Süvegcukor
Dalmát Eleonóra, 2007, december 3 - 13:19
Forrás:
magánKúp formába öntött, fehér cukor. Alsó része aranypapírba, csúcsa celofánba burkolt. Kiss már elszíneződött.
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
Egyszer kóstoltam. Azóta se értem mi értelme van. Talán nyalogatni kell? Az biztos hogy nem harapni :)
Talán reprezentatív célból gyártottak ilyet, de az is lehet, hogy mozsárban kellett megtörni, és úgy lehetett használni.
A cukor elvileg nem "romlik meg", korlátlan ideig felhasználható (bár nem értek a kémiához!). Lehet, hogy ez a darab is...
ml
Erről a régi Hofi monológ jutott eszembe a Hettyempitty nevű népi játékról...
Ezt a fajta cukrot a paraszti háztartásokban főzéshez, sütéshez használták még az 50-es, 60-as években is. Persze előbb mozsárban kellett megtörni. Nagyanyám a reggeli tejeskávéba mindig ilyen süvegcukorból tett. Lehetett kapni azonban rendes kristálycukrot is. A kicsomagolt cukor azonban csak a 60-s évek második felében jelent meg, addig egy nagy zsákból mérték egy lapáttal a staniclibe.
"Hajdanán egy kisebb falusi közösség mindennapi igényeit elégítette ki
az a családi tulajdonban működtetett üzlet, ahol a tűtől és cérnától
kezdve a világításhoz használatos petróleumig, a faszegektől a
csirizig, a szőlőpermetezéshez használatos kékkőtől a csizmahúzáshoz
nélkülözhetetlen síkporig mindent lehetett kapni. Az egész világot
meghódító szemes kávé forrása is a szatócsbolt volt a vidéki emberek
számára, amelyről a falakon látható korabeli reklámtáblák is
tanúskodnak. A szódavíz színes üvegpalackokban sorakozott a polcokon, a
süvegcukrot és a táblás csokoládét mérlegen mérték ki. A szekrényfiókok
feliratai az árukészlet gazdagságáról árulkodnak: keserűsó,
szentjánoskenyér, vetőmagok, festékek."
Ha nem olvasom, el is felejtettem volna. Nagyon finom volt!!!
Vidéki nagyvárosban is volt ilyen.(50-es, 60-as évek) Még én is vásároltam cukrot lisztet kimérve, volt úgy, hogy csak fél kilót. A kockacukor pedig lapos volt, mint a gránitkocka (csoki). Élesztőt is úgy törték le egy nagyobb darabból, és szerintem még jobb is volt, mint a mai. Még az illata is. Néha ennem is kellett egy két kis darabot, mert hogy egészséges.
De ugyanott volt petróleum is.
Nofre
Üdv ! Ha nem haragszol kijavítalak . Felénk úgy szokták mondani a TŰTŐL A TETŰIG mindent lehet kapni . Talán két éve hogy Baja felé jártam és ott arrafelé a kis falukban (Sváb) még ma is látni olyan boltot mint régen a szatócs boltok. Sajnos csak átutazóban jártam arra ,és nem álltam meg ,de remélem úgy néz ki belülről is mint régen . Az utcáról lehet ,vagy a kinyitott nyagykapu alól bemenni a "bótba", és remélem még most is olajozott fapadló van mint régen .
Talán szerencse,hogy átutazóként nem állt meg,és nem ment be a bótba. Ugyanis igen nagy csalódástól mentette meg magát. Ahogy már fent leguan is leírta,az volt az igazi szatócs bolt. Ebből nem sokat látott volna viszont,mivel egy mai boltban már nem látható a régi szatócsbolt árukészlete. De már olajozott padló sincs. Már nincs ferkóolaj. Sőt! Már a vizesnyolcast sem ismeri a mai boltos....hatvan év...az már sok.
Igazából nem hívtuk sehogy, de szép sormintát lehetett locsolni a padlóra. ált. iskola felsőtagozatában jártam ilyen tanterembe, kötelező iskolaváltás miatt. (az előző megszűnt). Sokkal elmaradottabb volt a berendezés, négyszemélyes padok voltak.
De ilyen vizesnyolcast a ház előtt, udvaron, járdán is locsoltunk, sepregetés előtt, után, vagy frissítésként ha nagy meleg volt. Vagy csak úgy, portalanítás miatt. Nyilván locsolókannából, mert nem volt vezetékes víz, így slag sem.
Szóval én nem hívtam, hanem csináltam.
Nofre
Süvegcukrot a nyolcvanas évek elején abban a kis boltban is árultunk ahol akkor dolgoztam,nagyon szép színes csomagolása volt, dekorációnak is használtuk,végül az is maradt, mert nem kelt el végül a "leírásba" került