbantartást, nem tisztítják ki az alagutat és ez növeli a problémát. A régi Ikarus trolibuszokkal is többet törődhettek volna.
"De ha csak egy kicsit is szerencsések vagyunk, ha van mire büszkének lennünk eddigi életünk során, a múltidézés az egyik legszebb hobbi lehet, s a vele járó gyűjtögetés (legyen az fotó, video, tárgyak, stb.) az esti tévézésnél lényegesen értelmesebb szórakozás."
Ezzel is egyetértek Önnel. Én nagyon szeretek erről mesélni a fiatalabb korosztálynak, mintha történelmet tanulnának tőlem. Még a külföldi barátaim is érdeklődve hallgatják a történetemet.
Örülök, hogy megoszthattam Önnel a véleményemet.
Bizonyos mondatokból arra következtetek, hogy Ön nálam fiatalabb, és mégis milyen kellemes, hogy szintén örömét leli a múltban való kotorászásban:)
Ami a szovjet metrókocsikat illeti, szerintem újíthatnánk hiszen ezek balesetveszélyesek. A tömegközlekedés modernizálása nincs ellenemre, ha az javít a biztonságon.:)
No de kellemes retrózást!
T.Varga Úr!
Rákospalotán születtem 1959-ben. Nagymamám 1927-től 1967-ig (40) évig dolgozott a Magyar Pamutipar ujpesti gyárában.2006-ban hunyt el 95 éves korában. Családi okok miatt rákospalotai házunk eladásra került 1986-ban én utána a VI.kerületbe költöztem,majd 1990-ben Újpestre,és innen ez év tavaszán vidékre. Mivel Palota és Ujpest szomszédos kerületek,és én Palotán a két vasútvonal között laktam a Kemény István utcában,egész közel a Rákospalota-Kertváros vasúti megállóhoz. Innen 5 perc alatt be lehetett érni Rákospalota Ujpestre.Mind kisdiák a nagyállomásnál levő volt sorompónál,ami 1974-ig a felüljáró átadásáig müködött néztem a vonatokat,a gyalogos felüljáróról,ami mellett a villamos felüljárója volt! Persze akkor még villamositva sem volt a vasútvonal mivel 1972-ben adták át a villamositott vonalat Szobig. Nos elég sok retróm van Ujpestről a Pamutgyárról,Tungsramról,és mivel nagyapám állomásfönökként ment nyugdijba a MÁV-tól,még 1941-ben,apukám meg főkocsivizsgáló volt 1950-ig,őtőle is van sok retró dolgom amit megtalál az oldalamon. Innen van nálam a vasút határtalan szeretete. Én évekkel ezelőtt kb. 30 db régi ujpesttel kapcsolatos ujságot és könyveket ajánlottam fel az ujpesti helytörténeti gyüjteménynek amit ott megtekinthet. Azt hiszem a Könyves gimi mellett van. Amennyiben megtisztel válaszával köszönöm,tisztelettel üdvözli Morvay László most már Ujszászról!
Kedves László!
Meglepetés, hogy ennyien vagyunk, akiket e kerület valamilyen szinten emlékekkel ajándékozott meg. Még két napja sincs, hogy ideírtam valamit, mégis már 70-en olvasták, és 3-4-en hozzá is szóltak. Ahhoz képest, hogy nem tévésztárokról szól a bejegyzés, és nincs kint a hírkeresőn, ez egy igen szép eredmény, örülök.
Külön kellemes olvasni, hogy Önt a családján keresztül is szép emlékek kötik Újpesthez. Köszönöm, hogy megosztotta velem!
Egy gondom van, hogy az oldalát nem találom, pedig megnézném a gyűjteményt:p A nevére hiába kattintok, nem sok minden jelenik meg. De sebaj, mert bizony a Helytörténeti Gyűjteményben már kutakodtam 2005-ben, és tervezem, hogy hamarosan ismét elmegyek hozzájuk. Igen, a Könyves mellett van, régen vele szemben volt, a panelházban.
Mindenesetre köszönöm megtisztelő sorait, és kérem tartson velem a későbbiekben is.
