JVC 4VN-990 kvadrofón erősítő
Valódi "erőmű" ez a készülék: folyamatos üzemben 4x40W-ot szolgáltat, zenei csúcsokban ez 4x70W. Átkapcsolható a gép sztereó üzemmódra, ekkor a sztereó csúcsteljesítmény 2x150W, 4Ohm-os terehelőimpedancián. Érdekes, hogy csúcsra járatva sem haladja meg a teljesítményfelvétel a 310W-ot, ami nagyon átgondolt tápegységre, azon belül is kiváló transzformátorra utal. Egyéb paraméterei is figyelemre méltóak ennek a készüléknek (ld alsó kis képek)
Érdekes megfigyelni (szintén alsó képek), hogy az egyenirányító nem a szokásos Graetz-híd, hanem Graetz-kapcsolású szelénoszlop. Köztudott, hogy az elterjedt Si-diódahíd lényegesen jobb hatásfokú, mint a szelén-egyenirányító, ellenben a szelén lényegesen jobban, tartósabban(!) terhelhető úgy pillanatnyi csúcsokkal, mint folymatos nagy árammal. (gondoljunk csak a régi, VBKM-féle akkutöltőkre)
Felső kategóriájú készülék: ehhez a JVC különálló CD-4 dekódert kínált, beépített ilyen egységet nem tartalmaz a gép. A fiziológiai hangerőszabályzás (loudness) külön kapcsolható előre-hátra, a hangszínszabályzó szűrőegység 5-sávra van felosztva, külön-külön hat az első/hátsó csatornákra, ez a JVC-Nivico-féle SEA-szűrőkör (SoundEffectsAmplifier). Lényege nagyjából a komoly mértékű emelés/vágás jelentős túlvezérelhetőségi tartalékokkal.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
1980-1989
1980-1989
1990-1999
1989
1970-1979
1987
1987
1978
1980-1989
1987
1980-1989
Akkor és Most
1990-1999
1999
1987
1960-1969
1983
A pufferelkók karéjában egy szelén Graetznek kinéző valami van. Nem hiszem el, hogy valóban szelén, mert egyéb - most nem részletezett hátránoyk mellett még záptojás szag kibocsátására is képes nagy terhelés esetén.
Az pedig szelén. A Se-egyenirányító pedig -most nem részletezett hátrányok mellett - bizony a korának (!) legmegbízhatóbb szárazegyenirányítója. És a japán gépeknek alapból tökfőzelékszaguk van.