1983/1-es Hifi Magazin Poszter (Linn Sondek LP 12)
Fanfárok zengnek, nyílik a terem ajtaja, belép az udvarmester,
díszes botjával akkorát koppant a padlón, hogy az ijedősebb
lemezjátszókon menten megugrik a tű, és csak ennyit mond: - Őfelsége
I. Linn Sondek! (Trarararááá!)
Ebből mindenki érteni fog. Aki azonban távol él a fényes udvarok
zajától, s füléig még nem hatoltak el a legendák és a reklámok, annak
elmondjuk, hogy a Linn Sondek sokak számára nem csupán a világ legjobb
lemezjátszója, hanem az egyetlen, olyan lemezjátszó, amelyen
egyáltalán érdemes zenét hallgatni. Mert ezt a készüléket "nem a
specifikációja, hanem a muzikalitása különbözteti meg a többitől".
(Trarararááá!)
"Hinnétek-e, hogy a Linn Sondek, bármilyen más hangszedővel és
hangkarral, szebben szól, mint bármiféle más futómű bármiféle más
hangszedővel és hangkarral?!" Ezt a szerény ajánlást (trarararááá) a
Hi-Fi Answers régebbi szerkesztője írta le néhány évvel ezelőtt. A
maiak már óvatosabban fogalmaznak: "Véleményünk szerint a Linn Sondek
változatlanul az egyetlen futómű, amelyért érdemes 350 fontot
fizetni". Mert hát ez az ára. "Tulajdonképpen" nem is olyan sok, ha
meggondoljuk, hogy a High End Audio piacán már rég elszabadultak a
poklok. A legdrágább futóművek többezer dollárba kerülnek. De az igazi
mitikus darab ma is a Linn, a skót lemezjátszó, az angol
audio-szakírók büszkesége. Hogy a Linn-mítosz mennyire eleven, azt a
következő, újdonatúj adomával példázzuk. Az egyik brit szakíró
kilátogatott az Államokba, ahol is örvendezve közölték vele, hogy a
Linn ma már csak a 29. a legjobb futóművek ranglistáján. Megelőzi őt a
Trio-Kenwood L-07, a "légpárnás" Lux, az Oracle, akár a Thorens TD
126-os is... Arra a kérdésre, hogy ezt mivel indokolják, ezt a választ
kapta: - Ezek azok, amelyek jobbak, mint a Linn Sondek.
"Amiből kiderül - így folytatódik a riport -, hogy a világ legjobb
futóműveit furcsa módon mindig a 29. helyezetthez viszonyítják."
Az amerikaiak faragatlanok, nem tisztelik a hagyományokat és a
királyság intézményét. A Brit Impérium azonban államformáját tekintve
ma is királyság, amelyben nemcsak Her Majesty uralkodik, hanem a
tradíció is. A Linn Sondek trónja egyelőre éppoly megingathatatlannak
látszik, mint Erzsébet királynőé.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
1950-1959
1999
1990
1985
1982
Egyéb
1980-1989
Ismeretlen évjárat
2004
1984
1980-1989
1993
Találat: 2
Találat: 3
Találat: 2
1980
1970-1979
1970-1979
1980-1989
1990-1999
1985
1980-1989
1980-1989
1990-1999
Azért érdekes egészen új perspektívából is megközelíteni a dolgokat, erre a cikkre nem régiben bukkantam:
http://www.egalizer.hu/hifi/highend/lp12.htm
Már egy ideje foglalkoztat egyes legendás lemezjátszók kérdése, hogy egyik-másik miként is vált legendává. Nos nagyon sok esetben arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy nem más ez, mint a "jó marketing". Szélsőségesen fogalmazva: "egy jó csomagolásban még a sz*r is eladható".
Kissé drasztikus lehet amiket most írok, és valószínűleg sokan meg fognak kövezni ezért, de a tények, azok tények. No persze ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy az LP12 "sz*r" lenne. De ez a hatalmas siker bizony nem más, mint a kiváló marketing eredménye. Ha kicsit előkeresgetjük a HFM-eket és visszalapozunk a Linn tesztjére, méréseire, már ott tetten érhető, hogy a paraméterei igencsak átlagosak, de mégis szép hangúnak ítélték. Ez talán azért van, mert becsapta a füleket, és nagyon sok más emberét a világban. Egyetlen kiváló paramétere az akkusztukai visszahatás, ahogy azt a HFM is írta, de ez csupán egyetlen egy paraméter, és ha minden más mellette átlagos, vagy gyenge, mit sem ér. De nem szaporítom tovább a szót, a többi mind elolvasható a linkről megnyitott cikkben. Nem kötelező egyetérteni vele, de azért érdemes elolvasni. Igen tanulságos lehet!
Nos igen, sokan bevették a marketing '"cumit" de a valóság több mint kiábrándító, hogy egy olcsó Dual nem hogy felveszi a versenyt, de még magasan felül teljesíti bizonyos paraméterekben.
Érdemes megfigyelni, hogy a Thorens lemezjátszókon az EMT kar mellett a Dual karokat tartják jónak, a REGA már képlékenyebb, típusa válogatja.
Ilyen ez a világ amíg veréb van.... addig az is!
Atesz
Köszi a hasznos cikket, viszonylag meggyőzőnek tűnik az ürge.
Nekem is többször lett volna lehetőségen LP12-őt venni, de valahogy sajnáltam rá a pénzt a meglévő, régi Thorensek (TD160; TD145MkII) mellett. A konstrukciójuk nagyon hasonló az LP12-höz, csak nincs mellettük az a legenda mint a Linneknél. Persze most elfogultnak tűnök, mert csak hosszabb és elmélyültebb zenehallgatás mellett lehetett volna megítélni a futóművek hangja közötti különbséget, a hangkar-hangszedő átszerelgetéssel járó macerák felvállalásával. Erre meg nem volt lehetőségem, sajnos. Így meg, csak úgy önmagában meghallgatva nem voltak annyira meggyőzőek a Linnek, hogy 5-8 -szor annyit adjak érte, mint egy ugyanolyan korú Thorens TD160-ért.
Ennek ellenére én továbbra is tisztelettel és elismeréssel gondolok a Linn LP12-re mert, ha annyira gyenge gép lett volna (mint ahogy a cikk írja vélekedik róla), akkor nem maradhatott volna fenn a legenda ilyen hosszú ideig.
Üdv:BI.