Üdvözlettel
Varga Ferenc J.
Gratulálok Ferenc,
pontos, frappáns, hiteles.
Győrről sajnos ugyanezt el lehetne mondani. Itt ugyan nem maga a hely, hanem a kor és annak ideológiája van a középpontban, de a pusztuló fizikai környezet és a lefelé mozgó társadalmi spirál mindenütt jelen van hazánkan, ami e keserédes gondolatokat szüli.
Van még 3 év, reméljük, addigra meghozza népünk eszét a postás.
http://www.freeweb.hu/neonvadasz/Ujpest/Ujpest.htm
Ez a kép nem a Közgazdasági és jogi könyvkiadó által 1977-ben kiadott Ujpest története cimü könyv boritóoldala? A könyv nekem is megvan sajnos a boritó elszakadt ezért kidobtam,de ugy emlékszem hogy a boritó nagyon hasonlitott erre a képre?!
Örömmel olvastam Újpestről szóló cikkedet és a hozzászólásokat. Én csak egy aprósággal szeretném kiegészíteni az alakuló emléktömeget.
Magamról csak annyit, hogy Újpest Megyei Jogú Városban születtem, ott jártam az Április 4-e téri általános iskolába és a Landler-ben érettségiztem.
A Tungsram Strandra állandó belépőm volt és később a csónakházban volt csónakom. Ezért nagyon sok szállal kapcsolódom ehhez a strandhoz, amely építésekor nagyon korszerű volt . A Gomba, mint strandfürdő és az 50 m-es versenymedence az eredeti céljainak tökéletesen megfelelt. Emellett a két gyermek-pancsoló a kazánház mellett biztonságos volt a piciknek is. A jóval később épített 33 m-es medence helyén a Körben véresen komoly egyérintőzés folyt reggeltől estig. Meg kell említeni a generációkat felügyelő Csukor Laci bácsit is, akinek akkora tekintélye volt, hogy a romló erkölcsű időszakban, amikor már bottal járt, a legnagyobb csibészek is egy intésére meghunyászkodtak.
Sok dolog van, ami a nosztalgiázás során szép emlékként, esetleg rosszként felmerül az emlékezetünkben, de azért ne kívánjuk vissza azt az időt! Kívánjunk egy jobbat, amire majd a következő generációk fognak emlékként visszagondolni.
Nekem is a személyiben a születési hely rovatban az volt beírva:
Újpest, ma Budapest IV. kerülete.
Szinte betűről betüre ugyanazok az emlékek kisérnek, mint amit mbenko megfogalmazott.
Itt egy kedvelt oldalam, ajánlanám az újpestieknek, aki még nem ismerik, minden bizonnyal sok emléket, ismerőst találnak:
http://www.tizesvillamos.eoldal.hu/
Egy gondolat erejéig azonban nem értünk egyet: "...de azért ne kívánjuk vissza azt az időt! ...."
Azt gondolom, a mai fiataloknak amikor jót akarunk kívánni, azt mondjuk:
adja asors azt, hogy avval foglalkozhass, amit szeretsz, tanulhassad azt, ami érdekel, legyen biztonságos munkahelyed, ahova szívesen jársz be, megbecsülik a munkádat, nem érzed magad kiszolgáltatottnak, és kapsz annyi fizetést, amiből megélsz biztonságosan, és még elmehetsz egyszer-egyszer üdülni is......
Mindez abban a korban természetes volt....
http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0016/16.html
Ugró Gyula könyve ujpeströl. Olyan hogy besirtok
Régi ujpesti vagyok-voltam. Sajnos az élet elvitt, de igy jobb is mert igy csak a szépre emlékezem. Nem a bankok sorára hanem a kis földszintes prolikörnyékre. Magyar Pamuttal szembe születtem. Erszébetbe jártam általánosba, Utánna a landler jött
Udv mindenkinek, hat igen UJPEST csupa nagy betuvel. 1980-1993ig laktunk ott a szuleimmel es testveremmel a Virag utcaban. Amire emlekszem, volt nem messze egy nagy ABC mellette az ujsagos. Az abc -vel szemben egy bolt volt de nem emlekszem milyen. es az mellett egy cukreszda etterem, emlekszem jegyert lehetett enni valami ehetetlent:)
Az ABC mellett az ut fele volt egykis bode ahol cicicatch-es fenykepektol kezve a magyar Jedibabukig mindent lehetett kapni. Sok osztalytarsam lakott arrafele, egyebkent a Nyar utcai alt. iskolaba jartunk a tesoimmal.
