Technics vintage torony
3 részből álló torony erősítő: SU-V3, deck: M228X, Tuner: ST-S4. Egy SL-P10 cd deck még szépen illeszkedne. Szálcsiszolt alu előlapok, fűtőszálas kijelzők, a potméterek sapkája is valódi fém. Lehet hogy páran megköveznek, de hasonlóan jól meg van designolva, mint ahogy az AKAI-k szoktak lenni. Az erősítő DC csatolt, áramfelvétele 460W, a bemenet választó és a kimenet választó kapcsoló bowdenes a rövid jelút érdekében. 2-2 tranzisztor oldalanként, hibrid ic sehol, így kell ezt csinálni. A magnó Soft touch vezérlésű dbx-es, "kinnmaradós" kivezérlésmérővel, viszonylag ritka típus. A tuner kf-jének sávszélessége 2 fokozatban (narrow/wide) állítható, ilyen a komolyabb gépeken szokott lenni. Technics sajátosság a pirosan világító "quartz lock" felirat, ez gyakorlatilag a "tuned" indikátor megfelelője. Lábakkal együtt sincs 6 cm vastag, a legvékonyabb rádió amivel eddig találkoztam, nagyon elegáns. A supercapok tették még a dolgukat, de mivel elkezdtek kifolyni ezért ki lettek cserélve. Az erősítőben a bemenetválasztó kapcsoló érintkezői fel lettek polírozva, kontakhibák nincsenek. Videoton hangfalakkal nagyon szépen muzsikál. Soha nem gondoltam volna hogy egy Technics ennyire jó is lehet.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
1980-1989
1980-1989
1980-1989
1990-1999
1986
1985
1980-1989
1980-1989
1982
Ismeretlen évjárat
1980-1989
Találat: 4
Szép állapotú, őrizd meg így. A laposságról jutott eszembe egy szerzeményem, ami hasonlóképp dakszli , Telefunken (persze már japán, mert STK végfoka van), de ezt is jól összenyomták, csak 46 mm magas:). Szépen és jól működik, és nagyon érzékeny a rádiója (ez egyébként a Technics-re is jellemző).
Igyekszem rá vigyázni. Az az igazság hogy a fotók nem nagyon adják vissza a valóságot, élőben sokkal meggyőzőbben mutat az egész. Én is találkoztam az általad említett jelenséggel, miszerint a nagy német nevek belsejében gyakran távol keleti technika dolgozik. Nekem is van egy Siemens receiverem ami Sanyo eredetileg. Nem mondom hogy fércmunka, de azért az STK végfokokért nem vagyok oda.
Ebben egyetértek. Egy jól megépített tranzisztoros végfok sokkal stabilabb, mint az STK vagy a Sanken SI. Ezek sajnos, a kor haladtával sokszor minden ok nélkül az örök vadászmezőkre távoznak. Igaz, klónoztam már STK-t, pl: 0050 darlingtont, vagy 080-at. De az akkor sem az eredeti. Sajnos, a Technics is rendesen belement ebbe az STK dologba (a Sanyo meg mégjobban, hiszen ő a gyártó), így sok készüléke meghibásodás esetén javíthatatlanná vált, vagy egyszerűen átépítették a végfokot. A hangjuk sem az igazi, Sonyból több jó hangú tranzisztorossal találkoztam, az STK náluk is egy időben jellemző volt, de mintha leszoktak volna róla. Igen, a Siemens és a Telefunken is "eljapánosodott", aztán ki is halt a maga módján. Ilyen volt a BASF is, japán technika, németes dizájn.
Minden nagyobb név operált az STK ic-kkel. Még olyan európai nevek is mint a Grundig vagy a Philips. A japán Akai meg a Sony is gyakran erőltette. Aztán találkoztam Pioneerban is vele, de ami nagyon meglepett az az hogy a Yamahának is vannak STK-s gépei. És ha belegondolunk hogy itthon az Orion is élt vele, sőt a lengyeleknél még az Unitra is, talán már nem is lepődünk meg annyira. Van valami olyan ideológia az STK mögött, hogy a tokba bezárt alkatrészek össze vannak válogatva, így jobb hangminőség érhető el. Van aki ezt a marketing szöveget elhiszi, de maradjunk annyiban hogy ellenállásokat meg kondenzátorokat egy melegedő tokba szerelni műszakilag nem túl korrekt. Egyébként meg igazad van hogy szeretnek az örök vadászmezőkre elszállni minden különösebb ok nélkül, annak ellenére hogy a hűtőfelületet többnyire megkapják. És vannak hitvány típusok. Például az STK086 kódjelű rettenetnek nagyon gyenge hangja van. Van egy ilyen gépem amibe kellene egy. Ez egy mono IC szóval 2 van a gépben, így az egyik oldalt meg tudtam hallgatni. Az IC beszerezhető lenne több helyen, talán még eredetiben is. 5000-ből házhoz is jönne, de amilyen hangja van egyszerűen nem éri meg ezt a pénzt rákölteni.
Igen, sok cég "bedőlt" a hibrid IC-k varázsának. Szerintem csak egyenhangú cuccokat lehetett belőle készíteni. Értem én, hogy összeválogatás, meg hőkompenzáció, de szinte bármelyiket verte egy házi Quad, ha az építő kicsit átnézte, mit épít be. Én inkább instabilnak, és megbízhatatlannak mondnám őket. Ezzel az ominózus 086-tal voltak kalandjaim Fisher erősítőben, az eredeti japánnal. Maradok a diszkrét elemeknél. Ezeket ipari szinten pont olyan simán össze lehet válogatni. Olvastam német blogokat az STK IC-k problémáiról. Aki korábban szervíz volt, az is megírja, hogy eléggé problémás, és finnyás dolgok. Sajnos, ha az eredeti állapotra törekszünk, ez kell elfogadni, de mindennapi használatra inkább diszkrét elemek. Lehet, hogy maradi vagyok, de manapság egy jó FET-es erősítőnek a lába nyomába sem érnek. Ez egy evolúciós zsákutca volt :)