MECHLABOR STM-200 monó stúdiómagnó


Forrás: 
saját
MECHLABOR STM-200 monó stúdiómagnó

Évekkel ezelőtt került hozzám a Magyar Rádió Győri Körzeti Stúdiójából (MR6 - Régió Rádió - 2012. decemberében megszűnt a többi regionális stúdióval együtt...50x év után...).

Idő hiányában csak mostanság jutottam el odáig, hogy részletesen megvizsgáljam a készüléket.

Ez egy teljessáv-monó gép, a 200-as széria (1967-től) alaptípusa. Egy további felvevő,-és lejátszóerősítő fiók behelyezésével, a fejmeghajtó és a fejegység egyszerű cseréjével sztereó készülékké építhető. A konstrukció eleve ennek figyelembevételével készült. A teljes futómű, és annak vezérlése, továbbá a hangfrekvenciáa áramkörök mind cserélehető, blokk-rendszerűek, mely egyébként a cég szabadalma is volt egyben.

3 közvetlenhajtó motor, elektronikus vezérlés, szinkron,-és távvezérlehetőség keverőasztalról. A gyorstekercselés sebessége oda-vissza fokozatmentesen állítható, a névleges fordulatszám (19,05/38,1cm/s) stroboszkóppal figyelhető.  A szalagelőfeszítés-szabályozás ennél a típusnál légdugattyús megoldású. A játékidőmérő-óra mechanikus kivitelű, bár a legutolsó szériánál már a későbbi, 600-as sorozat LED-es, elektronikus óráját tartalmazta.

Nagyon szép megoldás a futómű üzemmódvezérlése: a funkcióválasztó gombok függöleges irányban állandó mágneseket mozgatnak, ezek gáztöltésű Reed-patronok előtt haladnak el, felgerjesztve azokat, melyek érintkezője pillanatszuerűen meghúz, impulzust adva a vezérlőegységnek(ld kis kép). Gyakorlatilag örök életű megoldás, ha a patronokat fizikai sérülés nem éri. A későbbi, 600-as szériánál ugyanez már lényegesen egyszerűbb, olcsóbb (de nem jobb!)megoldású, membrános mikrokapcsolós kivitel.

A Reed-es megoldás hátránya a viszonylag nagy gomb-nyomóerő, és a csúszkák beszorulása volt. A nagy kézierő kifejtése elsősorban a montírozó változatnál okozott kezelési hátrányt, (ahol a vágó a magnó mellett ült, közvetlenül zongorázva azon) mert a "sima" gépet általában keverőasztalról indították, távvezérléssel.  (bár azokra a gombokra is "rá kellett feküdni"...)

A későbbi szériánál a mikrokapcsolók széthullása, bizonytalan kapcsolása, pergése okozta a fő problémákat.

A 200-as széria leengedő motorja átkapcsolható külső/belső mágnesrétegű szalag feszítésére, ezt a 600-asokon már elhegyták, mert nem volt szükség rá, külön rendelésre azonban a tápegységet ennek megfelelően alakítoták ki a 600/610-es gépeknél is.

A képen látható magnó már Cannon-XLR csatlakozókkal szerelt (de éppen a megszokottal ellentétben: papa: bemenet, mama: kimenet, és ez elterjedt volt kezdetben). A legelső 200-asok még  Klangfilm/WSW-féle GrossTuchel-ekkel készültek csakúgy, mint a korábbi STM-10 magnók. Érdekesség: az orosz partner részére végig Klangfilm-tuchelekkel mentek nemcsak a 200-as, de a 600-as széria gépei is!

 

A képen az általában használt AEG-rendszerű szalagtároló magokkal ,-és tányérokkal van felszerelve a magnó, de ugyanúgy illeszthetők a tengelycsonkokra DIN és NAB-adapterek is (ez utóbbi a DIN "rakétára" illeszkedik, melyt kimondottan ezekhez a típusokhoz készített az ML)

 

Nagyon lényeges, hogy NAB-mag esetén vagy az ML-féle, öntött, mart-esztergált típust, vagy egyéb fém, "tölcséres" adaptert használjunk. A motorok szabályzása miatt ui. meglehetősen nagy hőt termelnek: a fém tányér/bobby/leszorító híd és a fém NAB-mag méretezett a hőleadás szempontjából. Ennek okán műanyag maggal nem célszeű üzemeltetni huzamosan. Ugyanígy kerülendő a műanyag DIN-adapter használata: az eredeti gyári egy alumíniumból öntött darab.(DIN-nél a legisebb a beállítandó nyomaték, így a motorok kevésbé melegendnek)

 

A bemutatott gépen a sztereó változat, annak is Magyar Rádió részére fejlesztett családjának, az STM210-C MR-típusnak az előlapja látható. A magnó saját díszelőlapja anno szállítás közben csúnyán megsérült, éppen a típusjel körül, ezért a pécsi STM Stúdiótechnikától Keresztes Zoli bácsi sietett segítségemre és küldte a képen láthatót. Sajnos "200B-s" nem volt már neki sem. Az általa küldött előlap korhű, autentikus. Az eredeti előlapot restauráltattam: a gyári logó CorelDraw-val meg lett szerkesztve méretpontosan, szitafilm lett készítve róla.

Az előlap alapos felületkiegyenlítés után újra lett fényezve. Profi autódekoratőr/fényező barátom ragyogóan eltalálta a matt "híradástechnikai-szürke" árnyalatot, és szépen lefújta a lemezt. Ugyanez a cimbora végezte az oldalamion bemutatott, ZIL lemez-teherautó fényezési/előkészítési munkáit (http://retronom.hu/node/18269)

 

Ezután szitanyomó ismerős színhelyesen újranyomtatta a típusjelzést.

Nagyon szép lett, de ez már nem "az eredeti", ezért maradt rajta inkább a 210-esé.

A képeken látható, hogy a magnó ipari görgőket kapott a könnyebb mozhathatóság végett az eredeti vízszintező-csapok helyett. Minden további nélkül felszerelhetők a görgők, de szükség van 4db 12x1-es, finommenetű, hlf. csavarra. Ezek ma már igen nehezen szerezhetők be, mert szabványokonn kívül esnek jó 20 éve. Ha valaki szeretné, én tudok szerezni ilyen csavarokat, írjon! (blab@freemail.hu)

Görgőnek célszerű 60-as átmérőjű, 12-es furatút választani,a hol a két első fékezhető kivitel. Ez utóbbiak bármely szakirányű kereskedésben beszerezhetőek. A magnón semmiféle átalakítás-fúrfaragás nem szükséges: az eredeti állapot nyomtalanul visszaállítható. A kerekek felszereléséhez nem kell a magnót elfekteteni, talpon megoldható egy kis ügyességgel, segítő személy nélkül is!

DSC08758.JPG DSC08759.JPG DSC08754.JPG DSC06878.JPG DSC08753.JPG
kiskun képe

"A 200-as széria leengedő motorja átkapcsolható külső/belső mágnesrétegű szalag feszítésére, ezt a 600-asokon már elhegyták, mert nem volt szükség rá"
Lehetett kérni,az egyik 610 esem ilyen,bár ezt Te is láttad kolléga :)

Kiss Béla lászló képe

Ahogy mondod, Lacikám!