A Gyogyfurdore enis emlekszem es volt benne tenyleg egy forgoajtos automata zselmlesszenyokkal. ital tenyleg egette a nyelvet. Belul piros volt az oltozo az tuti. Sokat almodok Ujpesttel hiszen a testvereimmel ott voltunk gyerekek. Jovolt:)
BB
Thunderboy
1978-óta 6-éves koromban költöztünk Újpestre a Virág u.-ba. Az említett épületekre és tárgyakra én is emlékszem,a cukrászdába én is jártam emlékszem a blokkolós pénztárgépre és hogy egy 100-as szögre bökték a blokkot....a krémesük isteni finom volt és nagy tágas eladótérben lehetett fogyasztani...az István tér iránya felé a cuki oldalán kb az Állami bejáratával szemben a 3.-4. épületben egy "Röltex" volt ide jártunk cérnáért meg gombbért....gyerekként sokat csavarogtam kerestem a kalandot a épülő panelrengetegben...a "Vakáció a halott utcában"c remek ifjúsági filmet a mi épülő lakótelepünkön forgatták még minden darabokban van a filmen,bár a házunk már állt...az iskola (Erzsébet) még sehol nincs...aszem 1980-ban adták át...addig a Violába jártam..ja és a "78-as körzet" egy jelenetét:( a Sztankay lemászik egy lepedőből font kötélen az emeleti erkélyről...)a házunk végében forgatták .... csipás szemmel néztük mert este 10 körül forgatták....
József, örülök, hogy itt is látlak! :)
Erről már csak az egyik stand-up jeleneted jut eszembe, hogy ekkor még volt fodrászüzlet is, nem csak hajstúdió, meg hajklinika, tehát le is lehetett vágatni a hajat, nem csak bekameráztatni (stúdió), vagy gyógyítani (merthogy beteg) :D
Bocs, de ez kellett... :)
Kedves Mindenki!
Segítséget szeretnék kérni.
Újpesten, a Tavasz utcába jártam óvodába ('70-es évek), nincs emléketek képetek az utcáról, az oviról?
És a Víztorony környékéről? Úgy emlékszem, volt ott egy írószer bolt, valahol a Víztorony oldalán, gyönyörű, különleges matricákat vettünk ott a nyolcvanas években (még ma is szépnek látom őket), az épületek már nem állnak... Vagy csak álmodtam volna..?
Ugyanígy keresnék emlékeket az Uszoda környékéről: Patyolat, élelmiszer bolt, orvosi rendelő...
A fantasztikus villamosos blogokat, a gyönyörűséges képekkel már megtaláltam.
Van valakinek más-több?
Előre is köszönöm!
VK
tyutyi
Te jó ég, hogy kerültem ide a 2011-es megszólalások közé, pedig már régen regisztráltam a retronómon, most benéztem ide.
Kedves Varga Ferenc József, a hozzászólásokat nézve azt hiszem én vagyok ebben a csapatban a legidősebb játékos.
Én és az unokatestvéreim újpesti születésűek vagyunk , de többnyire a Máhr család un. nagybölényei is.
Az Április 4. téri ált. iskolába jártunk, majd a Könyvesbe, vagy a Fa és Hiradásipariba, szóval áttanultuk az újpesti iskolákat.
Bárhová származtunk is el időközben, hiszen a mi környékünket szépen ledózerolták, és a lakók térben szétszóródtak, de bárkivel is találkozom, nemcsak a korunk előrehaladtával (hiszen 20 éve is így volt) vagy nosztalgiából gondolunk vissza a múltbéli Újpestre. Csak most több időnk van az emlékekkel törődni.
