1984/1-es Hifi Magazin Poszter (KEF Cantata,Mission 770, Heybrook HB3, Celestion SL6)


Forrás: 
Hifi Magazin 14. 1984/1.
1984/1-es Hifi Magazin Poszter (KEF Cantata,Mission 770, Heybrook HB3, Celestion SL6)

Kezdetben volt a Grundig és a Philips, egy német és egy hollandus.
Ezek csinálták a legjobb hifit az egész világon. Nem is ismertünk a
világból semmit, rajtuk kívül.
Aztán jöttek a japánok, és mindnyájunkat elkápráztattak. Hogyan is
ne, hiszen ahány magyar csak körülnézett Európában, csaknem
mindegyikük japán holmival tért haza. Akkor pedig nyilván azok a
legjobbak.
Az angolokkal valahogy nem nagyon törődtünk. A német masinák
mögött ott állt a német precizitás, a japánok mögött a korszerű
technika és a modern formatervezők serege; de mi állt az angol hifi
mögött? A brit konzervativizmus - az pedig ugyan kit lelkesítene?
Ámbátor, a konzervativizmus néha kifizetődő lehet. Például az
ember nem tesz mást, csak éppen nem cseréli le a bevált csöves
erősítőjét az első generációs tranzisztorosra; csak éppen nem vásárol
sztereó helyett kvadrót; csak éppen nem tér át az orsósról a
kazettásra. Íme a hifiberendezés feljavításának legkényelmesebb módja:
ne adjunk ki pénzt a falrengető újdonságokra. (Három-négy év múlva már
megvehetjük, ami tetszik, dehát akkor már nem újdonság. Ne a
szomszédnak hifizzünk, ne a családunknak, még csak ne is önnön
mániánknak. Hifizzünk inkább a zenének.)
A britek mindig is hajlottak rá, hogy - divatos kifejezéssel élve
ne extenzív, hanem intenzív módon fejlesszék, amijük van: ha valamivel
elégedetlenek, ne dobják tüstént a szemétdombra, inkább szép
türelmesen piszkálgassák, babrálgassák, módosítgassák akár éveken
keresztül is - majdcsak kijön belőle valami. Nem annyira az elveket
cserélgetik, inkább a részleteken finomítanak. Erre nem is fizettek
rá: a világon mindenütt akadnak nagyszerűbbnél-nagyszerűbb készülékek,
de az átlag-hifi Angliában a legjobb, mégpedig fölényesen.
Keveset markolni, sokat fogni - ez lehetne a jelmondata az angol
hangszóróiparnak is. A bevált típusokat a gyárak hosszú évekig életben
tartják, nem hoznak ki évente újabb és újabb sorozatokat, és
viszonylag ritkán állnak elő "meghökkentő" konstrukciókkal. Még a
híres-nevezetes elektrosztatikus Quad hangsugárzó is inkább csak a
szabályt erősíti, mert igaz ugyan, hogy ez volt a világ legelső
"egzotikus" hangszórója, de az is igaz, hogy 28 év óta forgalomban
van, lényeges változtatás nélkül. (Fogadjunk, hogy a két évvel ezelőtt
kihozott új Quad, az ELS-63 még az ezredfordulón is kapható lesz!) A
Decca szalagsugárzó szintén egzotikus holmi, de már az is legalább
tizenöt éves. További néhány kivételtől eltekintve, a brit hangdobozok
meglehetősen szokványosak: néhány darab dinamikus hangszóró,
kisebb-nagyobb, de inkább kisebb dobozban, lyukkal vagy anélkül.
Mi, amikor etalont választunk magunknak és a magyar hifistáknak,
messzire elkerüljük a luxuscikkeket, persze didaktikai okokból is,
dehát ez csak afféle savanyú a szőlő, merthogy többre amúgysem telne.
