BRG MK-23 rádióval

Nem szeretném kisebbiteni a BRG hazai megitélését, de azért ezek a készülékek igencsak messze voltak a nemzetközi szinvonaltól. 1968 körül már tömegesen jelentek meg a hordozható rádiómagnetofonok nyugaton. A BRG dicséretére legyen mondva, hogy megpróbált a lehetőségekhez mérten használható készüléket gyártani, de sajnos a gyenge minőségű elektronika eleve meghatározta a készülék sorsát. Igazából az első olyan BRG mechanikás magnó, ami áttörést hozott, az a Telstar volt, amit a Videoton gyártott, mivel emlékszem, hogy az MK25 is inkább arról volt hires, hogy zabálta a szalagot, és általa megismerhetted a környék elektroműszerészeit. Igazából egyik készüléke sem volt kimagasló a BRG-nek, hiszen 1971-től már európában sorra jelentek meg a sztereo tapedeckek, és 72-től meg már a japánok taroltak, megjelent a króm kazetta, és a dolby. Igaz itthon a licensz megvételéhez, és az ic beszerzéséhez nem volt elég deviza, igy születtek az olyan félmegoldások, mint az exco, meg az orion saját zajcsökkentője. Ennek ellenére tisztelni kell az erőfeszitést. Nekem van 1964-ből egy első sorozatú philips kazettás magnóm, és volt mellé egy 6 évvel késöbbi mk21-em. Amikor a két készüléket összehasonlitottam, érezni lehetett, hogy miért is vágytunk a nyugati holmik iránt akkoriban. A hetvenes évek közepén javult csak a helyzet, amikor megjelent az elöbb is melitett Telstar, majd Star és Star de luxe, valamint importáltak nagyobb mennyiségben Unitra MK 122, MK 125, Sanyo és Philips magnókat.