1982/3-as Hifi Magazin Poszter (Tannoy Classic Monitor)

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat hangmérnökei a közelmúltban
szubjektív meghallgatás-sorozatot szerveztek, hogy több, ismert
hangsugárzó-rendszer közül kiválaszthassák a számukra legalkalmasabb
stúdiómonitort - ez teszi időszerűvé a mi teszt-riportunkat. A Tannoy
Classic Monitor immár jelen van a Hanglemezgyár lehallgatószobáiban,
és mostantól fogva jelen lesz a lemezgyári felvételek hangképében is.
A stúdiómonitor ugyanis a hangfelvételek menetközbeni ellenőrzésére
szolgál: így kontrollálja a hangmérnök, hogy vajon helyükön vannak-e
az egyes szólamok ("keverés"), kiegyenlített-e a frekvenciamérleg, nem
kell-e változtatni a hangszíneken ("szűrés"). Az ily módon létrehozott
hangkép sohasem önmagában optimális, hanem mindig csak a felvétel
közben használt lehallgatóberendezéssel együttvéve. Ebből nem kevesebb
következik, mint az, hogy ha a monitornak hibái is vannak, (s melyik
hangsugárzónak ne volnának!), akkor e hibáknak mi az inverzét, azaz
pont a fordítottját fogjuk hallani a hanglemezekről.
Hogy ez mindenki előtt világos legyen, vegyünk egy példát: egy
olyan hangsugárzót, amely valamilyen oknál fogva a kelleténél
gyöngébben sugározza a fafúvósok hangját. Mondjuk, lyuk van a
frekvenciagörbéjén. Nyilvánvaló, hogy a hangmérnök erről a
hangsugárzóról folyvást keveselni fogja a fuvolát (és persze még
mindazt, ami ebben a kritikus frekvenciatartományban dominál), tehát
az egész hangszercsoportot viszonylag nagyobb intenzitással keveri a
zenekar hangtömegéhez, vagy pedig hangszínszabályozással igyekszik
pótolni a hiányzó terceket, esetleg teljes oktávot. Az eredmény: ha
másféle hangsugárzón hallgatjuk a műsort, sokallni fogjuk a
fuvolaszólamot.
Sajnos, ez a veszély mindenképpen fennáll, bármilyen monitornál
maradjunk is, mert minden hangsugárzó tökéletlen (hogy a
fejhallgatókról ne is beszéljünk). Csak az segít, ha a hangmester
tökéletesen kiismeri a munkaeszközét, ha "kalkulálni tud" annak
hibáival... netán még azt is el tudja viselni, hogy a kész
hangfelvétel a stúdióban nem szól ugyan tökéletesen, de "valójában"
így lesz majd igazán jó. (Vagy ennyit azért ne várjunk el a
hangmérnököktől?)
Mindenesetre úgy gondoltuk, hogy hifisták és stúdióemberek számára
egyaránt tanulságos lehet, ha a mi módszereinkkel is megpróbáljuk
meghatározni, vagy legalábbis jobban kiismerni a Tannoyok hangképét.