Hány cukrászdában is jártunk fagyizni: Récsei (Árpád u.), Vécsey utca), Kornidesz (Templom u.) Harangvirág, Árpád u. és István u.sarki süteményesbolt, Újpest presszó, Mókus cukrászda a (Könyves gimi mellett a Bajcsy Zs.úton), a mesemozi mellett is van/volt egy cukrászda.
Tejcsarnok az én gyerekkoromban szinte minden 2. utcasarkon volt, hasonlóképpen hentesbolt is. És az, hogy mindig friss húst lehetett kapni, az persze annak köszönhető, hogy a hús többnyire vágóhídról érkezett, nem volt ideje állni és idő előtt megbüdösödni.
Azt, hogy ma kemény "magyar" forintokért csak úgy merek húsfélét venni, hogy azonnal felhasználnom, azt a bevásárló centrumoknak köszönhetjük.
És most senki ne vessen rám azért, hogy azt az időt kívánjam vissza, amikor anyukám 4 évesen kissámlival beültetett a hentesbolt előtt álló sorba, hogy ha megérkezik a szállítmány nekünk is jusson.
Bár ha meggondolom a 4 évet, meg az anyukámat és igenis a hentesboltot is visszasírom, mert azt is lebontották. Idemellékelem szóbanforgó hentesbolt leánykori képét, mely az Újpesti Helytörténeti Múzeumból származik. Ezen látható az a villanyoszlop, amibe nem szabadott belemászni, de én akkor is. A fotó legszélén volt található a Tél u. 58. számú emlékház, ahol születtem....Ahol pedig a fotós állt ott volt az én nagyszüleim Erzsébet u. 12. sz. háza, vele szemben pedig a Széles tejcsarnok, benne a Széles nénivel, van-e kis hazánkban, aki ezt a nevet nem ismeri?
És akkor még a korcsmákról, a háztartási boltokról, zöldségüzletekről nem is beszéltem...
Persze, hogy csendesebb volt pl. a bevásárlás, mert nem centralizálódott minden és mindenki egy helyre, ezáltal családias is volt.
Hogy vagyunk kedves Máhrné, régen láttam stb.
A hétvégi piaci bevásárlás anyuval, mert a nagypiac a mai parkoló helyén volt igazán, beiktatva az Antal hentes a sarkon (erre talán már keresztet lehetne vetni, úgy hallottam, mert nagy szüksége van valakinek az ingatlanra)............
köszönöm, hogy elmondhattam..
Üdvözlettel,
Tényleg van ebben a retronomban valami ami az embert nagyon meg tudja fogni.
Ha így olvasgatom a hozzászólásokat és főleg az utolsót........hát!
Te jó Isten! A gyermekkorom! Az ősz utca 35-ben majd az erzsébet 22-ben éltem fiatalságomat.
Laci
Kedves Laci!Ösz utca 33. ban laktam 1975 ben szanáltak minket , elköltöztünk .Mi voltunk azutolsó lakok . üdv
tyutyi
Kedves Laci!
most olvastam el a hozzászólásodat, azt írod, hogy az Erzsébet utca 22-ben laktál. Az kb. a sarki presszó mellett lehetett valahol, jól gondolom? Sokáig éltél ott? Ha igen, biztosan emlékszel a kis olajos padlós trafikra, és a mellette lévő kerthelyiséges kocsmára, amelynek nem emlékszem a nevére (pedig biztosan volt)
küldök ellenben egy fotót, ami biztosan ismerős, sajnos az igért képet képtelen vagyok ebbe a katasztrofális programba behelyezni, majd ha lesz rá időm, újra megpróbálom. Nem is tudom, hogy pár éve hogy sikerült feltölteni a a Tél utcai képet.
üdv. Ági
Végre! Köszönöm, egy újpesti kép környékünkről. Én a Virág utcában nőttem fel, éltem 30 évig. Kérem, ha van valakinek fényképe e terület 'földszintes' korából, ossza meg. Nagyon régóta keresek, hiába. Köszönöm