Ezer korona

Ennek a mérete 192 x 128 mm.

Egy mai 10000 Ft-os mérete 154 x 70 mm.

Ami a korona értékét illeti, 1914-ben, a háború kitörésekor 1 kg liszt 43 fillér, a kenyér

30, a cukor 82, a só 26, egy liter tej pedig 28 fillér volt.

Egy mázsa kőszén 3 korona 96 fillérbe került.

Egy férfi öltöny 60 , egy pár női cipő 14 korona volt.

A villamosjegy ára 16 fillér volt, míg egy hajvágásért 1 koronát és 20 fillért kellett fizetni.

Itt valami elírást gyanítok, elsősorban mert a Korona nem Pengő.

Koronát ugye 1892-1926-ig használtak, először 1920-ig mint Osztrák -Magyar Monarchia közös fizetőeszközt, majd az utolsó években mint saját magyar bankókat. A pengő csak ezután lett bevezetve egészen az új Forintig, 1946-tól. A képen látható 1902-es kiadáson is olvasható, hogy az O-M Bank vállal rá garanciát.

Összehasonlításképp mit érhetett a képen látható ezer koronás:

Az 1 koronáért megvásárolható termékek köre és hogy mennyi munkával lehetett hozzájutni:

1 kg liszt 43 fillér, 1 kg kenyér 30 fillér, 1 l tej 20-28 fillér, tojás darabja 6 fillér (bár az évszaktól erősen függött), 1 l tejföl 1 korona, 1 kg marhahús 1 korona 20 fillér és 1 korona 60 fillér között volt.

Ahhoz, hogy értsük a fenti árakat, nézzük a korabeli társadalom egyes szereplőinek jövedelmi viszonyait is:

A társadalom legalján helyezkedtek el a napszámosok, béresek, uradalmi cselédek (bár köztük már komoly hierarchia volt). A napszám országrészenként változott, férfiaknál 1 korona 60 fillértől (ősztől tavaszig), 2 esetleg 3 koronáig terjedt. A két magasabb érték nyáron, aratáskor volt szokásos. Mindez 13 órányi munkaidővel és az adott napra szóló ellátással. Nők és gyermekek napszáma 50 fillér-80 fillér- 1 korona között mozgott. Azonban nem volt egész évben munka, kb. 80-100 napon át volt szükség egy uradalmon napszámosokra egy évben.
Az uradalmi cselédek bérük nagy részét természetben kapták. Egy uradalmi cseléd egy évben (!) mindössze 250-300 koronányi készpénzhez jutott, és további 500-550 koronányi természetbeni juttatást kapott egy évben.

Egy munkás 100-130 korona körül keresett havonta, képzettsége szerint, a szakmunkások többet. Ehhez néhány korona hozzájött még, ha a felesége, gyermekei végeztek valamilyen, akár otthon is végezhető munkát (pl. ingeket varrt). Egy idősebb tanító havi 200 koronát, vállalati elnökök, országgyűlési képviselők havi 1000-2000 korona körül kerestek, akik mögött általában nagy vagyon állt, tehát megélhetésüket esetenként nem is ez biztosította.

Találtam még egy érdekes adalékot, mely szerint a kor legnagyobb luxus cikkének, az autónak az ára: egy kétüléses, 8 lóerős Opel "Doktorwagen" 4500 korona, a négyüléses, 20 lóerős Benz 10 ára pedig 14000 korona volt. A legnagyobb, legerősebb modellek ára elérhette a 20000 koronát is.

Ha mai keresethez viszonyítanánk, mondjuk a marhahúst alapul véve, ma egy átlagkereset 130000ft, egy kiló marhacomb 1600. Ez azt jelenti hogy a havi fixből vehetünk 81 kiló marhahúst.

Ha akkoriban egy munkás marhahúst akart venni 100 koronás (elég jó)  fizetést alapul véve nagyjából 83 kiló marhahúst vehetett.

Ha egy autó árát nézzük: Az opel akkor 4500 korona volt, vagyis 45 havi fixért volt megvehető azt jelenti hogy ma egy astráért 5.850.000 ftot kell fizetni. (kb 4-4,5 Mba kerül) de itt már sok más tényező is bejátszik (tömegtermelés, felszereltségi érték, akció stb) de hellyel közzel ugyanezt az árat kapjuk.

Elgondolkodtató, hogy ugyanannyit keresünk mint 100 éve, vagy hogy az árak pont annyira emelkedtek mint amennyire a bérek.

Lehet ezért tartunk itt?