Panasonic SA-AK17

98-ban vettem újan sa-ak25 csillogott mint karácsonyfa,hangja szörnyű volt nagyon megántam.Ára 69.900Ft volt.

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem tetszettek ezek a gépek. Az Aiwának volt pár darabja ami egész jóra sikeredett. A recept: A kazettaajtó ablaka legyen jól elsötétítve, és minél kisebb is, plusz a kazetta legyen jól besüllyesztve nehogy véletlenül valamit látni is lehessen belőle. A forgó orsók látványa kicsit ciki, de mindenképp kell hogy lehessen valahogy másolni. Illik azért a mechanikának oda-visszajátszósnak lenni. Azonban a gépnek elsősorban a CD-k lejátszásával kell hódítani, tehát alanyi jogon jár mindegyikbe egy legalább 3 lemezes váltó. Végtelenített "poti" szabályozza a hangerőt, ennek szintjét azonban vizuálisan is érzékeltetni kell, tehát elmaradhatatlan egy nagy és színes VFD kijelző. Ezen menjen valami lehetetlen formájú kivezérlésjelző, és erősen ajánlott egy DEMO funkció is ami a lehető legtöbb karaktert kihasználja. Kell az equalizeren kívül mindenképp valami mélyhangkiemelés pluszba, hogy dübörögjön minden. Ennek a nevét feltétlenül rá kell írni a gépre valami jól olvasható helyre. Ezek mind egyedi "fejlesztések", tehát minden gyárnak megvan a sajátja. Panasonic Xbass, Sony Megabass (később Groove), Aiwa Super T-bass, Philips DynamicBassBoost. Lemezjátszót azt el kell felejteni, nagyon már úgyse férne rá a gép tetejére, de azért a hagyományokat követve egy AUX aljzat még belefér a koncepcióba. És végül biztosra kell menni, tehát a legtöbb funkció távirányítóval is legyen elérhető a gépen.