BNV - a Budapesti Nemzetközi Vásár a Kőbányai Vásárvárosban

A feltöltött 1987-es tavaszi BNV-térkép kapcsán írnék pár gondolatot a BNV-ről, de csak a kőbányára költözéstől napjainkig – így is elég sok gondolatot akarok megosztani veletek. A hetvenes-nyolcvanas évek mára elveszett BNV-feelingjét, ami nem baj azért, hogy elveszett, de ugye mi itt nosztalgiázunk. :) Nagyot változott a világ, a BNV sorsa a változások tükre kicsiben.

A Kőbányai Vásárváros (ma már ezt a nevet se nagyon használják), vagyis a Hungexpo területe is sokat változott. Az egyébként is túllátogatott Városligetet, ahol évtizedekig rendezték, nagyon terhelte, tönkretette a BNV. Sokszor el akarták költöztetni, leginkább Budára, a Petőfi híd és a Déli összekötő vasúti híd közti területre, ahová később a Bécs-Budapest Expot álmodták, ma pedig egyetemi épületek és az Infopark, valamint a másfél évtizede befejezetlen "Tüskecsarnok" állnak. Végül egy olcsóbb megoldást választottak. A hetvenes évek első felében az OMÉK akkori területére költözött a BNV, ahol már amúgy is álltak kisebb kiállítási csarnokok, és a területet az 1971-es Vadászati Világkiállítás alkalmából egészen gatyába rázták. Így költséghatékony módon, kevésbé zöld, rendezett és városias, de tágasabb, modernebb környezetbe kerülhetett a vásár - a Városliget parkjából Kőbánya pusztaságára. Gyorsan felhúztak néhány hatalmas csarnokot, a funkciót és praktikumot az esztétikummal szemben előtérbe helyezve, az A, B, C, K jelűeket. (A legnagyobbat, az A-t pont a terület közepén elhelyezkedő lovasbemutató-pálya helyére.) Később megépült a D és F csarnok is és az E, a központi étteremkomplexum is.

A terület főbejáratánál nagyszabású tér állt rendelkezésre egy régi (?) kis pavilonnal, az ún. Díszcsarnokkal, amit még a hetvenes években lebontottak. A tér közepén, a parkban strandokat megszégyenítően hatalmas vízmedence állt, magasra spriccelő, szeles időben a látogatókat öntöző szökőkút-sorral – ezt pár éve egy kis rész kivételével betemették, az új fogadócsarnok részben a helyére épült. Hosszú évekig építgettek a hetvenes években egy toronyházat a főbejárat mellett, nehezen készült el, irodaháznak tervezték, szálloda lett belőle, az Expo Szálló. A meglévő, régi kis csarnokokat alakítgatták, felépült sok könnyűszerkezetes pavilon, pl. az OTP, az ÁB, a Fabulon, a Skála számára. A nagy hazai márkák mind megjelentek, egymással tulajdonképpen (legalábbis látszatra) versengve – de volt azért ebben egy kevés igazi verseny is. Különböző vállalatok tartottak fenn vendéglátóegységeket, sőt, üzleteket is a vásár területén.

Érdekesség: a közelmúltban lebontott F2 jelű, három párhuzamos folyosóból álló csarnok azért volt ilyen különös szerkezetű, mert még a XX. század első feléből származott és lóistállók, lovasbemutatók voltak, a lóállások indokolták ezt a kialakítást. (A BNV aztán ezzel nagyon nehezen birkózott meg, kevesen mentek be a hosszú folyosókra, a kiállítók sem akarták kibérelni ezt a helyet. Ma a legújabb, G csarnok áll a helyén.) A B csarnok történetéhez hozzátartozik, hogy a rendszerváltás után néhány évvel leégett, benne a Hungexpo dokumentumtárával. Újjáépítették, modernizálva a tönkrement részt, ma a médiateremnek ad helyet a kiállítótér mellett.

A BNV területét egyébként viszonylag gondosan parkosították, különösen a fogadótér környezetét. Szobrokat is elhelyeztek a területen, amelyek csodával határos módon átvészeltek mindent, a zsúfolt évtizedeket, a hanyatlást, a tulajdonosváltásokat, a legutóbbi építkezéseket. Olcsai Kiss Zoltán Don Quijote és Sancho Panza c. szobra (ennek eredetije Kőbányán állt, ott vandálok összetörték), Kucs Béla Puli c. szobra, Ilosfai József Békakirályné c. díszkútja került elhelyezésre a területen. Az északkeleti szabadterületeken akkor meglehetősen drága, könnyűszerkezetes családiházakat húztak fel, rendeztek be bemutatás céljából a nyolcvanas évek derekán, köréjük szép kerteket, kertészeti bemutatót varázsoltak.

Nézzük a térképet. (nagy méretben)

Amit lebontottak, a teljesség igénye nélkül, a csarnokok számozása szerint - zárójel nélkül a nagy, zárójelben a kisebb méretű épületek vannak (félreértés ne essék, nagy részük tényleg tönkrement, csak a nosztalgia miatt sorolom fel):

C2, F2, K20, 15, 23, 24, (26), (27), (28), 29, 30, 32, (33), 34, (35), 36, (37), (38), (39), (42), 43, (44), 45, 46, 47, 48, (49), MÁV pavilonja, családi házak és bemutatókertek, Birkacsárda, Halászcsárda, B csarnok északi oldalán lévő Kelet-Pesti Vendéglátós hosszú Lacikonyha-sor.

