1985/3-as Hifi Magazin Poszter (Audio Research D-76)


Forrás: 
Hifi Magazin 19. 1985/3.
1985/3-as Hifi Magazin Poszter (Audio Research D-76)

Pioneer F-99X tuner

Most már igazán foglalkoznunk kell az URH-vétellel. Eddig
úgyszólván mellőztük a tunert, a harmadik (vagy még inkább második, de
az is lehet, hogy első) műsorforrást. Nem jelöltünk ki
etalonkészüléket, nem rendeztünk szeánszot, nem tettünk tunert a
poszterre. Nem azért, mintha nem tudtuk volna, hogy mit akarunk -
hanem mert nem tudtuk megcsinálni, amit akartunk.
Lapunk trade markja, védjegye a szeánsz, az A-B vakteszt, amely
elvben bármikor és bárhányszor megismételhető: a hanglemezt annyiszor
rakhatjuk fel, ahányszor csak akarjuk, és így a lemezjátszót, a magnót
(és persze az erősítőt, a hangsugárzót is) ugyanolyan körülmények
között minősíthetjük. De mi legyen a tunerekkel, a rádióvevőkkel?
Persze, ezek között is kapcsolgathatunk, csak az a baj, hogy a
rádióállomások nem hajlandók a mi kedvünkért összeválogatni és műsoron
tartani a demólemezeket, ötpercenként megismételni azokat a
részleteket, amelyekre mi kíváncsiak vagyunk, azonkívül a vételi
körülmények sem mindig egyformák - egy szó, mint száz, éreztük, hogy
ki kéne találni valami jobbat. Ezt a jobbat mások már régen
kitalálták, de csak ritkán alkalmazzák, mert értékes és ritka műszer
kell hozzá. A legtöbb hifi-magazinnak nincs ilyen műszere, és persze
nekünk még kevésbé volt, de most már van - igaz, nem a mi
tulajdonunkban, de azért időnként mi is hozzáférünk.
Megtettük tehát az előkészületeket: 18. számunkban összefoglaltuk
a rádióvevők legfontosabb műszaki jellemzőit ("Rádiók a mérlegen"),
jelen kiadásunkban pedig, néhány oldallal előbb, a frekvencia
szintézeres hangolásról értekeztünk, lévén sztárfotónk tárgya is
"kvarc-szintézeres" típus, akárcsak a Bemutatjuk rovatban ismertetendő
két szerényebb masina is. Ezzel úgy-ahogy utolértük magunkat, és most
már nyugodt lélekkel prezentálhatjuk a Harmadév Nyusziját, a Pioneer
F-99X tunert. Legközelebb az átkeverőkről, azaz CCIR-OIRT
konverterekről szeretnénk írni (addigra talán lesz ilyen - és
jóminőségű - holmi a boltban), és persze mind közelebb kerülünk egy
nagy, összefoglaló Tunerteszthez is. Műsorajánlatunkban, az UltraRövid
Hangversenynaptárban rendszeresen előrejelezzük a Rádió komolyzenei
élőadásait - és egyáltalán, mostantól kezdve állandó témaköreink közé
tartozik a Harmadik Műsorforrás.
Vagyis itt az ideje megtanulnunk, hogyan szólnak a tunerek. Mert
az is szép dolog ugyan, ha egy magazin szerkesztői az Olvasóval
párhuzamosan tanulnak (az általuk elkövetett hibákból), miközben
félévenként rájönnek, hogy az igazi erősítő vagy lemezjátszó hangképe
nem ilyen, hanem amolyan - de ezúttal inkább válasszuk a kevésbé rögös
utat, és próbáljunk meg már most, a legelején szert tenni egy olyan
tunerre, amely hosszú ideig és méltósággal játszhatja az etalon
szerepét. Esélyeink jobbak, mint valaha. Két csábos készüléket is
megkaparintottunk (a Hifi Magazin szerény körülményeihez képest ez
úgyszólván a bőség zavara). Mindkettőnek nemzetközi reputációja van.
Az egyiket, a Revox B760-at egy ismerősünk kölcsönözte. Régebbi típus,
manapság már nem ő a Revox, hanem a nála egy generációval fiatalabb
B261, de azért ne nézzük le a B760-at azért, hogy ő nem négyezer, csak
kétezerötszáz márkába került. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem
érdemli. Egyébiránt a Revox tunerei mindig is nagy becsben álltak (nem
úgy, mint az erősítői!), és még a legelső tranzisztoros modell, a
csaknem húszéves A76 is riasztóan jó rádió. Még mai mércével mérve is!
Másik jelöltünk a Pioneer F-99X, ezt a Pioneer budapesti
képviselőjétől, a Nissho-Iwai cégtől kaptuk kölcsön, és ezúton mondunk
köszönetet érte. Ez a gép inkább túlontúl is új: az előző generáció
csúcsmodellje, az F-90 volt az, amely mindenfelé, még Angliában is
érdeklődést keltett, mint váratlanul jóhangú, csaknem-klasszis, de
viszonylag olcsó tuner. Az F-90-et már nem gyártják, de minden okunk
megvan, hogy feltételezzük: az F-99X nem rosszabb, sőt, talán jobb is
az elődjénél.
Végülis a Pioneert választottuk sztárfotónk tárgyának, részben,
mert ez az újabb, részben, mert sokkal szebb, meg aztán lényegesen
olcsóbb is, mint a Revox (habár az áráért azért így is tornyot lehetne
venni). A szeánsz így is, úgy is ugyanolyan lesz, mert a Pioneert a
Revoxhoz, a Revoxot pedig a Pioneerhoz mérjük. Egy biztos: mindkét gép
alkalmas rá, hogy demonstrálja, mennyire lehet hifi egy URH-vevő.

Hifi


"Old HIFI"
1950-1959
Hifi
Ismeretlen évjárat
Pioneer HiFi
Találat: 3
Sharp hifi
1990-1999