Mi is olyasvalami után kutatunk, mint az angol hifisták. Ők egy pár
hifi-hangdobozt akarnak a 2-3 heti átlagfizetésükért (amit ők nyilván
fontban vesznek fel); mi pedig a brit Orion HS280-at keressük.
Csakhogy nem egyet találunk, hanem tucatnyit. Hiszen minden
hangdoboz: kompromisszum, márpedig kompromisszumot igen sokféleképpen
lehet kötni, különösen ott, ahol a piacon a kereslet-kínálat törvénye
uralkodik. A Hifi Magazin történetesen kikötött a Spendor BC1-nél, és
meg is indokolta, hogy miért pontosan ennél, de azóta is alig győzi
lebeszélni a külföldre kacsingató, levélben tanácsot kérő hifistákat:
az ég szerelmére, nehogy gondolkodás nélkül ezt válasszák! Hiszen ők,
akik éppen kinn utazgatnak, többet tudnak nálunk, meghallgathatják az
egész választékot, eldönthetik, melyik hangkép felel meg az
ízlésüknek. (Feltéve, hogy a pénztárcájuknak is megfelel.)
Sőt, ha már a Hifi Magazinról van szó, meg mindazokról, akik
olvassák, mi akkor járunk igazán jól, amikor valaki tudatosan nem
Spendort vesz, hanem egy másik, azonos kategóriájú, de ugyanilyen
rangos, esetleg még rangosabb modell mellett dönt, és azt mondja
nekünk: "ezt hallgassátok meg, mert ez a jobbik etalon hitelesítsük
vele a tiéteket!" Kell-e magyaráznunk, hogy erre mi folyvást
rászorulunk?! Sajnos, a Hifi Magazin nem bővelkedik anyagi javakban.
Öt évvel ezelőtt a kereskedelmi vállalatok elláttak bennünket nagyon
tisztességes munkaeszközökkel, dehát egyszer volt Budán kutyavásár -
és hát öt év alatt mégiscsak történik egy és más a világban.
Őszinte köszönetet mondunk ezért (nevük említése nélkül) annak a
négy audiofilnek, aki rendelkezésünkre bocsátotta, laborba cipelte,
szeánszra hurcolta féltve őrzött, széltől is óvott becses jószágát: a
KEF Cantatát, a Mission 770-et a Heybrook HB 3-at és a Celestion
SL6-ot. Ezek a hangsugárzók mind Spendor-kaliberűek, már nem méretüket
tekintve, hanem abban az értelemben, hogy mindegyiket "jegyzik a
tőzsdén". Nagyjából ugyanabba az árkategóriába tartoznak, és
bármelyikre nyugodtan lehet hivatkozni, mint etalonra egyikkel sem
vall szégyent az ember. De bizonyára nem szólnak egyformán. Nyilván
mások az erényeik és a hibáik. Hasonlítsuk össze hangképüket a
Spendoréval: hátha kiderül, hogy az öt közül melyik esik közelebb
ahhoz a bizonyos, sokat emlegetett, semleges ideálhoz!
Talán kiderül, talán nem. De egyvalamit biztosan megtudunk ebből a
tesztsorozatból: azt, hogy mit várhatunk el 1984-ben egy
középkategóriájú hifi-hangsugárzótól.

Nagyon hasonlítanak ezek a hangfalak az akkori radiotechnika hangfalak b-s tipusaihoz

Igen, mert akkoriban ez a forma volt a menő a hangfaltervezésnél. Azért a képen látható hangsugárzók jóval magasabb minőségi színvonalat (hanghűséget) jelentettek, mint a radiotechnika hangfalak (persze árban is jóval olcsóbbak voltak), hiszen a fenti angol hangsugárzókat itthon nem lehetet kapni, legfeljebb a pesti RAMOVILL Hifi áruházban elvétve...

Hifi


"Old HIFI"
1950-1959
Hifi
Ismeretlen évjárat
Pioneer HiFi
Találat: 3