Ami újonnan épült az elmúlt években és megváltoztatta a terület képét:

G csarnok, kelet-nyugati irányú fedett árkádsor (emiatt bontották le a 23-24-25-ös csarnokegyüttesből a 23-ast és 24-est, mert útban volt) és az árkádok két végén a két új fogadócsarnok (pénztárcsarnok). Valamint néhány színvonaltalan kivitelű faház-étkezde is odakerült. Az annak idején hipermodern, de időközben rendkívül tönkrement Expo szálloda most született újjá, teljesen átformálva, igényesen felújítva.

A vásárhoz hozzátartozott a jellegzetes, dizájnos, op-artos, Vasarely-jellegű BNV-kocka logo is, piros kocka, fehér háttér, zöld gömb a kockában. Ez az arculat több mint 20 évig modernnek számított és végigkísért mindent, mindenhol felbukkant a vásár területén és plakátokon, néhol állandó hirdetéseken (pl. Oktogonon, lámpaoszlopokon) a városban. (Ja, a BNV akkora esemény volt, hogy tele volt plakátolva minden vele, élő rádió-, majd élő tévéadások is jelentkeztek a vásárokról.)

A BNV-knek volt egyfajta népünnepély-hangulata. A nyolcvanas évek elejétől egyre több "nyugati" vagy hazai, de nyugatias dolog is megjelent a vásárokon, a színvonal egyre gyorsabban növekedett a bemutatott és árusított termékeknél. A rendszerváltás szele már érződött, főleg a többi "baráti" ország kínálatát tekintve. Kisebb csarnokok pavilonok sora épült a nagyok köré. A feeling: tömeg, értelmetlen katalógusgyűjtés (mint ma is, az Utazás kiállításon), zabálás. Kolbász, hurka, máj, lacipecsenye. A lepukkantabb, Kőbányai Közért V. által üzemeltetett büfékben szinte kizárólag főtt debreceni. És a felnőtteknek sör, a gyerekeknek Márka, ha volt akkor kóla. Visszatekintve elég puttó dolog volt ez az állva kajálás, népünnepély-jelleg. De volt valami hasonlóság ebben és a Balaton-feelingben. Sok-sok ember tolong, eszik, iszik. (Ez a SZOT-üdülős embertömeg, zsúfoltság, városias hangulat már a Balatonon sincs sohasem – valahogy mindig félig kihaltnak tűnik a régi időkhöz képest.) Hangoshíradó: a területen felszerelt BEAG kültéri hangszórók („uborkareszelők”) ontották a reklámokat, a közleményeket és a zenét, visszahangozva a csarnokok homlokzatán. Volt egy jellegzetes, kellemes, érdekes mélyebb hangú hölgy a bemondók között.

Villamosok is jártak ki a vásárba a nagykörútról (29) és a Keleti pályaudvarról (29Y), nagyon sűrűn, néhány percenként. Az utasok a vásár hanyatlásával el-elmaradoztak. A 100. BNV tiszteletére átkeresztelték a két járatot 100-as és 100Y jelzésűre. A 100. vásár zárásának napján viszont véglegesen megszüntették mindkét villamosjáratot. Azóta sem közlekednek.

Hozzátartozik a témához, hogy akkoriban a tavaszi és őszi kiállításon kívül alig volt szakkiállítás, így az év jelentős részében üresen állt a terület. Így más célra próbálták hasznosítani. A C csarnokban teniszpályákat alakítottak ki, kemping is üzemelt nyaranta a területen, sőt, az A pavilon adott helyet egy igazi különlegességnek, a Skála Expo ideiglenes téli hipermarketnek, amit 1980-81-ben rendezett be az akkor épp szárnyra kapó, kapitalista módszerekkel és berendezésekkel teret nyerő Skála-Coop. Ez volt az első kísérlet a hipermarketek, a gyűjtőcsomagolásos akciók akkori hazai bevezetésére, ennek mintájára épült meg a Skála Sztráda Tatabányán 1982-84 között (aztán, a gazdasági nehézségek miatt minden belassult).

A fellendülés jópár éve után, a rendszerváltást követően a BNV népszerűsége hirtelen nagyon lecsökkent. A tavaszi vásárt átkeresztelték Industria névre, hangsúlyozva ipari szakkiállítás jellegét. Ide már szinte csak a szakmai közönség látogatott ki. Többé már nem rohantak az emberek nyugati termékeket nézni, mert a boltokban minden megjelent. Sok-sok tematikus, kisebb közönséget vonzó vásár váltotta fel a nagy BNV-ket. Az ideiglenes csarnokok tönkrementek, lebontották őket, sivatagnyi területen, helyüket murvával szórták fel. Így a biokert-bemutatók és a készház-családiház bemutatótelep, a birkacsárda, a MÁV-pavilon helyét is. Aki emlékszik ezekre, az akkor nagyon nyugatias házakra, kertekre, medencékre, üvegházakra – megrökönyödve szembesül a lezárt murvasivataggal, és az óriási, lekövezett parkolókkal, amik felett az Örs vezér teréig el lehet látni. A vásár hasznos területe nagyon lecsökkent, a fennmaradó területek üresek, vagy parkoló kocsik tengere áll rajtuk.

A kilencvenes években szinte minden ipari és fogyasztási szakterület külön vásárt kapott, felsorolni is nehéz lenne ezeket. A sok külön vásár miatt persze már egyik sem vonz egyszerre akkora tömeget, mint régen a BNV. Az általános, fogyasztási vásár, a megmaradt (korábban őszi BNV-ként emlegetett) BNV igazi vásár lett, de arculatát hosszú évek óta keresgéli. Az évek óta tartó modernizáció mára teljesen átformálta a vásárváros képét.