Mi volt a menő autó 80 éve I.

— Csókolom a kezét nagyságos aszonyom, mit szól ehhez a nagy vendég­járáshoz, ami mostanában budapesti autókörökben dul?
— Nem szólok egy szór se, nem is igen tudok róla, éppen elég bosszankodni valóm van azon, hogy a Belvárosban most már egy­általában nem szabad se­hol sem megállni az autó­val. Hát mi ez? Kinek az agyából pattant ki az az isteni gondolat, hogyha nekem történetesen a Váci­ utcában van dolgom, a ko­csimat valahol a Kossuth Lajos-utcában kell „gara­zsiroznom:"

— Hja kérem, a nap hosszu és valamivel csak bosszantani is kell az autó­sokat. Nem? Na de a fő­kapitány őméltósága majd csak eligazitja . ezt a lehe­tetlen dolgot, — személyes tapasztalatai alapján.
— Egyébként beszéltem erről a dologról Van de Wayer urral is, ő csak csodálkozott.
— Wayer ur? Ne hara­gudjon, nem tudom ki ő és merre van hazája.
— No lám, lám. Hát ő is a vendégek egyike. A Re­nault-gyár exportigazga­tája, aki négy napig tar­tózkodott Budapesten, ahol nagyszerüen érezte magát. Igen érdekes férfi, aki m. ár az egész világot bejárta és büszkén mondotta el, hogy az utolsó hónapokban hu­szonnégy különlegesen ka­rosszált Renaultot adtak el Amerikának.
— Remélem gratulált ne­ki a marokkói sikerhez? Természetesen neki is, Reimanéknak is, Liaocourt száztiz kilométeres óradt­laga Vivasixen nagyszerü teljesitmény, sőt a Monasix kilencvenkét kilométeres átlaga se kismiska.
- Valóban. És ki volt az borotváltképü ur, akit Urban Alfréddal és Barna Fricivel láttunk?
— Mr. Mc. Kanzie, a Packard-gyár európai menedzsere, aki alapos amerikánus létére Nash-Packardék javitómühelyét is megnézte és nagyon meg is volt elégedve. Az ilyen munka — mondotta — jutalmat érdemelne.
- Na, és történt valami? — Urbanék azt kérték, hogy ezentul élénkebb tempóban szállitsák a 'Packardokat, mert a kliensek türelmetlenül várják kocsijaikat, hiszen az elmult tiz nap alatt is, hat Packard akadt gazdára.
— Jakab igazgatónak is volt vendége'
— Helyesen kapcsolt nagyságos asszonyom, Lohrmann Félix ur volt itt, a Benz-Mercedes egyik igazgatója, aki majdnem egész napját az állami gépgyárban töltötte. Sőt, a jövő héten itt lesz Porsche ur, Benz-Mercedes vezére és Schippert müszaki igazgató is, akik bizonyára nagy örömmel fogják üdvözölni az első széria kis autobuszt. ami a MÁV gépgyárban már készen áll.
— Ne mondja.
— De igen, sőt a' főváros részére megrendelt száz nagy autobuszból is készen van saszipróbára pár darab.
— Örömmel látom, hogy . az egész fronton folyik munka. — Természetesen, itt a szezón, most vagy soha. Rassay Károly képvisel ő ur is uj autóba szállt.
— Negyven lóerős Re­nault mellett döntött.
— Ő maga fog vezetni?
— Azt nem tudom, de -je­lenthetem, hogy Bethlen István gróf őexcellenciája már pompásan viszi kocsi­ját és egyuttal a KMAC-ba is belépett.
— Hövösvölgyben Lux igazgatót láttam egy Cit­roenben. Egy régi dal uj szöveggel: „Nappal a Cilroenen...''
— Igen, nagyságos asz­szonyom, amig Lux direk­tor csak a Jelzáloghitel­bank igazgatója volt, nem kellett autót vezetni tudni, de most, hogy az Autó­hitelintézetet is ő igazgatja, hivatalból meg kellett ta­nulnia.
— Mit szól ahhoz az os­tromhoz, aminek Whippe­ték voltak kitéve több mint nyolc napig? Hát nem csodálom, egyik napról a másikra ki­fogytak kocsijaikból és az uj Whippet-transzport ké­sett. No, de már megjöttek a kocsik, s őt már uton van a következő transzport, nehogy mégegyszer fennakadás állhasson be a Whippetek prompt leszál­lításában.
— Itt járt Budapesten de Ruyter, az American Dra­mond Line igazgatója. Ez a társaság szállitja Ma­gyarországra a tengeren­tulról érkezett kocsikat. Becslése szerint 1928-ban két teljes hajórakományt fog kitenni Magyarország automobilszükséglete.

1928 Szinházi Élet 19sz. Szerkeszti Balla ernő